A könyv tudományos alapon nyújt segítséget a kapcsolati készségfejlesztéshez nagyon ötletes, játékos, szellemes módszerekkel. A szerzők és a kiadó kooperációjának köszönhetően a könyv újszerű módon tárja az olvasó elé az orvos –beteg-, a pszichoterapeuta – páciens-, a segítő – kliens-kapcsolat kialakításának, ápolásának módozatait, s mindezt kiegészíti az oktatólemez kép-és hanganyaga.

Az 1. rész felteszi és megválaszolja a kérdést, hogy miért fontos a gyógyító kapcsolat fejlesztése. A könyvből most csupán a bálinti elvet emelem ki, amely szerint a „kapcsolat, mint gyógytényező” kap szerepet, épp ezért lényeges az ápolásával foglalkozni. Az orvos, ahogy a pszichoterapeuta is – mint tudjuk -, a személyiségével dolgozik.

A 2. rész egyrészt a szemléleti kereteket és az elméleti alapokat mutatja be 12 interakciós folyamatot vizsgáló modell ismertetésén keresztül (Bales-től a pszichoterápiás folyamatelemzés Q -módszerén keresztül a narratív-, valamint az orvos-beteg konkordancia modellekig). Ezek közül kiemeli és felhasználja a Roter interakció elemző rendszert (Roter, Larson, 2002).  Másrészt az un. mikroelemzési irányzatot ismerteti, s ezzel a kvalitatív elemzési technikákat tekinti át. Említést érdemel többek között a testi viszontáttétel jelenségének elemzése, amely eredeti koncepciónak látszik minden szakirodalmi hivatkozás ellenére, illetve azzal együtt (23-28.o)

A 3. rész az integratív gyógyító kapcsolati tréning módszer bemutatását célozza meg, és ehhez kapcsolódik a CD-lemez, amelynek írott anyagát a könyv Függeléke tartalmazza.

A 4. rész a Játéktár, ami gyakorlatgyűjtemény.

Kutatók és pszichoterapeuták számára leginkább a 2. rész tűnik csábítónak, mivel ötleteket ad a terápiás kapcsolat kutatásához. A kezdő szakemberek - orvosok és pszichológusok  - viszont a 3-ik és 4-ik részeket fogják előnybe részesíteni, mivel a kapcsolat kialakításához, fenntartásához kapnak szempontokat, sőt gyakorlatsorokat is.

Újból hangsúlyozni szeretném a könyv originális eljárásait a téma tárgyalásának vonatkozásában. A képregényhez hasonló szövegelrendezéssel Szerzők, Szerkesztő és Kiadó beviszik a vizualitás- és a mozgás élményét, és mind ezekkel valamiféle „net-könyv”-hatást váltanak ki. A jelenkori olvasó gyorsan változó mindennapi valóságában hozzászokott a mozgásos és vizuális élményekhez, a számítógép, az internet használatához, és a könyv időnként azt a benyomást kelti az olvasóban, hogy a szerkesztésnek, tördelésnek hála a szöveg úgy mozog körülötte, mintha az interneten szörfölne. Feladatok, gyakorlatok, esetek, művészeti alkotások, felhívások, hirdetések „ugrálnak” az olvasó előtt, miközben az oktatólemezen látott jelenetek is „beugranak” fantáziájába. Különösen élvezetesnek tartottam az ugyancsak „elém ugró” arcmimikai gyakorlatok leírását (vö. Harry Potter világával, amelyben a portré beszél, méltatlankodik, grimaszol, kilép a képkeretből, leugrik a falról, és a titkos világ egyéb alakjai is váratlanul ugranak Harry és gyerektársai elé az iskolaépület labirintusában).

A könyv végül igen színesre tervezett orvos –beteg kapcsolati kalauznak is tekinthető, néhol talán túl „sziporka” is a „nehézsúlyú” témához képest (hogy a Potter-féle szófordulatokkal éljünk). A gazdag kínálatból viszont minden felhasználó kiválaszthatja az aktuálisan neki szóló szeletet. (Lám-lám, torta-asszociáció! > Evés=Örömszerzés.) A könyv az olvasót, a felhasználót mindig újabb asszociációkra serkenti. Az asszociációs mező kibővítése is a könyv erényei közé tartozik.

Egyszóval szórakozva tanulunk a „trendi” kézikönyvből, avagy a „kapcsolati  képregényből, esetleg a „kapcsolati kémregényből”, valamint az oktatólemez dupla (jó-rossz orvos/terapeuta) eseteiből. A könyv játékosságával talán még a szerzők és a kiadó tudatos céljait is túlszárnyalja, önálló éltre kélve szórakoztat, miközben információkat ad át, és segít a kapcsolatteremtő készségek elsajátításában.

A kezdő szakember nagy haszonnal forgathatja a könyvet, és követheti az oktatólemez képsorait, hiszen kezdetben leginkább a Szorongó Gyógyító ő, aki a „fogást” keresi betegén. Ekkor szorul igazán segítségre. Ezt tapasztaltam magam is a 12 év alatt, amíg a pszichiáter rezidensképzés oktatója voltam, fő tevékenységem a pszichiáter és beteg kapcsolatának konkrét helyzetben történő kibontása, elemzése volt. Magam leggyakrabban a pszichodráma eszköztárával dolgoztam, a könyv szerzői inkább a drámapedagógia egyes eszközeit alkalmazzák az ötletes oktatólemez anyagában, amelyben a Pintér Béla színtársulat színészei játsszák egyszer az orvos, másszor a beteg szerepét, hangsúlyozva ezzel, hogy az orvos –beteg kommunikációs formának több változata is van, amelyekkel érdemes próbálkozni, hogy ki-ki rátaláljon a számára legmegfelelőbb formára.

Összefoglalva: A gyógyító kapcsolat élménye fontos szakmai útmutató, elsősorban gyakorlati kézikönyv, amelyet az oktatólemez anyaga praktikus szempontok mentén készült színvonalas képanyaggal egészít ki.

A könyv tudományos igénnyel készült, és a tudományos bázis hitelességet biztosít a játékhoz is, amelyre Szerzők szinte felszólítják az Olvasót. A felszólításra jelen Könyvismertető -Olvasó máris szójátékokkal reagált. A könyv tehát hatott. A játék Olvasó és Szerzők között ily módon máris elkezdődött…

Csabai Márta, Csörsz Ilona, Szili Katalin:
A gyógyító kapcsolat élménye
Kézikönyv és oktatólemez a kapcsolati készségek fejlesztéséhez
Budapest, Oriold és Társai Kiadó, 2009.