Az orvosi értelemben vett depresszió nem azonos a mindennapi élet során gyakran átélt kellemetlen társadalmi, munkahelyi, családi viszonyok okozta elkeseredéssel, szomorúsággal, vagy bosszúsággal. Fennállásához meghatározott tüneteknek meghatározott ideig kell fennállniuk, s ezen tüneteknek elég súlyosaknak kell lenniük ahhoz, hogy a beteg mindennapi életét megzavarják.
Az ember hangulata széles skálán változhat, és számos tényező – például időjárás, életesemények, stresszorok – befolyásolják. Az egészséges ember azonban többé – kevésbé képes kontrollálni hangulatváltozásait és érzelmi kifejezéseit.
Az orvosi értelemben vett depresszió ennek megfelelően nem azonos a mindennapi élet során gyakran átélt kellemetlen társadalmi, munkahelyi, családi viszonyok okozta elkeseredéssel, szomorúsággal, vagy bosszúsággal. Fennállásához meghatározott tüneteknek meghatározott ideig kell fennállniuk, s ezen tüneteknek elég súlyosaknak kell lenniük ahhoz, hogy a beteg mindennapi életét megzavarják (I. Táblázat).
Jelenleg olyan okot, amely a hangulatzavarok kiváltásáért egyedül felelős, nem ismerünk. Számos tényező játszik azonban szerepet a hangulatzavarok kialakulásában.
A genetikai vizsgálatok az öröklődés jelentős szerepét támasztják alá a hangulatzavarok létrejöttében. Bizonyos károsító tényezők (sérülések, károsító anyagok) az agyat érve depressziót válthatnak ki. A korai életévek tapasztalatai, a családi légkör, a nevelési módszerek azok a tényezők, amelyek szintén befolyásolhatják (elősegíthetik vagy gátolhatják) a depresszió megjelenését, s felelősek lehetnek az azonos genetikai háttér (pld egypetéjű ikrek) ellenére tapasztalható különbségek megjelenéséért. Számos esetben a depresszió megjelenését stresszt okozó életesemény előzi meg, s ezért azt gyakran a depresszió okaként jelölik meg. Mai tudásunk szerint az esemény csak felszínre hozza a bujkáló (és előbb-utóbb úgyis megjelenő) depressziót.
Annak ellenére, hogy a depresszió igen gyakori és kezelés nélkül akár súlyos szövődményekkel járó állapot, felismerése nem mindig könnyű. A depressziós betegek jelentős hányada nem fordul orvoshoz, mert sem ők, sem családtagjaik nem is gondolják, hogy gyógyítható betegségről van szó, és a panaszokat sokszor egyszerűen csak kifáradásnak, elfásultságnak, vagy a majdnem mindenki életében gyakran előforduló élet-eseményeknek, konfliktusoknak tulajdonítják. Ha mégis orvoshoz fordulnak, a szégyenérzet miatt sokszor nem pszichiátriai betegségük, hanem testi tünetek miatt kezeltetik magukat, s így relatíve gyakori vendégei a háziorvosi rendeléseknek.
A kezeletlen depresszió igen veszélyes állapot, mivel ilyen esetekben jelentősen megnő az öngyilkosság rizikója, valamint annak az esélye, hogy a beteg szorongásait, rossz hangulatát alkohollal, vagy illegális drogokkal próbálja mintegy „öngyógyítás” révén enyhíteni.
Mit tehetünk tehát a depressziós betegek érdekében?
Legfontosabb a betegség felismerése. Gyanú esetén mindig irányítsuk az illetőt szakemberhez. Amennyiben a beteg orvoshoz menni nem hajlandó, magunk is kérhetünk segítséget, tanácsot. Számos ismeretterjesztő kiadványból tájékozódhatunk, illetve ezek segítségével szembesíthetjük a beteget tüneteivel. Legyünk megértők. A pszichiátriai betegség elfogadása nem könnyű, azonban az első lépés a gyógyulás felé.
Második lépés a betegség gyógyítása. A depresszió akaraterővel nem győzhető le, ezért felesleges, sőt káros ilyesmire („szedd magad össze” stb) biztatni a beteget. A kezeléssel való együttműködés azonban igen fontos dolog. Depressziós beteget akarata ellenére, illetve együttműködése nélkül meggyógyítani szinte képtelenség. Magunk is tájékozódjunk ezért az alkalmazott kezelés felől, hogy segíthessük a beteget az előírtak betartásában.
A depresszió gyógykezelésének alapját az antidepresszánsok, azaz hangulatjavítók képezik. Ezek azok a gyógyszerek, amelyekre a depresszió összes tünete (pl étvágytalanság, felerősödött testi fájdalmak) is javul, ennek megfelelően az első hetekben alkalmazott nyugtatókon kívül más gyógyszerek szedése nem indokolt. Bár a feszültség rögtön csökkenthető, a depresszió gyógyítása időigényes feladat, érdemi javulás kb 2 hét után várható, ezért legyünk türelmesek a beteggel. Higgyük el, ő valószínűleg még jobban várja a gyógyulást, mint mi.
Főleg a kezelés kezdetén az alkalmazott terápiának mellékhatásai lehetnek, melyek az estek nagy részében pár nap alatt elmúlnak. Igen fontos az orvos objektív tájékoztatása a mellékhatásokról. Ezek eltitkolása vagy túlzott előtérbe helyezése rossz irányba befolyásolhatja az orvos döntéseit.
A depressziós betegek döntő többsége megfelelő kezeléssel teljesen panaszmentes állapotba hozható.
A sikeres gyógyulás után meg kell beszélni az orvossal a további terápia szükségességét. A depressziók nagy része visszatér folyamatos megelőző kezelés nélkül. Az orvos kompetenciája eldönteni, hogy szükség van-e fenntartó kezelésre. Amennyiben a kezelés megszakításra kerül, figyeljünk a tünetek visszatérésére és már kisebb jelek esetén is ne szégyelljünk mihamarabb ismét segítséget kérni.
I. Táblázat
1. Depressziós, szomorú hangulat
2. Érdeklődés és örömkészség jelentős csökkenése
3. Jelentős testsúlycsökkenés, vagy gyarapodás
4. Alvászavar, csökkent, vagy fokozott alvás
5. Nyugtalanság, vagy gátoltság
6. Fáradtságérzés, erőtlenség
7. Értéktelenség érzése, önvádlás, bűntudat, esetleg depressziós téveszmék
8. Csökkent gondolkodási, koncentrálási és döntési képességek
9. Életuntság, öngyilkossági gondolatok, öngyilkossági kísérlet
10. Testi panaszok (amelyet szervi betegség nem magyaráz), illetve meglevő testi betegség tüneteinek indokolatlan erősödése
én nekem is vannak depresszios hajlamaim rohamaim letörtség életuntság nem tud érdekelni semmi és senki kértem már segitséget de még nem kaptam édesanyámnak szoltam a dolgaimrol de ö nem orvos hogy segiteni tudjon.probálom magam megfékezni de nem mindig sikerül. félek valakiben kárt teszek és akkor az életem rossszabá válik mint bármikor.ezért kérem hogy segitsen valaki rajtam
Tisztelt dr. Rihmer Zoltán!
Kérem, amennyiben lehetséges küldje el nekem elérhet?ségét, hogy fel tudjam venni Önnel a kapcsolatot! Nagyon nagy szükségem lenne Önre!
Köszönöm szépen el?re is!
alesovics@freemail.hu
Depresszió
„El?ször azt hiszed, hogy ma nincs jó kedved.
Aztán másnap sincs jó kedved.
Utána, id?vel egyre többször van rossz kedved.
És ez kezd állandósulni, és bármit teszel ellene, rossz marad a kedved.
Egy id? után ez tölti ki a napjaidat, gondolataidat, hogy miért vagy Te ilyen kedvetlen, miért vagy olyan érdektelen másokkal, miért idegesítenek folyton a kicsinyes dolgaikkal, amikor te olyan rohadtul érzed magad már mióta, és ez senkit sem érdekel.
Ha mégis valaki rákérdez, hogy mi van veled, akkor eszel?sen kitörsz magadból, hogy csak hagyjanak téged békén.
És ha „békén„ hagynak, eleinte azt hiszed, hogy magadra hagytak, és ezért „nem érdekelnek ?k sem, senki!” aztán múlik az id?, és egyre több minden nem érdekel.
El?ször mások, aztán már magad sem. Nem érdekel, hogy csinálni kellene valamit, nem érdekel, hogy hogyan öltözködsz, nem érdekel a tisztálkodás, nem érdekel az étkezés, csak valahogy’ ki kellene mászni ebb?l a helyzetb?l, hogy elvesztetted az önbecsülésedet, a tartásodat, a hitedet, hogy értékes voltál, hogy volt benned valami hajtóer?, ami olyan régen szertefoszlott már.
Már ott tartasz, hogy nincs semmid, és az aki voltál elt?nt, semmivé vált, nincsen sehol.
Olyan érzés ez, mint amikor egy épület porig ég, összeroskad, csak a kisemmizett lelkedben él valami homályos érzés, hogy voltál valaki, és itt az üszkös rom alján kell lennie egy kicsi zsarátnoknak, amivel újjá lehetne éleszteni azt a tüzet, ami egykor téged is nap – nap után el?bbre vitt.
És kiégett lélekkel, tanácstalanul, hogy merre is indulj, el kell kezdeni megkeresni azt a kis zsarátnokot.
Mert most már ennyi kín, és szenvedés, pokoljárás után semmi sem fontosabb mint, hogy megtaláld azt a kis tüzet, ami még megmaradt.
Magad sem hiszed, hogy megmaradt valami, mégis szinte vakon, háborgó lélekkel keresed, és keresed fáradhatatlanul.
Aztán megtalálod! azt a valakit, akit a bizalmadba fogadsz, akinek hiszel, hogy nincs veszve semmi.
Megtalálod azt az orvost, aki hatékonyan tud segíteni egy gyógyszeres kezeléssel.
Aztán megtalálod azt a valakit, aki meghallgat, aki együtt érez veled.
Közben pedig újra meglátod azt a kis semmiséget, ami egyszer már tetszett, amit?l jó kedved lett.
És keresni fogod az környezetedben ezeket az apró, örömet okozó dolgokat, és elindulsz a biztos gyógyulás útján. ( Velem is valahogy’ így történt. )
Zolta”
A fenti idézet a férjem honlapjáról származik, a saját maga átélt, elég súlyos depressziójáról beszél benne. Talán akad olyan ember, aki hasonló gondokkal küzd és valami kapaszkodót talál a sorai között. Ebben az id?szakban készült a Depresszió cím? tusrajza, ami szerintem megdöbbent?, a honlapon a lélek rejtelmei c. menüpont alatt található meg, vagy idekattintva:
http://pekarovics.5mp.eu/web.php?a=pekarovics&o=V_K2Rdaqex
Tisztelt Doktor úr!!!
Már egy ideje, olyan kb. tavaly szeptember óta kezdett kialakulni ez az állapot, azt hiszem depressziós vagyok én is.Kezdek elhidegülni az emberekt?l, a legtöbbjüket nem tudom elviselni, nem bírok rájuk nézni.A családi légkör, a barátok és a szerelmi bánat is mind csak nehezíti a dolgot.Nem merek már senkire se számítani, nem bízok senkiben, és nem is tudok már az lenni aki voltam, nem tudok egyszer?en boldog lenni, legfeljebb egy kis id?re, a szomorúság és a lehangoltság viszont nem múlik, és nem is tudok csak úgy tovább lépni.Szeretném sajátmagam kikezelni ebb?l az állapotból, és nem tudok elmenni semmilyen kezelésre.Meg lehet ezt csinálni, és ha igen, akkor hogyan???
sajnos tudom mir?l van szó. lányom második depressziós id?szakát éljük, az els? 14 éves korában volt, most 18. pszichológus segítségét nem fogadta el sohasem. Ebben az id?szakban mindenkit elüldöz maga mell?l, csak nagyon kevesen tudjuk tolerálni a viselkedését. Párkapcsolatát is felrúgja ilyenkor, úgy érzi mindenkinek terhére van, hangulatváltozásai rendkívül gyakoriak. Újra szed antidepresszanst, remélem hamarosan enyhülnek a tünetek, a baj csak az, hogy akiket elüldözött, nem biztos, hogy visszatalálnak hozzá….
én nem vagyok depressziós és nem is leszek az,de kit?n? kritikusi képességem híven ragaszkodik alul értékelni magamat.súlyos önbizalomhiánnyal küzdök és h?en ragaszkodom múltamhoz és ahhoz,hogy hibáimat nemtudom megváltoztatni.
ennek következtében a nap különböz? szakaszaiban rámtör a sírógörcs több-kevesebb kihagyással,de ez leginkább ahhoz vezet,hogy le kell fektetni és megnyugtatni,mert annyit b?gök és hisztizek már,hogy lassan összeesem.rosszban vagyok magammal és ezek a sírós órák összegörnyedve telnek szobám padlóján.nem sokszor tudok pozitiív öndefinícióval szolgálni és akkora a lelkiismeretem,hogyha kell etiópia miatt is elsírom magam.szüleim válásában is közre játszottam szerintem.pszichoszomatikus panaszaim egyre szaporodnak és ha 10 órát aludnék naponta minden héten akkor is fáradva,kimerültem ébrednék.ilyenkor rádöbbenek,hogy szánalmas vagyok másoknak sokkal rosszabb a helyzete,sajnáltatom magam és másokkal nem is tör?döm.ennek következtében az önbizalmam még lejjebb süllyed.. ebb?l az ördögi körb?l hogy tudnék kilábalni?miért vagyok ilyen?miért látom így a világot,pesszimizmussal?miért nem tudom kibogozni gondolataim és lelassítani elmém?tele vagyok már mindennel és ha logikusan gondolkodnék összefüggésbe hoznám,hogy ez ebben a stresszes állapotban nyilvánul meg.de elbizonytalanítottak,hogy nem szabad mindent összefüggésbe hozni.én hiszem és bízom benne,hogy tudok segíteni magamon!már ezzel is könnyítettem magamon,hogy állapotomat rövid és tömör megfogalmazásba tudtam szedni.jólesett..
(nem mintha olyan rossz lenne a helyzetem úy értem másoknak sokkal rosszabb.így az enyém lényegtelen->újabb önsajnáltatás…nem tudom mikor fogok ebb?l kiszabadulni..)
Jó estét!
Remélem megtalálja valahol önt ez az e-mailem!
Lenne egy-két kérdésem a depresszióval kapcsolatban!
Az anyukám elvileg ebbe a depresszió nev? kórságba csöppent bele és nagy nehezen rábeszéltük hogy menjen el orvoshoz. De a kórházban nem igazán tudnak vele mit kezdeni. A kérdésem a következ?: jót tesz neki hogy bent van a kórházban (ami mellesleg elég lepusztult)? Nem jobban kezelhet? ez a betegség ha magán pszihiáterhez vinnénk el?
A tünetei megegyeznek azokkal amit a neten lehet err?l a betegségr?l olvasni annyival kiegészülve hogy néha mikor rosszul van nem tud megszólalni, vagy egyszer?en összecsuklik és elmegy minden ereje, és persze sokat sír de nem tudja ? sem hogy miért! A kórházban erre sem mondanak persze semmit csak hogy majd elmúlik.EGYSZER! Hogyan segíthetnénk neki? Rossz így látni, hogy nem tudok érte semmít sem tenni!
El?re is köszönöm válaszát!
Üdvözlettel: Péter.
Kedves Doktor Úr!
Én 16 éves vagyok, még elég fiatal. Mohácson lakom és az általános iskolai osztályom nem volt a legjobb én arra gyanakszom, hogy ez volt az els? lépés a depresszió kialakulásában. Minden akkor kezd?dött, amikor 14 éves lettem és pécsre jártam gimnáziumba és kollégiumba. Akkor jött ki el?ször az egész. Azóta minden évben ?sszel, szeptember elején depressziós leszek és csak hosszú hónapok (legaábbis hosszúnak t?n? hónapok) múlva lábaltam ki bel?le! Most már december van és már gyógyulófélben vagyok, természetesen elmentem pszichiáterhez, de mivel még gyereknek számítok, ezért gyermekpszichiáterhez járok. Nagyon sok féle gyógyszert kipróbáltam már, nekem a Floxet a leghatásosabb. De tudom, hogy a gyógyszer csak a tüneteket szünteti meg és nem tudom, hogy hogyan lehetne teljesen megszüntetni ezt a betegséget. Egyáltalán meglehet-e valahogy? vagy minden ?sszel így kell élnem… remélem hormonális dolog, mert akkor talán elmúlhat.Voltam már kórházban is egy pár napot tavaly el?tt, de úgy érzem nem segítettek. A pszichiáterem nagyon aranyos és megért?, mint minden jó orvos, de úgy érzem nem tud segíteni. Gyermekkoromban nagyon szoros kapcoslatban voltam anyukámmal, sokáig azt hitték az elszakadás ami miatt kialakult ez a betegség, bár most már azt mondják, hogy a depresszióm biológiai és sajnos talán bipoláris is. Mivel minden depressziós id?szakot egy nagyon élénk, szinte gátlástalan id?szakom követ. Nem szeretném ezt tovább!!! Ugye van remény? Igazából olyan sok barátom nincsen, mindenki azt mondja, hogy ?k talán tudnak segíteni elfelejtettni ezt az egészet! Csak amit?l félek, az be fog következni és nagyon félek hogy jöv?re szintén depis leszek és ez egy nagyon nagy felel?sség. Nem tudom mit tegyek, lehet hogy fel kellene keresnem valaki más szakembert. Tudna nekem segíteni és választ adni kérdéseimre? El?re is köszönöm!
Üdv mindenkinek!
Szakdolgozathoz keresek olyan párokat, akiknek egyik tagja depressziós. Ha van kedve Önnek és partnerének is résztvenni ebben a kutatásban, kérem keressenek meg a fulagi@yahoo.com cimen. Néhány kérd?iv kitöltésér?l lenne szó, ami esetleg emai-ben is megoldható. Köszönöm: Fülöp Ágnes.
Szia Laci!
?rület volt elolvasni a cikkedet, de mindenképpen megérte. Teljesen megértelek én is így vagyok. Ugyanez az állapot, rettegés zajlik le bennem. Aminek én már az okát valószín?leg ismerem. De semmi sem biztos.
Kilátástalannak érzem a dolgokat, helyzeteket; és már nem tudom, nem lehettagadni.
Vajon ki az aki segíteni fog? Lesz-e olyan egyáltalán; nem biztos. De hinni kell,ami borzasztó nehéz. Egy biztos:kell egy igaz, biztos pont az életben, amire/akire lehet támaszkodni.Számomra addig lehetetlen a gyógyulás.
Megnyugtat, hogy mások is vannak ilyen helyzetben, nemcsak én. De közben pedig nagyon fáj, hogy más is szenved. A jöv??…Remélem egyszer már csak nevetünk a problémákon.Bízzunk!
Kedves Rhmer Zoltán
én teljesen szenved? alanya vagyok ezeknek dolgoknak laikus tudom amit hallok olvasok és gondolkodom.
Szerintem nem gyógyitható és nekem a kifejlett pánik és szorongás még fokozottabban megviseli a szervezetem.
!7 éves vagyok és 7éves korom óta beszélnek a szervei m jelezve hogy itt vagy ott nincs rendben valami, ha az egyik elmúlik jön másik, – tünetváltás- nekem már annyipánikrohamom vot a szivemmel és olyan halálfélelmek hogy, nem is tudom elmondani arról nem beszélve hogy nem tudtasm évekiutcára menni járni a koválygástól , hogy fázom és melegem van hogy nincs dolog aminek tudnék örülni , lelkesedni.
B
hogy olyan rémálmaim vannak hogy elmondani nem tudom,
Lehet hogy lehet tünetmentessé tenni valakit de nem fog meggyógyulni !
Én gyerekkorom óta kaptam a legkorszer?bb nyugtatót szorongásoldokat, vitamit , próbáltam mozogni nem megy relaxálni is akkor ha jól vagyok ez azt jelenti hogy arosszhoz viszonyitva tanultam orvosi AT, srám nem hat , agykontrolt, homeopátiás szerek amik más tüneteknél kiválóak csipés mert allergiás vagyo itt nem hat, van orvos ismer?söm és sok más szerint ez sátáni eredet?
Na puff,
elfogyasztottam több tonna gyógyszert, jártam pszichóterápiára, vittek, most i járok pszichiáterhez.
évekig nem birtam lefek?dni pánik rohamot kaptam, elfogyasztottam egy tucat orvost, mert kett? meg is halt. és itt vagyok ,nyavalygok vagy olyan sovány vagyo 44kg ránézek a kajára és öklendezek. vagy ha gyógyszert szedek falán, 160 cm hez 60kg,
leiromönnek mit szedtem az utóbbi években , Seroxat, olyan rosszul voltam t?le , aizzadtam télen is mint aló egyébként féázós fagyos vagyok,
a szexuális életem egy lukas garast sem ér nincs Llibidó nincs orgazmus azel?tt volt kaptam Tpolvont mellé na zsibbadtam t?le és azizületeim ugy fájtak hogy le kellett állni de a szex nem lett jobb, Xanax ment és bétablokkolók a szivre amitrális prollapszusra és azextra systolékra.
Próbáltuk a Prozak generikumát rettenetes volt, az aurorixsot az borzasztó volt, mOts Remeronnal kisérletezünk , de 8. napja negyded fél , és majd ugy az egészet, ha kibirom Rivotrilt sedek 3x 0,5 mg illetve este 1mg és Stilnoxiot .és meg?rülök az álmaimtól.
aszivemre Conkor, és RYtmonort 3×1 . vonkor egy szem Adexol, Panangint,
Azt hittem a télen bele?rülök minden lépésnél amit kimentem elkaptt a szeroxat mellett a szivpánik
most meint elkapott a napokban . remegek kéába vagyok hanavehetetlen
13 éves a fiam , aszülés és kihordás az megint kész tortúra volt. Azt tessék nekem megmondani 50% EGÉSZSÉGROMLÁST ÁLLAPITOTTAK MEG, semmit nem kapok mert nincs meg aszolgálati id?m adrn? szerint munkaképtelen vagyok a mitrális prolapsusom II ,
mindenem fáj van egy ronda idgzsabám heprpezosterem volt 16 évesen az mindig fáj,
hogy akkor én miért nem gyógyulok . és hovámehetnék még ????????????????????????????????????????????
Azért hogy tünetmentes legyek hosszabb ideig ???????????????????????
és a sexuális életem is jó legyen . mert lasan a házasságom megy rá.
gyermekem szorong anyám depis , nagyapán is az volt de 61évesen meghalt rákban, inni is szertett az apám se teljes , van örökl?dés de mit tegyek ????????????????????????????????????
Van még mit tennem ?????????????
Miben bizzak??????????????????????????????????????????hogy kinövom szivproblémáimra is azt mondták 40 évvelezel?tt, voltam blen 3 hétig 24 évesen , szivkatétaer, sehol javulás akkor akkasszam fel magam, ????????????
mer suicid gondolataim is vannak , és vot id? amikor az alkoholt gondoltam hogy ventilája a fseszültségem.
na dolgozni nem birok a körülményeink …
na jó a férjem dolgozik minimál bérb?l élünk 3 an ha szüleim nem segietnének ??? éhen is halhatnánk.meg is faghatnánk, kis fürd? városban laom Pécst?l 28 km -re. minden orvosi ellátásért oda kell mennem ,
mennem visznek mert buszra nem tudok vagy 25 éve szállni.
Kéerem szépen adjon tippet!
Szendi Gábornak igaza van a gyógyszer nem oldja meg azt amit nekünk kellene meg tanulni kezelni
A férjem szerint hülye lettem mióta szedem az anti depi, de én szedtem régen a Ludiomilt mert megjártam aHovéd Kóházat három hétre ott aztán elvettek minden bogyógyót,terápia, volt keményen.
Hipnózison még nem oltam .De csk privát csinálják ? Én max Pécs , Kaposvárra tudok eljutni . Budapest Tündér hegyet ajánlották tényleg olyan jó ???????????????
ekovacsnagy@irj.hu. cimre de ide is irhat nekem várom Köszönöm türelmét Önnek is.
én még elég fiatal vagyok,de nagyon sok társam nem a tinikori hülyeségben szenved,ahogy ezt a feln?ttek mondják,hanem a rossz családi körülmények miatt lesznek enyhén depressziósak.
és én rengeteg ilyen embernek próbálok segíteni a 17 évem ellenére.gyakran én is érzem amgam gyengének,úgymond enyhén depressziósnak.de tudom,hogyha én elhagyom magam,akkor nem tudok er?t adni azoknak,akik rám támaszkodnak.így meg kell tudnom oldani egyedül a gondokat,és még segítenem másoknak is.én így látom a dolgokat.mindenkinek csak azt tudom mondani,hogy ne adja fel,mert talán nekik is van kire támaszkodniuk.egy jó beszélgetés is segíthet az emberen.biztos van olyan ember,akihez fordulhatnak,ha más nem,akkor szavazzanak bizalmat egy szakembernek.
Kedves László!
Ha regisztrálnál, levelezhetnénk.
bobo
Kedves Lacu!
Okos gondolataidat nagyon köszönöm. Jó volna, ha regisztrálnál, lenne jeligéd, hogy levelezhessünk.
Üdvözlettel:
Bobo
Na nem baj ezt megint elcsesztem hát akkor itt van sok az okosság szóval olvass midenki
Szia
bocs hogy beledumálok a dolgaidba igy ismeretlenül de elég jól ismerem azt az érzést amiben éppen vagy (bár remélem hogy mire írok a dolog már tárgytalan) és tudom hogy milyen elviselhetetlen . Bár nem sokat tudok rolad és nem is vagyok még pszihómano de végülis ez nem árthat szóval csak szeretnék megosztani néhány gondolatomat… kis lélek er?sít? gyanánt ami esetleg segíthet
Az ?ngyilkosság semmit sem ér bárki bármit mondjon sajnos ez az igazság leginkább azoknak árt vele az ember akiket szeret akik általában szintén össze omlanak az egész után (vagy ha így jobban tetszik depressziosak lesznek és egész életükben magukat fogják ezért hibáztatni micsoda teher nekik ) szül?k nagyszül?k testvérek. De ez még csak hagyján amikor meghalsz minden megszünik létezni hoszú sötét hideg és unalmas id?szak köszönt majd rád mondjuk úgy örökre. Leszedtem egy ide vágó gondolatot a netr?l Diákegészség:
Öngyilkosok fiatalon
“Szokj hozzá a gondolathoz, hogy a halál semmit sem jelent számunkra, mert
minden jó és minden rossz az érzékelésben van, a halál pedig az érzékelés
megsz?nte tehát maga a semmi.”
Epikurosz Voltaire és Rousseau
szerint az öngyilkosság sajátos emberi képesség, az emberi szabadság szimbóluma,
a menekülés lehet?sége megoldhatatlan nehézségek. De felmerül a kérdési mi megoldhatatlan az ember életben és mik azok a LEGY?ZHETETLEN TÉNYEZ?K amik miatt inkább az örök sötétséget választaja a fény helyet ami mindig ott van a másik oldalon . És A legszomorúbb az egészben ha isten hív? vagy az ?ngyilkosság is bün tehát mész megint csak örökre ám most már a pokolba . Ha végig gondolod csak egy picit is mi az ami jó az életben. Rengeteg dolgot találhatsz Legrosszabb esetben lehetsz budhista és amint elérted a nirvánát soha többé nem lesz több gondod legfejjebb következ? életetdben Szóval az ?ngyilkosság annyira butaság hogy már kitlálni is felesleges Hidd el van remény ez csak egy szakasz.Ja és egy kérdés mondd azota foglalkozol Pszihologiával miota depresszios vagy? (És ha igen azért mert keresed a válaszokat???!) Na jó egyel?re ennyi remélel tetszet Ha válaszolsz azt megköszönöm söt örülni is nagyon fogok neki légyszi válaszolj email Lacu@nexus.hu
Mert ezen a világon kell megtalálnunk a boldogságot ugyanis Más világról még nem tudunk hogy létezne
köszönöm a halgatóságot
Rájöttem valamire.Elizabeth Wurtzel könyve pontos kórképet ad rólam,vagyis egy depressziós emberr?l.Eljött az ideje,hogy bevaljam magamnak tényleg beteg vagyok és segítségre szorulok,ha ki akarok lábalni ebb?l.Eddig beértem olyan álmagyarázatokkal,hogy alapvet?en melankólikus ember vagyok,meg hogy mindenkinek vannak szar napjai,ilyen az élet ezzel együtt kell tudni élni,ill.túl sok szintetikus drog jutott már az agyamnak és kiégetett bel?lem minden emberit.Ennek a könyvnek a tükrében viszont egyértekm? a helyzet:egy szövevényes mentálisan beteg veremben verg?döm,amib?l azért(remélem) van kiút.Tehát nem az Úristen predesztinált engem született lúzernek,hanem én magam,a beteg szövevény tett ilyenné.Hál” Istennek eljutottam egy olyan pontra,ahol már nincs szükség a mindennapi pózokra és álarcokra az életben maradáshoz,már nem próbálom elhitetni magammal,és az emberekkel,hogy minden rendben.Legalább így nem kell kétfelé hasadnom,maradhatok az,ami ugyan nem túl sok,de legalább nem m?.Rohadt egy érzés,amikor az ember egyetlen,legféltetteb kincséhez saját lelkéhez nem férhet hozzá,mert valami láthatatlan er?fal feszi körül azt és bárnit csinál is ez így marad.Persze néha egy-egy pillanatra megsz?nik a fal és ilyenkor a boldogság mézesmadzaga ott tekerg?dzik el?tte,de mihelyt nyúlna felé máris érzi egy láthatlan sötét hangulat szorítását magán és ekkor már a mézesmadzag is jéghideg,nyálkás kígyóvá változik és akkor kész,rájössz minden hiábavaló…
Egy-két hete változott meg minden bennem,a kiváltó okot nem is igazán tudnám felidézni,de az biztos a tanfolyamnak köze volt hozzá.Szóval másfél hónapja belekezdem egy középfokú angol-tanfolyamba a munkaügyi-hivatalon keresztül és úgy éreztem ez megváltás lehet nekem.Akkor már több,mint fél éve voltam itthon újra(hátam mögött egy még a mai napig sajgó szerelmi?,magánéleti sebbel),nagyapáméknál laktam az öcsémmel osztoztam egy szobán és itt minden az övé,övék volt.A cukormázas hétköznapi formalitások mügül elég gyakran sejlett el? a valósag,vagyis én itt csak egy bevándorló vagyok,itt már volt egy élet nélkülem is és még ma is lenne ha…a családunk sztereotípiája az,hogy valamiért az els?szülött fiú kivül reked mindenen és jól le van szarva.Apám és nagyapám,mintha csak azt akrnák mondani,hogy ennyi szeretet van gyerekek csak egyre elég ez van…És reménykedtem benne,hogy apám észre veszi ezt,és segít nekem,de ? is a könnyebb utat választotta:érzelem mentesen elvisel és várja,hogy takarodjak az idilli családi fotóról.Az öcsém persze nem tehet minderr?l,de nekem ez annyira fáj,hogy mindenképpen rányomja kapcsolatunkra bélyegét.Persze nem is haragszom rá,mégis távolodom t?le is rendesen.Szóval a tanfolyamnál tartottam,amibe belekezdem és a megváltás lehet?ségét csillantotta elém,nem kellett otthon lennem délutánonként és néznem a m?-sort,és a figyelmem is lekötötte nem paráztam egyfolytában magamon és a kudarcaimon.Ez tartott hat hétig (úgy,hogy egy üveg sört minimum meg kellet innom a tanfolyam el?tt közvetlen),aztán elkezdtem szorongani ott is.Egyre több sört kellett meginnom s?t olyan is volt,hogy a W.C.-be csempésztem plusz egy tartalék üveggel csak így bírtam az emberek szemébe nézni(egy ideig).Aztán elkezdtem attól rettegni,hogy érzik rajtam a sörszagot és sejtik:csak egy jókora szivornyás törzszülöttel ülnek szemben.Ha rólam kérdeztek én beszéltem valakir?l,aki tulajdonképpen már-még nem is létezett.Egy ideális Csépányi Laciról,aki nagyon laza gyerek,internetezget otthon,van egy csomó haverja,füvet szív,bulizik egyfolytában ilyenek…ezek nagy része persze nem volt hazugsád csak egy picit ferde volt:internetezgettem éjjelente,de legtöbbször azért,mert nem tudtam aludni és a pszichológia onlinet bújtam meg más lelki oldalakat,hogy megtudjam mi a fasz van velem.Volt(van!) egy-pár haverom,de már ?k is alig bírtak(bírnak) elviselni.Füveztem,de már csak abból az apropóból,hogy egyfajta katatón állapotba kerülhessek,ami egy érzelemmentes fedezék volt szorongásom ellen.Egyszóval nyomtam a laza-hippi-értelmiségi sódert,arról,hogy én mindent leszarok.Pedig engem szart le a minden.Azt hiszem az osztálytársaim kezdtek átlátni rajtam és jókat röhögtek a hátam mögött.Napról napra kérdezgettek én meg hazudtam egyfolytában.Aztán megéreztem,hogy kinevetnek és bolondnak néznek a hátam mögött.Ekkor kezdtem menekülni innen is.Már minden szavuk mögött intrikát véltem fölfedezni,hátulról betaláló mérgezett nyilakat éreztem aleveg?ben repkedni.Kezdésnek csak pár órát lógtam el,amikor már végképp nem bíram elviselni a közeget8kés?bb már napokat is hiányoztam).Ilyenkor arcom teljesen eltorzult,testem egy obszcén görcsbe rándult,szememb?l jéghideg üresség folyt szét a teremben a bel?lem árdó hullámok,pedig mintha az antikrisztusból jöttek volna.A problémáim kezdtek nagy totálban jelentkezni a közösség tudatalattijában és nem érteték mi van.Nem is akarták,inkább elüldöztek.És talán így is van jól.Amíg nem vagyok magam,amíg nincs stabil és helytálló énkép addig fölösleges légvárakat építenem a semmire.
