A pszichiáter véleménye – Dr. Kazai Anita: Agresszió a családban

Mi az oka annak, hogy az evolúciós távlatokban észlelhető agresszió-csökkenés mellett Magyarországon mégis évente kétszáz gyilkosság történik? Miért van az, hogy nem ritka a szexuális erőszak és a lelki terror, és gyakori a kisebb-nagyobb fizikai bántalmazás?
A latin eredetű agresszió szó jelentése: támadás, katonai lerohanás, erőszak. Mi a funkciója az erőszaknak az élővilágban? Legszélsőségesebb esetben az erősebb megöli a gyengébbet, elveszi tőle mindazt, ami az élethez szükséges: élőhelyet, táplálékot, szexuális partnert. Az agresszió az emberek életében is jelen van ölés formájában, de a kulturális evolúció során sok változáson is átment. A harcból harci játék, a vadászatból agyaggalamb-lövészet, sport jött létre, amelyben fontos a fair-play. Ahogy sok állatfaj, az ember is rájött, hogy akkor jár a legjobban, ha agresszív késztetéseit ritualizálja: birkózik, szkanderezik, veszekszik, összeméri az erejét, de egyre kevesebbet árt a másiknak és saját magának. Vagy feszültségeit más módon vezeti le, hiszen nemcsak teste, de szelleme is van: azok az emberek, akiknek vannak barátaik és hobbijaik, kevésbé agresszívek.
Mi az oka annak, hogy az evolúciós távlatokban észlelhető agresszió-csökkenés mellett Magyarországon mégis évente kétszáz gyilkosság történik? Miért van az, hogy nem ritka a szexuális erőszak és a lelki terror, és gyakori a kisebb-nagyobb fizikai bántalmazás?
A kutatók jelentős része szerint több tényező áll a még ma is magas agressziós szint mögött.
Az okok egyrészt társadalmiak: a demokrácia viszonylag új keletű találmány az emberiség életében, életünket átszövik a hierarchikus hatalmi viszonyok. Mivel találkozhat és mit tanulhat meg egy felnövekvő ember? A szülei tulajdonukként kezelik, a tanárok parancsolgatnak neki, a katonaságnál az öregek megalázzák a kopaszokat, a politikusok az ő megkérdezése nélkül alkotnak jogszabályokat és az orvos is önállótlan lényként tekint rá, nem vonja be a saját életét érintő döntésekbe. A médiából dől az agresszió, sokak számára ma is az a férfi, aki brutális, és az a nő, aki engedelmes.
Az okok másrészt egyéniek. Nem háríthatja el egy agresszív ember sem a felelősséget azzal: ilyen világban élünk. Minden embernek lehetősége van arra, hogy használja az eszét, és a mindenütt látott agresszív viselkedési módok mellett meglássa, megkeresse és megtanulja a kulturált magatartásformákat.

A mai magyar társadalom állapota

Kép nagyítása kattintássalA legnagyobb veszély nem az utcán, parkokban, szórakozóhelyen fenyegeti az embert, hanem saját otthonában. Az országban elkövetett összes emberölés kétharmada családon belüli erőszak következménye. Ennek az évi 100-150 gyilkosságnak a háromnegyed részében a férj öli meg a feleséget, a maradék egynegyed zömmel szülő-, testvér- gyilkosság. Vagyis az áldozatok főleg nők. Minden negyedik családban a férj rendszeresen veri az asszonyt, és többnyire a gyerekeket is. Becslések szerint 110-120 ezer gyerek él az országban, akit szülei (az anya is) rendszeresen vernek, vagy szexuálisan zaklatnak. A szakemberek: orvosok, védőnők, gyerekvédelmisek a legtöbb esetben fel sem ismerik a tüneteket. A kiút része lenne a jobb képzés, a szakemberek és a gyerekek oktatása. 1998 óta van már erre szakosodott iskolai oktatási program, amelyben a gyerekek megtanulhatják, hogy a felnőttnek nincs joga őket bántani, és azt is, kihez fordulhatnak, hogyan mondhatják el panaszaikat.
Ma még Magyarországon széles körben elfogadott “nevelési eszköz” a gyerek verése. A TÁRKI felmérése szerint a 8 osztálynál kevesebbet végzettek 90 százaléka, az egyetemet végzettek 67 százaléka tartja a pofozást szülői jognak. A katolikusok és a magukat az egyház tanítása szerint vallásosnak tartók az átlagnál magasabb arányban vélik úgy, hogy a verés eszköz a gyermek engedelmességre nevelésében. Körülbelül 80 ezer nő él hazánkban, akit gyermekkorában nemcsak vertek, hanem szexuálisan zaklattak. Tóth Olga szociológus felmérései szerint bár a nők zöme úgy gondolja, hogy meg kell büntetni azt a férfit, aki megveri a feleségét, ezt mégis kevésbé ítéli el, mint az ittas vezetést! Sokan nem tartják “igazi erőszaknak” a házasságon belüli erőszakos közösülést. A szociológusnő által megkérdezettek 8 százalékával fordult elő, hogy férje erőszakkal kényszerítette szexre, ez három és félszer több, mint akik azt állították, hogy megerőszakolták őket. Ma már büntetendő a házasságon belüli nemi erőszak, a megkérdezettek felének azonban nincs erről tudomása, és minden negyedik magyar nő gondolja úgy, hogy az asszonynak mindig a férj rendelkezésére kell állnia.
Morvai Krisztina büntetőjogász Terror a családban címmel könyvet írt a feleség-és gyermekbántalmazásról. Elemzi azt a társadalmi helyzetet, amelyben még mindig élő elképzelés, hogy “az asszony verve jó”. Bemutat életutakat, amelyben a tanult minták továbbadódtak, és a rendszeresen megvert gyerek maga is feleségbántalmazó férjjé vált. Hiszen akinek nincs más öröme, annak remek szórakozás rettegésben, kiszolgáltatottságban tartani más embereket. Akinek kisebbrendűségi komplexusa van, az megpróbálhatja azzal feledtetni szorongását, hogy hatalmat gyakorol mások, persze gyöngébbek felett. Morvai Krisztina könyve olyan férfiakról is szól, akiknek sikerült a családi átoktól szabadulni, annak ellenére is, hogy a társadalom ma még nem ítéli el kellőképpen az erőszaktevőt.

Ha az agresszor elmebeteg

A feleség- és gyermekbántalmazók zöme teljesen “normális ember”, orvos, mérnök, segédmunkás, szakmunkás, aki főnökeivel, munkatársaival tud kulturáltan kommunikálni, csak otthon, a gyengébbeket terrorizálja.
Ritkán, az esetek kevesebb, mint egy százalékában az erőszaktevő elmebeteg. A régen ön- és közveszélyesnek hívott állapot neve ma veszélyeztető magatartás, az új elnevezés a kitalálói szándékai szerint kevésbé megbélyegző. Veszélyeztető magatartásra beszűkült tudatállapotban képes az illető, amikor nem tudja felmérni saját cselekedetei súlyát, következményeit. Az elmebetegségek közül beszűkült tudatállapot jöhet létre skizofrénia, mánia, depresszió esetén, borderline személyiségzavarban, alkoholos delíriumban, nagyritkán epilepsziás roham után. A beteg ilyenkor megölheti önmagát, családtagjait, esetleg kezelőorvosát, pszichológusát.
Pszichiátriára legtöbbször nem önszántából jut a beteg, nem is látja be a kényszergyógykezelés jogosságát. A tévedések, visszaélések kizárása érdekében a beszállítás után 72 órán belül kötelező a bírói szemle. Igazságügyi elmeszakértő, bíró és a beteg védelmére kirendelt ügyvéd dönt a benttartás jogosságáról és a továbbiakban is hetente kétszer szemlét tart.
Kép nagyítása kattintássalA veszélyeztető állapotú beteget kezelő orvos számára az egyik legnagyobb feladat, hogy a beteg gyógyulása után rávegye a rémült családtagokat, fogadják vissza. A családi együttélés akkor lehet sikeres, ha a többiek nem méregetik, nem megfigyelik a gyógyult beteget, hanem hisztéria nélkül odafigyelnek rá. Nem esnek szélsőségekbe, közömbös magatartással vagy túlzott aggodalommal nem teszik nehézzé a visszailleszkedést.
Fontos, hogy a pszichiáter a rokonokkal együtt elérje, hogy a beteg ne gyűlölje az őt beszállíttató családtagjait. A kezelés során az is kiderül, ki az a hozzátartozó, akiben a beteg a legjobban megbízik, ki az a körzeti orvos, akinek ítéletét igaznak veszi. Így ha újrakezdődne a veszélyeztető állapot, a korai tüneteket felismerve (az illető nem alszik, sokat éjszakázik, furcsán viselkedik) a beteg önként elmehet pszichiáteréhez, és gyógyszereit megkapva nem kell mélypontig jutnia.

Az orvos is lehet áldozat

A veszélyeztető állapotú betegek kezelésére, “megfékezésére” a pszichológusok, pszichiáterek sincsenek kellően -felkészülve – derüli ki egy amerikai tanulmányból. Az Amerikai Pszichológiai Társaság tavaly készült jelentése a viselkedési sürgősségi állapotokkal (behavioral emergencies) foglalkozik. Ezek:
1. az öngyilkosság közvetlen veszélye
2. erőszak elkövetésének közvetlen veszélye
3. erőszak elszenvedésének közvetlen veszélye
A szakembereket nálunk sem képzik arra, hogyan tudnák e veszélyes állapotokat a legkisebb kockázattal kezelni, megakadályozni a károsodás, netán a halál bekövetkeztét. Mindenki a saját és a betegei rovására tesz szert némi tapasztalatra. Arról sem esik szó az egyetemeken, hogyan lehet segíteni a fizikai vagy szexuális erőszak áldozatainak a trauma feldolgozásában.
Néhány adat az amerikai felmérésből:
– A pszichológusok 97 százaléka fél attól, hogy valamelyik páciense öngyilkosságot követ el.
– A pszichiáterek 51 százalékának volt már olyan páciense, aki öngyilkosságot kísérelt meg.
– A pszichológusok 89 százalékának volt olyan betege, akinél attól tartott, az illető meg fog támadni valakit. 61 százalékuknál a beteg valóban megtámadott valakit.
– Karrierje során a magánrendelésén a terapeuták 12 százalékát, a kórházban 24 százalékát támadta meg beteg.
– Szóbeli fenyegetés, illetve sértegetés áldozata a terapeuták 81 százaléka volt.
– Munkásévei alatt a pszichológusok 35-40 százalékát éri inzultus. A kockázat természetesen a frissen végzett és kevésbé tapasztalt terapeutáknál a legnagyobb. A támadások 46 százaléka egyetemi hallgatókat ér, 33 százaléka a végzés utáni öt évben történik.
– Az inzultáltak 30 százaléka szenvedett fizikai sérülést. Az emocionális stresszt a fizikai sérülésnél sokkal rosszabbnak tartják a megkérdezettek.
– A támadó páciensek 74 százaléka férfi, zömük fiatal, 20 és 40 év közötti, főleg skizofrének, néhányuk diagnózisa borderline vagy antiszociális személyiségzavar.
– A terapeuták 40,5 százaléka dolgozott olyan pácienssel, aki bántalmazás áldozata volt.

10 hozzászólás

ismeretlen2003. december 18. 00:00

Tisztelt Doktorn?!
A családon belüli er?szak, lelki terror áldozatának szinte kivétel nélkül csak N? van feltüntetve.Ez sajnos nem így van! Saját esetem a példa! Lelki elnyomásban és testi bántalmazásban egyaránt gyakran van részem a család n? tagjaitól/feleség, anyós/. Próbáltam segítséget keresni az interneten, de férfiak elleni er?szakkal kapcsolatban semmit nem találtam, pedig nekünk sokkal nehezebb nyilvánosság elé állni!

Gerg?

ismeretlen2004. január 2. 00:00

Kedves Gerg?!

Adja meg elérhet?ségét az info@lelekbenotthon.hu-ra, hogy ezzel kapcsolatban adatokat adhassak.

