A pszichodinamikus pszichiátria tankönyvének jelen kiadása jelentős mértékben gazdagodott azáltal, hogy Dr. Gabbard ebben az egyedülálló és értékes könyvben az agykutatás legújabb eredményeit az emberi pszichikummal kapcsolatos klinikai elméleteinkkel ötvözte. Ez az új kiadás élesíti pszichodinamikai látásmódunkat, elmélyíti pácienseink megértését, és javítja terápiáink hatékonyságát. Minden kétséget kizáróan a klinikumban dolgozók számára nélkülözhetetlen kézikönyvről van szó.

(részlet a könyvből)

Az új kiadásban is az idegtudományi kutatás eredményeinek beépítése vezetett. Az utóbbi években virágzó kutatási területté vált a neuro-pszichoanalízis, s az idegtudományok művelőinek, valamint a gének és a környezet kölcsönhatásait vizsgáló kutatóknak az eredményei megerősítik a fejlődésre és a tudati mechanizmusokra vonatkozó pszichoanalitikus elképzeléseket. A jelen kiadásban ezeket az eredményeket az elsőés második fejezetbe igyekeztem beleszőni, ahol a dinamikus pszichiátria alapelveit és elméleti alapjait ismertetem. Ismételtem kifejezem meggyőződésemet, hogy a pszichodinamikus pszichiátria műveloinek szilárdan a bio-pszicho-szociális nézopontot kell magukévá tenniük, elismerve annak szükségességét, hogy a biológiai pszichiátria eredményeit beépítsük az emberi pszichikumról kialakított elméleteinkbe. A pszichoanalitikus fejlődéselméletek például már nem lehetnek függetlenek attól, amit az agy fejlődéséről vagy a környezetnek a génkifejeződésre gyakorolt hatásáról tudunk. Az ide vonatkozó agyi területekre vonatkozóan, ahol szükségesnek láttam, még számszerű összefüggéseket is közlök. Ezen kívül a kötet valamennyi fejezetét kiegészítettem az új kutatási adatokkal és elméleti elgondolásokkal.