Mert a legnagyobb problémám a semmi érzése.Az az érzés,amikor a természettel kapcsolatban lév? szellemiség elhagyja az embert és csak betöltetlen (mégis) anyagi ürességet hagy maga mögött.Nem érzem a kapcsolatot magammal,mintha egy gép vagy egy ösztöneib?l él? állat volnék.És éppen emiatt gyilkolom tudatosan emberi kapcsolataimat:félek,hogy megérzik a semmit bennem és a végén még az a néhány is magamra hagynak.Úgy érzem ez a bennem növekv? semmi teljesen eltorzított bennem mindent,ami emberi.Igen ez az.Már nem vagyok emberi.Embertelen vagyok akár egy nem is tudom mi.Háborút akartam mondeni,de még az is humánusabb ett?l az állapottól.Nem értem ezt az érzést,a semmi érzését csupán annyit tudok,hogy valami szeretnék lenni és érzem,hogy el is jöhet ez az életemben,de hogy azért mit kell tennem,milyen utat járjak,merre induljak azt sajnos nem tudom.A lehet?séget érzem,de csak érzem és nem tudom.Segítségre van szükségem.
Ez a segítség lehet most nekem egy pszichológus.El??ször kb.két hete kerestem föl egyet a helyi kórházban,aki végtelenül kedves volt és láttam egy pillanatra az aggódást a szemében.Már ez is nagyon jól esett,ha arra gondolok,hogy az utóbbi id?ben mást sem láttam az emberek szemében,mint megvetést,szánalmat satöbbit.A semmir?lnem igazán tudott mit mondani,ha csak azt nem,hogy a betegségemmel jár.? már így nevezett és én láttam rajta,hogy ? orvos úgyhogy helyben vagyunk,tényleg err?l lehet szó.Beteg vagyok és a semmit a betegségem termeli.? sajnos nem kezelhetett csak egyetlen alkalommal,különböz? okok miatt,de azt ajánlotta mindenképpen keressek orvost ezzel.És mivel azóta a tanfolyamot teljesen abba hagytam meg is fogadtam a tanácsát.(már csak azért is,mert ha nem viszek arról orvosi papírt,hogy miért is szakítom meg a tanfolyamot elzavarnak a vérbe és másnap küldenek egy csekket háromszáz-ezerr?l,ami végképp seggre tenne).Fölhívtam Miskolcon egy régi ismer?sömet a drog-ambilanciáról és mondtam neki,hogy romokban az életem kéne valaki,mert itthon nemigen számíthatok segítségre.Ezt sem írhatom a családom,barátaim számlájára,mivel az el?bbiek egyszer?,id?s emberek,akiknek még a szókincsükb?l is hiányzik az én bajom neve.A barátaim pedig vagy bevallják vagy sem,de valami hasonló cip?ben járnak ,mint én(ha nem is ekkorába).Úgyhogy marad az orvos.A terápia amibe belekeztem egy teljesen új dolog az országban(ún.:alternatív terápia).Egy 28-30 év körüli fickó tartja(Tamás?,Gábor?,Csaba?),aki els?re nem volt túl szimpatikus,meg nem is teljesen értettem vele egyet,de majd meg látjuk.Ha nem válna be megyek tovább,amíg meg nem találom az emberem vagy esetleg önmagam.Esetleg egy krízis terápia is benne van a tervekben,ami egy teljes LSD bélyeg bevételéb?l állna egy ún.vezet? segítségével,aki segít kipenderülnöm a kátyúból.Nem tudom,hogyan még,de legy?zöm ezt a szart.Addig pedig marad a félelem,a rettegés,az önvád.Véres csata lesz ez,és talán nem is az egyetlen,de hogy ezzel a közhellyel éljek én hábotút akarok nyerni.
Ózd,2002.december 1. Csépányi László
Nekekm is vannak ilyen tüneteim.Hiszen nagyon sokszor vagyok levert,de egyik pillanatról a másikra hirtelen jó kedvem lesz,és nem értem hogy miért.Mostanában reggelente illletve a nap többi részében is hányingerem van.Többször gondoltam öngyilkosságra,de soha nem kíséreltem meg.Úgy érzem a világnak nincsen szüksége rám.Kérem segítsen nekem!Írja meg válaszát,könyörögve kérem.Talán maga az utolsó reményem arra hogy kimásszak ebb?l a helyzetb?l.El?re is köszönöm.Andi