Üdvözlettel:

Oriold Károly

ismeretlen2004. június 3. 00:00

Tisztelt Doktorn?!!

Err?l fogom írni az egyetemen a szakdolgozatomat és engem is rengeteg kérdés foglalkoztat.Nagyon érdekel ez a téma!az Ön írása is nagyon érdekes és természetesen elkeserít?!én szerencsés helyzetben vagyok, hiszen még soha nem volt részem bántalmazásban…senki részér?l!
Anita

ismeretlen2005. április 19. 00:00

Tisztelt Doktorn?!
Én a Gerg? hozzá szolására reagálva írok.Hol vannak azok akik a férfiak mellett állnak a bántalmazó, terrorizáló feleségekkel és anyósokkal szemben?Nekem az öcsém áldozat!Sokszor feltettem a kérdést vajon ? a gyenge vagy nem jól csinál valamit(egyébként család centrikus)amiért ez megtörténhet, de most mit tudna csinálni verje meg a feleségét és akkkor tényleg ? lesz a bántalmazó aminek a következménye gyerek láthatásának megtiltása stb lenne.Most vannak válófélben mert nem bírta tovább a felesége lelki terrorját.De a gyereke miatt most meg ? érzi magát kellemetlen helyzetben, de azt hiszem ez az állapot nem tett volna jót a gyerek további fejl?désének .
G

ismeretlen2005. április 19. 00:00

Tisztelt Doktorn?!
Én a Gerg? hozzá szolására reagálva írok.Hol vannak azok akik a férfiak mellett állnak a bántalmazó, terrorizáló feleségekkel és anyósokkal szemben?Nekem az öcsém áldozat!Sokszor feltettem a kérdést vajon ? a gyenge vagy nem jól csinál valamit(egyébként család centrikus)amiért ez megtörténhet, de most mit tudna csinálni verje meg a feleségét és akkkor tényleg ? lesz a bántalmazó aminek a következménye gyerek láthatásának megtiltása stb lenne.Most vannak válófélben mert nem bírta tovább a felesége lelki terrorját.De a gyereke miatt most meg ? érzi magát kellemetlen helyzetben, de azt hiszem ez az állapot nem tett volna jót a gyerek további fejl?désének .
G

bobo2005. november 13. 00:00

Kedves Kallan!

Az info@lelekbenotthon.hu címre szíveskedjék megadni elérhet?ségét, hogy kapcsolatba léphessünk Önnel.

Üdvözlettel:

Oriold károly

kallan2005. szeptember 30. 00:00

Tisztelt Doktorn?!

Szeretném megkérdezni, hogy tudna e segíteni, akár személyesen is vállalna e kezelést. A férjem mikor nagyon ideges lesz, nem tudja fékezni az indulatait és eljár a keze, akkor is ha tulajdonképpen nem én vagyok a harag oka. A férjem hajlandó az együttm?ködésre tudja, hogy segítségre van szüksége.
Köszönettel!

Rebeka562008. február 23. 00:00

Szeretnék feltétlenül tanácsot kapni, családon belüli problémával kapcsolatban, id?s szül?k közti agresszióról van szó. Megköszönném, ha a honlapon megadott e.mail címemre az elérhet?ségét megadná.

Mira2010. március 13. 00:00

Kedves Fórumozók!

A segítségeteket szeretném kérni egy kutatással kapcsolatban. A szakdolgozatomat PARTNERÜK által LELKILEG, FIZIKAILAG és/vagy SZEXUÁLISAN BÁNTALMAZOTT N?KR?L írom.

Jelenleg (2010. ápr. 3-ig) az ehhez kapcsolódó KÉRD?ÍVES KUTATÁSHOZ keresek résztvev?ket. Több Anyaotthonban jártam már és még megyek is, de mivel az Európai és hazai adatok alapján a n?k ötödét érte már családon belüli er?szak fontosnak tartom, hogy a kutatásban olyan n?k tapasztalatai és javaslatai is megjelenjenek, akik más módon próbálnak(tak) megbirkózni ezzel a nehéz élethelyzettel.

A válaszadás NÉVTELEN és önkéntes, a kérd?ív eredményeit bizalmasan kezelem. A kérd?ív kitöltése kb. 40 percet vesz igénybe.

A kérd?ív Word dokumentumként letölthet? az alábbi honlapról:

http://www.art.hu/vera/kerdoivnoknek.doc

vagy online kitölthet? az alábbi honlapon:

http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/300598716/

Amennyiben érintett vagy, szeretnélek megkérni, hogy a kérd?ív kitöltésével támogasd a kutatást, ha pedig nem kérlek, küld tovább ezt a felkérést, hogy másokhoz is eljuthasson.

El?re is nagyon köszönöm a segítségeteket!

Veronika

ragon2010. szeptember 20. 00:00

Tisztelt Doktorn?!

Nehéz helyzetben vagyok. Fiatal pályakezd?(20), ám édesapám kiszámíthatatlan vadállattá kezdett válni az utóbbi hónapokban. Édesanyám egy munka folytából kinn volt 2 hónapig Olaszországban és ezalatt az id?tartam alatt édesapám mindenféle képzeteket hordott össze hogy miket csinált ( amiket valójában nem ). Miután anyám hazajött és beszámolt arról, hogy mi volt kinn, említett egy férfit akivel beszélt pár mondatot. Ez volt az utolsó csepp apámnál. egy éjszaka kiosont, kiírta édesanyám telefonjából az sms t amit a férfit?l kapott. ( egy teljesen formális sms arról hogy örült a találkozásnak stb. ) ám aznap apám egy féltékenységi roham keretében jött haza és elhordta édesanyámat mindenfélének és hogy biztosan megcsalta. Ez mára odáig fajult, hogy elvette anyám telefonját, hogy nehogy elérje, holott egyáltalán nem is áll szándékában a férfival beszélni, f?leg hogy halálosan fél apámtól, és próbál mindig a kedvére tenni, hogy nehogy kiboruljon a ” bili “. Anyám munkahelyén megváltoztatták a kimen? hívások forgalmának módját, így ha mobilt hív anyám a munkahelyér?l akkor a hívószámot egy mobil számnak jelzi ki, ám visszafelé ez a portára csöng. Ma apám úgy jött haza, hogy becsapta az ajtót, még a fal is beleremegett, eldobta a holmiját, berohant a konyhába és lesöpörte a konyhapultot befenyítve anyámat, hogy szórakozik vele és biztos bemondatta valakivel, hogy a munkahelye az és hogy nem tudja kapcsolni. Lényeg hogy valamiért nemtudta elérni anyámat és ez már elég volt arra, hogy elkezd?djön a veszekedés, a csapkodás, és az üvöltözés. Testileg még nem bántalmazta egyikünket se, de már volt rá példa az sms es ügy után, hogy majdnem egymásnak rontottunk én és apám, mert felhergelt a féltékenységi rohamával, és anyám kint léte alatt a sok idióta dumával amit összehordott róla. Sajnos nem tehetjük meg hogy elköltözünk mivel, nemrég vettünk fel lakáshitelt, ami így is veszélyezteti az anyagi helyzetünket, ( ezért kezdek el most dolgozni ), tehát függünk az ? fizetését?l is. Ráadásul fegyveres biztonsági ?rként dolgozik, így ha bármilyen rend?rségi ügybe keveredne, gondolom bevonnák a vagyon?ri engedélyét. Félek is, hogy egy nap hazaállít és lel? mind2nket. ? 100 kiló én 60, sokkal er?sebb, így még megvédeni is nehezen tudnám magunkat. Természetesen ? nem érzi magát semmiben hibásnak, minden probléma okozója édesanyám, és ? az ártatlan akinek szenvednie kell ( mmint apám ). Nem tudom mitév? legyek, a lakás a hitellel, az én és anyám nevén van, tehát miénk a lakás jogilag, de ha ki is raknánk ?t valamilyen úton, nem hagyná annyiban, nem lenne hova mennie, és biztosan bosszút állna rajtunk.

Kérem segítsen valahogy, nem tudom mitév? legyek, hogyan védjem meg magunkat, vagy mitév? legyek.

köszönettel: Richárd.

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio