A pszichológus véleménye – Moukhtar Lucia: Agresszió a lélektan tükrében

Az ösztön személyiségünk egészséges része. Bármely ösztöntörekvés kiélhetõ viszont proszociális (a társadalmat építõ) és antiszociális (a társadalmat romboló) módon. Hiszen egy jó sebész, vagy fogorvos is kell, hogy rendelkezzen valamilyen mértékû agresszióval.
Az agresszió szó hallatán mindenkiben képek, életképek százai villannak fel.
Egy váratlanul elcsattant pofon, a falhoz csapott gulyásleves, a másik elutasító, csendbe burkolózó háta, számonkérő, vádló tekintetek és a megalázott emberi test: a valódi erőszak. Egyben számtalan nehezen megválaszolható kérdés vetődik fel:
Hol kezdődik az agresszió és hol fejeződik be? Hiszen az elutasító hallgatás
néha jobban fáj, mint a pofon, amely megérdemelt volt és csökkenti a bűntudat
érzését.
Van-e az agressziónak egy egészséges, a létfenntartáshoz szükséges mértéke,
amely nélkül az ember elpusztulna? A mechanikus narancs című filmben a jó
útra tért pszichopatán saját korábbi áldozatai állnak véres bosszút, példázva,
hogy az agresszió a mai társadalom alappillére és csak a modern társadalom
radikális elsöprésével lenne kiiktatható. Más irodalmi művek és az élet viszont
számtalan példát hoznak arra, hogy hogyan szül az agresszió agressziót, a
háború háborút. Sok kérdés megválaszolatlan marad, egy dolog azonban biztos:
amióta a világ világ létezik az agresszió, Káin és Ábel is közöttünk jár.

Agresszió a pszichológus szemével

Gyakorló klinikai pszichológusként napi szinten találkozom az agresszió különböző
megnyilvánulási formáival és az ezt elszenvedett áldozatokkal.
Agressziónak minősül minden olyan emberi megnyilvánulás, amely akaratunk ellenére,
általunk nem választott helyzetbe kényszerít bele, amely testi, vagy lelki
fájdalommal jár.
Természetesen az agressziónak is, mint minden más emberi megnyilvánulásnak,
sokféle motívum, indíték állhat a hátterében és különböző megnyilvánulási
formái lehetnek. A patopszichológiai osztályozásokban számtalan agresszív
viselkedéssel járó, illetve indulatvezérlési nehézséggel kapcsolatos betegség
található.
Kép nagyítása kattintássalMind
a beteg és környezete, mind a szakember számára fokozott megterhelést jelentenek
a személyiségzavarokat kísérő indulatok és agresszív viselkedés. A személyiségzavaros
beteget gyakran hasonló indítékok vezérlik, mint a kisgyermeket. Agressziójával
teszteli a környezetét: megbizonyosodik a számára fontos emberek érzelmi teherbíró
képességéről ezzel növelve biztonságérzetét. A személyiségzavaros páciens
pszichoterápiája során a legfontosabb a terapeuta teherbírása, amellyel érzelmi
kapcsolatuk megterhelhetőségéről biztosítja a pácienst emellett nagy hangsúlyt
helyezve a mindkét fél számára elfogadható, funkcionális (az emberi együttélésben
működőképes, elfogadott) viselkedés megerősítésére.
Agresszív viselkedéssel járhatnak bizonyos pszichiátriai kórképek is, mint
például az üldöztetéses félelmekkel, téveseszmékkel járó paranoiditás. A paranoid
beteg, félelmeit, szorongásait a külvilágra vetíti, így a környezetében élő
embereket üldözőkként, ellenségként éli meg. Ez védekezésképpen kiválthatja
a betegből az agresszív viselkedést. Fontos azonban megemlíteni, hogy nem
minden paranoid beteg agresszív. A paranoid beteg kezelése a pszichiáter és
pszichológus közös erőfeszítését kívánja meg. A pszichiáter gyógyszeres kezeléssel
csökkenteni tudja az üldöztetéses tartalmú hallucinációkat, míg a pszichológus
egy szupportív, támogató jellegű pszichoterápiával növelheti a beteg önértékelését,
így biztonságérzetét. Sajnos a paranoid betegek ritkán jutnak el szakemberhez,
mivel a kórképet a betegségtudat hiánya jellemzi, ebben a környezet és a szakember
együttes erőfeszítése segíthet. Fontos lehet a megfelelő pillanat kiválasztása
(amikor a beteg tüneteitől jobban szenved), egy olyan ember közbenjárása,
akiben a beteg bízik. Sajnos ha a beteg vagy környezete veszélyben van, nem
mindig elkerülhető a beteg akarata ellenére történő kényszergyógykezelés.

A társadalomra, környezetre a pszichopátiás beteg jelenti a legnagyobb veszélyt
és a szakembert ennek a kórképnek a gyógyítása kecsegteti a legkisebb reménnyel.
A veszélyt az is növeli, hogy a pszichopátiás ember nem mindig elvetemült
külsejű, riasztó szörnyeteg. Gyakran igen jó intellektusú, simulékony modorú
ember, aki kedvességével még a szakembert is megtéveszti. A pszichopata embert
leginkább a fejletlen erkölcsi ítélőképesség, a többi ember érzelmeinek figyelmen
kívül hagyása, a megbánás és bűntudat hiánya jellemzi. Viselkedés szintjén
a pszichopátiás személyiségvonások általában bűnözéssel, hazudozással, sekélyes
érzelmi élettel párosulnak, ami gyakran a partner(ek) kihasználásával vagy
promiszkuiditással (gyakori partnercsere), házasságszédelgéssel is párosul.

A betegség okait a szakma még kutatja, valószínűsíthetően több tényező járul
hozzá kialakulásához, ezek között a hátrányos szociális helyzet, bűnöző környezet,
de emellett agyi működészavarokat, így a frontális és parietális (elülső és
oldalsó) agylebenyek működési zavarát is elképzelhetőnek tartják a pszichiáterek
és farmakopszichológusok.

Az antiszociális viselkedés, illetve a fentiekben leírt tünetek gyakran már
gyerekkorban megjelennek és ezekkel érdemes szakemberhez fordulni, mivel felnőttkorra
a patológiás viselkedés olyan mértékben rögzül, hogy túl sok eredmény már
nem várható a beteg kezelésétől. A pszichopata ember veszélyeztető viselkedésével
szemben leginkább akkor tudunk védekezni, ha felismerjük az antiszociális
viselkedés jegyeit, és megpróbáljuk elkerülni a számunkra veszélyt hordozó
helyzeteket. Észérvekkel és érzelmi érvekkel nem sokra megyünk, hiszen a pszichopata
erkölcsi normarendszere kialakulatlan, érzelmi élete sekélyes, tettei következményeit
nem méri fel, vagy figyelmen kívül hagyja.
Kép nagyítása kattintássalAz
agresszív viselkedéssel járó betegségek mellett olyan zavarok is előfordulnak,
amelyek a fenti kórképekkel ellentétben az indulatok és az egészséges mértékű
agresszió elfojtása, a túlzott mértékű bűntudat talaján alakulnak ki. Indulatvezérlési
nehézségek állhatnak a pánik jellegű rosszullétek, a depresszió, illetve a
kényszerbetegség hátterében. A kényszerbeteg például gyakran a saját agresszív
impulzusai felett érzett szorongást csökkenti kényszercselekvéseivel, így
például a rituális kézmosással. A pszichológus feladata ezekben a helyzetekben
az agresszív impulzusok és a túlzott bűntudatérzés hátterének feltárása, emellett
a tünetek csökkentése viselkedésterápiával, vagy pszichiáter segítségével
gyógyszeres kezeléssel.

Az agresszív késztetések, impulzusok elfojtásával párosuló betegségek említése
el is vezet a következő kérdésünkhöz: van-e az agressziónak egy elfogadható,
egészséges mértéke?

Mint a legtöbb ember, én is úgy gondolom, hogy mind az emberi, mind az állati
világban létezik az agressziónak az önvédelemhez szükséges, egészséges mértéke.
A törvény is másképp bírálja el az önvédelemből elkövetett agresszív cselekvéseket.
Azt viszont, hogy melyek azok a helyzetek, amelyek épségünket veszélyeztetik
és agresszív fellépést követelnek, egyénileg határozzuk meg, és ezek a határok
sajnos mindannyiunknál máshova esnek. Sokan egy szabálytalan vagy akár szabályos
előzést is elegendő indoknak éreznek az agresszióra. Sajnos az ember gyakran
megfeledkezik az állatvilágban oly hatékonyan és természetesen működő megoldásról.
Az állatok mindig elkerülik a felesleges küzdelmet. Számtalan olyan magatartás,
„ritus” van, amely az agressziót követelő helyzetekben, így a hierarchia,
dominancia, párzási rend meghatározása, lehetővé teszi, hogy az állat szimbolikus
formában vívja meg a csatát, vagy behódoló magatartással elkerülje. A játék,
a sport, valódi értelme az lenne, hogy erre a szimbolikus küzdelemre lehetőséget
nyújtson. Bizonyos pszichoterápiás eljárások, például a színház vagy táncterápia
is terepet adhatnak az agresszív törekvéseink szimbolikus szinten való feldolgozására.

Az agresszióról írva még talán egy, utolsó kérdés megválaszolását érzem fontosnak.
Vitathatatlan, hogy az agresszív cselekedet gyakran jár örömérzéssel. Elfogadható-e
ez az öröm, mint egészséges reakció, természetes-e?
A kérdésre Szondi Lipót adja meg a választ. Az ösztön személyiségünk egészséges
része. Bármely ösztöntörekvés kiélhető viszont proszociális (a társadalmat
építő) és antiszociális (a társadalmat romboló) módon. Hiszen egy jó sebész,
vagy fogorvos is kell, hogy rendelkezzen valamilyen mértékű agresszióval.
A túlzottan érzékeny ember is lehet jó művész, vagy neurotikus.

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio