Dr. Eisler Olga: Mit tehet a család depressziós összeomlások esetén? | ||
Mit tehet ilyenkor a hozzátartozó, hogyan segíthet, amikor sokszor maga is a türelme legvégénél, vagy talán azon túl is tart?
A lényeg itt a szenvedéstől való megszabadulás, és nem annak megvitatása, hogy voltaképpen mi is okozza, és kinek a “hibájából ” jött létre. Ez gyakran viták tárgya, a depressziós gyakran úgy véli, ő jól lenne, ha a többiek -a család, a munkahely, a világ – megváltozna. Az is lehetséges, hogy valóban rossz helyzetben van, és a hiábavaló alkalmazkodás őrölte fel minden energiáját. Bárhogyan is van, nem érdemes vitatkozni, csak sebeket osztogathatunk, de előre nem lépünk. Ezért inkább azt javaslom, hogy a szenvedéstől, a lelki fájdalomtól való megszabadulás legyen a fő cél, és a teherbíró képesség növelése, ezekben rendszerint a család és beteg is egyet is szokott érteni, és ez már egy jó kiindulópont lehet a kezelőorvos kiválasztásához. A másik probléma amivel gyakran találkozom, hogy sokan nem akarnak gyógyszert szedni, mert attól félnek, hogy a gyógyszer ártalmas, mellékhatásai vannak, “rá lehet szokni”. Az igazság az, hogy a legsúlyosabb “mellékhatásai” a depressziónak vannak, valóban megrövidíti az életet, mert mérhetetlenül sok szenvedést okoz a betegnek és a családnak. A depresszió megszűnésének nyeresége az esetleges mellékhatásokat bőven ellensúlyozza, az újabb szereknél ezek amúgy is egyre ritkábbak, és szinte soha nem veszélyesek. Ami a hozzászokást illeti, az antidepresszánsoktól nem lehet olyan értelmű függőségben kerülni, mint például az alkoholtól, a kábítószerektől, vagy akár az altatóktól. Ennek az az oka, hogy csak a bevételt rövid idő múlva követő eufóriát okozó szerekre tud ez a mechanizmus kialakulni. Vajon rászokna-e bárki is az alkoholra, ha a kellemes érzés csak a bor megivása után egy héttel jelentkezne? Nyilvánvalóan nem. Másrészt tény, gyakran évekig is szedni kell az antidepresszánst, különben visszatérnek a tünetek. Ez nincs mindenkinél így, de ha visszatérő depressziókról van szó, akkor a teljes tünetmentességet csak állandó antidepresszáns kezelés mellett, sőt, még un. fázisprofilaktikummal való együttes szedéssel lehet elérni. Ilyenkor rendszerint a depresszió nem azért tér vissza a szerek abbahagyására, mert az illető “rászokott” és megvonási tünetei vannak, hanem azért kell szednie a gyógyszert, hogy ne essen vissza.
Tehát mit mondhatunk összefoglalólag a depresszió kezeléséről: 1. A depressziók nagyobb része előbb vagy utóbb magától is megenyhül, de amíg fennáll, súlyos károkat okoz az egyénnek és a családnak egyaránt. Ráadásul a tapasztalat az, hogy sokaknak az állapota javul ugyan, de nem lesznek teljesen tünetmentesek. Már pedig a kutatások szerint akkor van esély a teljes és tartós gyógyulásra, ha valaki éveken át teljesen tünetmentes. Ezt többnyire csak megfelelő, kombinált gyógyszeres kezeléssel lehet elérni. Ha valaki a gyógyszerek hatására tünetmentessé vált, az nem jelenti azt, hogy abbahagyhatja a gyógyszeres kezelést, sőt. Még legalább hónapokig, ha visszatérő depressziókról van szó, akkor sokszor évekig szednie kell. 2. Nagyon fontos, hogy a depresszió tüneteit az antidepresszánsok ugyan megszüntetik, de nem leszünk tőle bölcsebbek. A bölcsesség alatt azt értem hogy jól kell ismernünk saját erősségeinket és gyengeségeinket, ki kell alakítanunk magunkban egy fajta egyenletes, rendíthetetlen derűt, mások iránt pedig jóakaratot és együttérzést. Ilyen életszemlélet, attitűd mellett igazolt módon lecsökken a depressziók, sőt a testi betegségek előfordulási gyakorisága is. A depressziósok mindezt többnyire két depresszió között is csak ritkán mondhatják el magukról. Ezért rendszerint szükség van pszichoterápiára is. A statisztikák azt mutatják, hogy azok gyógyulnak meg leginkább, akiknél sikeres antidepresszáns kezelés ÉS sikeres pszichoterápia is történik. 3. Kényes kérdés, ha a beteg és orvosa nem értenek egyet a kezelésről. Ilyenkor azt javaslom, kérjen a beteg egy külön időpontot, amikor a szokottnál egy kicsit több idő áll rendelkezésre a nézetkülönbségek tisztázására. Ez rendszerint segít. Ha ezzel sem sikerül előbbre lépni, akkor kérjenek egy konzíliumot. Legrosszabb esetben a beteg természetesen új orvost is választhat, de ennek is adják meg a módját. Köszönjék meg eddigi erőfeszítéseit, és jelentsék be, hogy máshol próbálnak szerencsét. Nyilván az orvos is látja, hogy erőfeszítései ellenére a beteg nincs teljesen jól, és megérti, ha valaki ebbe nem akar belenyugodni. | ||
Lélekben Otthon | 2001. november 24. | Egy hozzászólás |
Egy hozzászólás
Szóljon hozzá!
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
Engem az érdekelne, mivel elég fura a családom, hogyan vészeljem át a depiskriziseimet?