A pszichiátriai betegségfogalom igen nehezen definiálható. Léteznek egyértelműen definiálható és súlyos elmebetegségek, de ugyanakkor léŹteznek határesetek is. A kérdés kapcsán alapvetően két irányzat különítŹhető el. Van a biológiai pszichiátria, melynek a kiindulópontja, hogy minden pszichiátriai betegség mögött valamiféle biológiai elváltozás található, amely gyógyszeres módon- befolyásolható. Ezzel szemben egy másik az ún. anti-pszichiátriai irányzat azt mondja, voltaképpen van biológiai elváltozás, s ezt kell is kezelni, de az elmebetegségeknek az oka a környezetben van.

A pszichiátriai gyógykezelésről és a pszichiátriai betegek jogairól Magyarországon az egészségügyi törvény rendelkezik. A hetvenes-nyolcvanas évek során a nyugat-európai országokban rendre önálló kódexeket alkottak a pszichiátriai gyógykezelésről. Ez lehetővé tette, hogy egységes törvényben szabályozzák a pszichiátriai betegségekkel kapcsolatos egészségügyi jogi, büntetőjogi és polgári jogi kérdéseket. A pszichiátriai betegség kényszerintézkedés alapjául szolgálhat, érintheti a beteg cselekvőképességét és büntetőjogi beszámíthatóságát. Mindez kitüntetett fontosságot ad e terület jogi szabályozásának. Olyan szabályozásra van szükség, amely összhangban áll a nemzetközileg elfogadott demokratikus jogelvekkel, s úgy határozza meg a betegellátás intézményi struktúráját, hogy közben jogegyenlőséget biztosít a gyógykezelteknek.

A pszichiátriai beteg személyiségi jogait egészségügyi ellátása során - helyzetére való tekintettel - fokozott védelemben kell részesíteni. A pszichiátriai betegnek a törvény szerinti jogai - egészségügyi ellátása során - csak az e törvényben foglaltak szerint, a feltétlenül szükséges mértékben és ideig, továbbá abban az esetben korlátozhatók, ha a beteg veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít. Az emberi méltósághoz való jog azonban ebben az esetben sem korlátozható.

Minden pszichiátriai beteg jogosult arra, hogy

A pszichiátriai beteg gyógykezeléshez való beleegyezésére az általános szabályok az irányadók. Addig, ameddig a beteg veszélyeztető vagy közvetlenül veszélyeztető magatartást tanúsít, el lehet tekinteni a beteg beleegyezésétől, de a tájékoztatást ilyen esetben is a lehetőséghez képest meg kell kísérelni. A pszichiátriai intézetbe felvett beteget szóban és írásban tájékoztatni kell jogairól, különös tekintettel a bírósági eljárás lényegére, a betegnek azzal kapcsolatos jogaira.

Személyes szabadságában bármely módon csak a veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartású beteg korlátozható. A korlátozás csak addig tarthat, illetőleg olyan mértékű és jellegű lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges. A korlátozásról az orvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek 2 órán belül azt jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást haladéktalanul meg kell szüntetni.

A pszichiátriai beteg esetében kivételesen korlátozható a betegnek az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való joga, ha alapos okkal feltételezhető, hogy a beteg gyógyulását nagymértékben veszélyeztetné, vagy más személy személyiségi jogait sértené az egészségügyi dokumentáció megismerése. A korlátozás elrendelésére kizárólag orvos jogosult.

A fentiekben foglalt korlátozások elrendeléséről a betegjogi képviselőt és a beteg törvényes vagy meghatalmazott képviselőjét haladéktalanul értesíteni kell. A betegjogi korlátozásokat részletesen dokumentálni és indokolni kell. A betegnek joga van a terápiás foglalkoztatáshoz, de sem terápiás, sem egyéb munka végzésére nem kényszeríthető. Lehetővé kell tenni, hogy a beteg önként részt vehessen az intézet fenntartását szolgáló munkák végzésében is, ha ettől állapotának javulása remélhető. A beteg munkájáért díjazásban részesül az egészségügyi miniszter rendeletében foglaltaknak megfelelően.

Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelése

Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésbe vételének

Az önkéntes gyógykezelés

A gyógykezelés akkor tekinthető önkéntesnek, ha abba a cselekvőképes beteg a pszichiátriai intézetbe történő felvétele előtt írásban beleegyezett. A korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen beteg a törvényben meghatározott személy kérelmére vehető pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe.

A pszichiátriai intézet vezetője a felvételi kérelmet köteles haladéktalanul továbbítani a bíróságnak, az orvosi intézkedés alapján történő beszállítás esetében pedig a felvételről haladéktalanul értesíti a bíróságot. A bíróság az értesítés beérkezésétől számított 72 órán belül megvizsgálja, hogy az önkéntes gyógykezelés feltételei fennállnak-e. A bíróság a határozathozatal előtt meghallgatja a beteget, az intézet vezetőjét vagy az általa kijelölt orvost, valamint beszerzi független - a beteg gyógykezelésében részt nem vevő - igazságügyi elmeorvos szakértő véleményét.

Amennyiben a gyógykezelés nem indokolt, a bíróság elrendeli a beteg elbocsátását. Ebben az esetben a beteget a bíróság jogerős határozatának közlésétől számított 24 órán belül el kell bocsátani az intézetből. Az önkéntes gyógykezelés alapjául szolgáló beleegyező nyilatkozat, illetve kérelem érvénytelensége esetén - amennyiben annak az e törvényben meghatározott feltételei fennállnak - a bíróság elrendeli a beteg kötelező intézeti gyógykezelését.

A cselekvőképes beteget kérelmére, a cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes beteget a gyógykezelésbe vételét kérő személy kérelmére az intézetből el kell bocsátani. Az önkéntesen felvett beteg nem bocsátható el, ha a gyógykezelés során veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít és emiatt fennáll az intézeti gyógykezelés szüksége. A bíróság az intézeti gyógykezelés szükségességét időszakosan felülvizsgálja. A felülvizsgálatra pszichiátriai fekvőbeteg-gyógyintézetben harmincnaponként, pszichiátriai betegek rehabilitációs intézetében hatvannaponként kerül sor.

Sürgősségi gyógykezelés

Ha a beteg pszichés állapota, illetve szenvedélybetegsége következtében közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít és ez csak azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el, az észlelő orvos közvetlenül intézkedik a beteg megfelelő pszichiátriai intézetbe szállításáról. A beteg beszállításához szükség esetén a rendőrség közreműködik.

A beteg felvételét követően a pszichiátriai intézet vezetője 24 órán belül a bíróság értesítésével kezdeményezi a beszállítás indokoltságának megállapítását és a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését. A bíróság az értesítés kézhezvételétől számított 72 órán belül határozatot hoz. A bíróság határozatának meghozataláig a beteg ideiglenesen az intézetben tartható.

A határozat meghozataláig elsősorban a heveny veszélyeztető magatartás megszüntetésére vagy a gyors állapotromlás megelőzésére kell törekedni. A szakmailag lehetséges mértékben és módon kerülni kell az olyan beavatkozások elvégzését, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a bíróság a személyes meghallgatás során a beteg pszichés állapotát megítélje. Amennyiben erre mégis sor kerül, azt részletesen dokumentálni és indokolni kell.

A bíróság a sürgősséggel felvett beteg esetében akkor rendeli el a kötelező gyógykezelést, ha a beteg veszélyeztető magatartást tanúsít és fennáll az intézeti gyógykezelés szükségessége. A bíróság a határozathozatal előtt meghallgatja a beteget, az intézet vezetőjét vagy az általa kijelölt orvost, valamint beszerzi egy független - a beteg gyógykezelésében részt nem vevő - igazságügyi elmeorvos szakértő véleményét.

A bírósági eljárást a sürgősséggel felvett betegnél akkor is le kell folytatni, ha a beteg a határozat meghozataláig beleegyezését adta az intézeti gyógykezeléshez. A bíróság a gyógykezelés szükségességét harmincnaponként felülvizsgálja. A pszichiátriai intézetből el kell bocsátani a beteget, ha intézeti gyógykezelése a továbbiakban nem indokolt.

Kötelező gyógykezelés

A bíróság annak a betegnek a kötelező intézeti gyógykezelését rendeli el, aki pszichiátriai megbetegedése vagy szenvedélybetegsége következtében veszélyeztető magatartást tanúsít, de sürgősségi gyógykezelése nem indokolt. A kötelező gyógykezelés elrendelésére irányuló eljárást az annak szükségességét megállapító pszichiátriai gondozóintézet szakorvosa a bíróság értesítésével kezdeményezi, és javaslatot tesz a gyógykezelést végző pszichiátriai intézetre. A bíróság az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül határoz a kötelező intézeti gyógykezelés elrendeléséről.
A bíróság a határozat meghozatala előtt meghallgatja a beteget és a meghallgatásra idézett független - a beteg gyógykezelésében részt nem vevő - igazságügyi elmeorvos szakértőt, valamint az eljárást kezdeményező szakorvost. Ha a beteg a bíróság idézésére nem jelenik meg, a bíróság elrendelheti elővezetését. Egyéb kényszerítő eszköz azonban nem alkalmazható.

Ha a bíróság elrendeli a beteg kötelező intézeti gyógykezelését és a beteg a jogerős határozat kézhezvételétől számított három napon belül nem jelenik meg a végzésben megjelölt pszichiátriai intézetben, az eljárást kezdeményező orvos intézkedik a beteg beszállítása iránt. A beteg beszállításához a rendőrség szükség esetén közreműködik. A bíróság a kötelező intézeti gyógykezelés szükségességét a fentebb meghatározott időszakonként felülvizsgálja. A kötelező intézeti gyógykezelésre kötelezett beteget az intézetből el kell bocsátani, ha gyógykezelése már nem indokolt.

A Legfelsőbb Bíróság a fentiek kapcsán hangsúlyozza, hogy a pszichiátriai megbetegedésben szenvedő, de cselekvőképes személy önrendelkezési joga nem sérül azáltal, hogy a bíróság a veszélyeztető magatartás fennállása esetén a személyi szabadságát korlátozó kötelező pszichiátriai gyógykezelését elrendeli.

A bíróság kiegészített jogerős végzésével az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény alapján elrendelte J. G.-né kérelmezett kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelését, és annak végrehajtására a Sz. J. Kórház Pszichiátriai Osztályát jelölte ki. A bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a kérelmezett olyan pszichiátriai megbetegedésben szenved, amely feltétlenül intézeti gyógykezelést igényel, az állapota ugyanis csak így javítható. A beteg az orvosi segítséget és a szükséges gyógyszereket visszautasítja, ezáltal a saját egészségét veszélyezteti.

A jogerős végzés ellen a kérelmezett nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Arra hivatkozott, hogy a cselekvőképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának a joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné. Miután ő cselekvőképes, visszautasíthatta az orvosi ellátást, és a bíróság őt - akarata ellenére - nem kötelezhette volna intézeti gyógykezelésre. Az ő esetében ugyanis a kötelező intézeti gyógykezelés feltételei nem állanak fenn, mert az ún. veszélyeztető állapot nem állott fenn. A Pszichiátriai Intézet gondozottja, és csak azért utasította vissza egy idő után az orvosi segítséget, mert megingott a bizalma az orvosokban. A különböző hatóságokhoz írott - esetenként sértő hangvételű - levelei az igazságkeresésbe belefáradt ember kitöréseiként értékelhetők, de közvetlen veszélyeztető magatartás megállapítására, és így az azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vételre nem adtak alapot.
Arra pedig semmiféle adat nem merült fel, hogy mások élete, egészsége, közvetlen veszélyben lett volna. Az önegészségét veszélyeztette csupán, de cselekvőképes személyként az őt megillető önrendelkezési jogával szemben nem érvényesülhetett a hatóságok személyi szabadságot korlátozó intézkedése. Ebben az elvi jelentőségű jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság még nem hozott közzétett elvi határozatot, és a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében szükséges a jogerős végzés felülvizsgálata.

A bíróság indoklásában kifejtette, hogy a pszichiátriai betegek esetében önálló szabályrendszert tartalmaz. A jogi szabályozás a betegség természete miatt speciális rendelkezések összefüggő rendszere. Ezeket a rendelkezések - egyebek mellett - a személyes szabadság megvonását is tartalmazzák kellő törvényi garanciák mellett.A pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésbe vételére három esetben kerülhet sor, így: ha a beteg abba beleegyezett, a beteg veszélyeztető állapotban van, ezért sürgősséggel kell intézeti gyógykezelésbe venni, illetőleg, ha a kötelező intézeti gyógykezelést a bíróság határozatával elrendelte.

A sürgősségi gyógykezeléshez a közvetlen veszélyeztető, a kötelező intézeti gyógykezeléshez pedig a veszélyeztető magatartás fogalmát kapcsolja. A közvetlen veszélyeztető és a veszélyeztető magatartást előidéző körülményeket a beteg pszichés állapotának akut zavara, illetőleg pszichés állapotának zavara szerint különbözteti meg. Ha a beteg pszichés állapotának akut zavara következtében saját, vagy mások életére, testi épségére, egészségére közvetlen és súlyos veszélyt jelent (közvetlen veszélyeztető magatartás), illetőleg, ha a beteg pszichés állapotának zavara következtében saját, vagy mások életére, testi épségére, egészségére jelentős veszélyt jelenthet és a megbetegedés jellegére tekintettel a sürgős intézeti gyógykezelésbe vétele nem indokolt, akkor a bíróság rendelheti el a kötelező intézeti gyógykezelést.

Az Egészségügyi Törvény azonban az intézeti gyógykezelésbe vétel mindhárom esetében - még önkéntes gyógykezelés esetén is - kellő jogi garanciát tartalmaz és a bíróság eljárását, valamint döntését írja elő a gyógykezelés indokoltsága és a beleegyezés érvényességének vizsgálata körében, ha pedig a beteget sürgősséggel vették fel, a bíróságnak a beszállítás indokoltságáról és a gyógykezelés elrendeléséről kell határoznia, míg a kötelező intézeti gyógykezelést a bíróság rendelheti el.

A döntés meghozatalához szükséges veszélyeztető magatartás a beteg esetében a szakértői vélemény és az intézeti szakember véleménye szerint fennállott, ugyanis a betegség belátásának hiánya miatt az intézetet mintegy fél évig nem kereste fel. Az állapotrosszabodása ugyanakkor orvosilag várható volt a kezelés hiánya miatt, amely nem vitásan a tartós állapot visszafordítását fel sem vetette. A beteg saját egészségét veszélyeztető magatartása ebben áll, s nem sérülhet az egyébként cselekvőképes személy önrendelkezési joga annak folytán, hogy az eljárás bíróság előtt folyik, a határozatot is a bíróság hozza meg a jogszabály jogi garanciákat tartalmazó rendelkezései szerint. Miután a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok nem áll fenn, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést hatályában fenntartotta.

A fentiek nyomán rögzíthetjük, hogy a személyes szabadságában a beteget csak akkor lehet korlátozni, ha veszélyeztető, vagy közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, addig, amíg ez az állapot fennáll. Bizonyos esetekben azonban egyenesen a társadalmat kell megvédeni a pszichiátriai betegektől. Nyugat-Európában igen nagy számú pszichiátriával kapcsolatos per fordul elő, az úgynevezett műhiba perek számát tekintve a 3. helyen vannak a vonatkozó esetek.

Az államot az ún. parens patriae elv - Sándor Judit megfogalmazása szerint - feljogosítja, hogy cselekvőképességgel nem rendelkező polgárai sorsát a gondoskodó szülő módjára elrendezze. Ebből az elvből kiindulva rendelheti el a gyógykezelést azok számára, akik mentális betegségük miatt képtelenek magukról gondoskodni, ilyenformán saját testi épségüket veszélyeztetik. Az egészségügyi törvény szabályrendszerével ugyan az állam megteremti a törvényes kereteket arra, hogy közhatalmi funkcióinál fogva intézkedjék a pszichiátriai betegek kötelező intézeti gyógykezeléséről, ha azonban fenntartja magának a jogot, hogy a pszichiátriai betegekkel szemben kényszerintézkedéseket rendeljen el, cserében biztosítania kell számukra az emberi méltóságukat tiszteletben tartó, korszerű gyógykezelést.

Felhasznált irodalom

A Polgári Törvénykönyv Magyarázata; (Szerk. Gellért György); KJK Kerszöv, Bp. 2004.

Kecskés László: Magyar Polgári Jog; Altalános rész II, Személyek joga, Dialóg Campus. Bp. - Pécs 1999.

Knorr Alajos: A gyámsági és gondnoksági ügyek kézikönyve. Kiadó: Pfeifer Ferdinánd. Bp. 1878.

Németh Péter: A gyámság és gondnokság. Az 1877. évi XX. tc. magyarázata. Athéneaum Rt. Bp. 1878.

Sándor Judit: Gyógyítás és ítélkezés. Budapest: Medicina Kiadó; Bp. 1997.

A betegek emberi és állampolgári jogainak érvényesülése a pszichiátriai fekvőbetegintézetekben és pszichiátriai otthonokban. Jelentés az OBH 2255/1996. számú vizsgálatáról, 1996. március-április.

Gondnokság és emberi jogok Magyarországon; a Központ a mentális sérültek jogaiért Magyarországon Alapítvány éves jelentése. Bp. 2007.