Törteli Gabriella: Szivárványút

Értjük a különleges embereket? A megvilágosodást, a tudathasadást? A szenvedélyt a szenvedést? Vagy nem is kell értenünk õket?
A szivárványutat keressük mindannyian. Megérintjük, majd szem elől tévesztjük. Elmerülünk létünk forgatagában, más szóval létkerékben. Ugye hajszálpontos a nyelv? Miként tudásunk, vagy sejtéseink.
Életünk értelmét keresve már a szivárványutat keressük. Személyiségünk határait azonban mi magunk emeltük, és mi döntünk róluk. Énünket nekünk kell legyőznünk a megszabaduláshoz.

Ebben a könyvben azokról a pillanatokról számolunk be, amikor váratlanul, döbbenten és visszahőkölve ott állunk a küszöbön, félelemmel és elvágyódással telve. Félünk elengedni ismerős kapaszkodóinkat, de már visszafordulni sem szeretnénk. A lélekfejlődés hosszú vándorútján érezzük, hogy közel járunk a célhoz. Szorongásunk nőttön nő, szenvedély és őrület leselkedik ránk.

Nagyon kell most a segítség. Ha hátulról visszahúznak és elölről csalogatnak, megbotlunk, elesünk. A két segítő kéznek tudni kell egymásról, s egy irányba kell mozdulnia.
Mindenki elérkezik ehhez az útszakaszhoz előbb-utóbb. (Utóbb alatt akár sok-sok életet értve.) A spirituális ébredés élménydarabkái nagyon hasonlítanak egy pszichiátriai beteg élményáradatához, melyek betörnek a tudatába. A káprázat, vagy „májá” átélésének beceneve a zárójelentésekben „derealizáció”, az én-nélküliségé „deperszonalizáció”. Persze nem vár mindannyiunkra a pszichiátria kalandja. A folyamat kimenetelét a történés tudatossága, az éber jelenlét dönti el. Ha elveszíted az énedet véged, ha elengeded megvilágosodsz. Ez a pont tehát az útnak egy lényeges elágazódása, a személyiség erők és azon túli erők találkozási pontja.

(Nevezhetjük lelkinek is – szelleminek is ) A fő, hogy ugyanarra gondoljunk! A lélek szárnyalása utáni szárnyaszegett zuhanás valóban óriási „regresszió”, de nem földi léptékkel mérve.
Ami itt következik, kép, ábra, dokumentum. Arról a pillanatról, amikor a tudat kezdi felismerni igazi természetét. Nem tudomány, mert leír.
Nem „tanítás”, mert leír. Egyik oldal sem érezheti magáénak, mert nem is az. Mindegyiké.
Mindegyikünké.
A tudat határainak oldódása gyönyörű pillanat.

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio