Szendi Gábor: A hűtlenség evolúciós szempontból

A partnerkapcsolaton kívüli alkalmi szexuális kapcsolatok nagy amerikai felmérések szerint a nők 30%-ben fordul elő. A házas férfiak 25-50%-nál tételezhető fel ugyanez. Egy felmérésben, az angol nők 6% vallotta azt, hogy a legutóbbi szexuális együttléte kapcsolaton kívüli partnerral történt. Vércsoport vizsgálatok során egy angol vizsgálatban az a meglepő eredmény született, hogy a gyermekek 6% nem a vélt apától származik. Egy mexikói vizsgálatban 396 anya-gyermek-apa hármast vizsgálva 32 apáról, vagyis majdnem 10%-ról, derült ki, hogy tudtán kívül más gyerekét neveli sajátjaként. Egy svéd felmérésben ez az arány kb. 1%-osnak bizonyult.
Gangestad és Thornhill vizsgálatukban az evolúciós pszichológia fogalmaival próbálták értelmezni, mi hajt egyes férfiakat és nőket a tartós kapcsolataikon kívüli alkalmi szexuális kapcsolatokba. A megcsalás ugyanis minden korban kockázatos dolog volt, a legtöbb partnergyilkosság és válás még ma is a hűtlenség miatt történik.

A férfiak és a nők evolúciós értelemben eltérő viszonyt mutatnak a szexhez. A férfiak evolúciós szempontból akkor járnak jól, ha minél több gyermekük születik “kis befektetéssel”, pl. alkalmi kapcsolatokból. Ezzel szemben a nők érdeke az, hogy olyan férfitől szüljenek gyermeket, aki élethossziglan hajlandó lesz “invesztálni” az utódnevelésbe.

A férfi hűtlenség biológiai gyökerei tehát sokkal kézenfekvőbbek, a nők részéről a hűtlenségnek azonban egyetlen nyeresége lehet; az, hogy az alkalmi partnertől született gyermek genetikailag “jobb kiadás” lesz. A hűtlen nők öntudatlan programja tehát az lehet, hogy “szerezz egy invesztálásra hajlamos tartós partnert, és ess teherbe egy jó géneket hordozó férfitől”.

Felmerül azonban a kérdés, honnan tudja egy nő egy férfiről, hogy az jó géneket hordoz, vagyis hogy “megéri” vele a hűtlenség? Hétköznapibban: miért vonzó egy férfi szexuálisan?

Számos vizsgálat igazolta, hogy a férfiak vonzereje a szimmetrikusságukban rejlik, vagyis, hogy a páros testrészek milliméterre azonos méretűek, és az arc szimmetrikus. A szimmetrikusság biológiailag a fejlődést zavaró tényezőknek való ellenálló képességet jelzi. Az ilyen férfiak általában férfiasabbak, izmosabbak és dominánsabbak is, mint azt más vizsgálatok eredményeiből lehet tudni.

Gangestad és Thornhill 203 tartós kapcsolatban élő egyetemistát vizsgáltak mindenféle szempontokból, és eredményeikből kiviláglik, hogy minél szimmetrikusabb egy férfi, annál több nővel van az idők során alkalmi szexuális kapcsolata. Más vizsgálatokból azt is tudjuk, hogy a nők ciklusuk legtermékenyebb szakaszában különösen nagy vonzalmat éreznek az ilyen férfiak iránt, ugyanakkor házasodni inkább a kicsit femininebb férfiakkal szeretnek, mert azokat hűségesnek, gyermekszeretőnek, kooperatívnak látják.

Gangestad és Thornhill azt is vizsgálták, milyen nők hajlamosak a hűtlenségre. Kiderült, hogy minél hidegebb és távolságtartóbb egy nő, annál kevésbé lesz hajlamos külső kapcsolatokra, és minél nyitottabb egy nő az intimitásra és minél jobban szorong attól, hogy partnere elhagyja, annál több alkalmi kapcsolata lesz. Ez utóbbi a szerzők szerint egyfajta védekezés az elhagyással szemben.

A nők hűtlenségét tehát legjobban a “jó gének” elmélet magyarázza, szögezik le a szerzők, és idézik mások azon eredményét, hogy a tartós kapcsolatban élő nő ciklusa legtermékenyebb időszakában vonzódik legjobban a nagy szimmetriát mutató férfiakhoz, és hogy orgazmusa, amelynek biológiai célja a sperma jobb “célba juttatása”, erősebb a nagy szimmetriát mutató alkalmi partnerrel, mint a férjjel.

Ehhez hozzátehetjük egy másik kutatás eredményeit, amely a hűtlenségnek egy másik aspektusát ragadja meg: a nők biológiailag erősen vonzódnak a szociális hatalom (“híresség”) különféle jeleihez, de az alkalmi kapcsolatok célja nem feltétlen egy előnyös házasság/kapcsolat reménye, hanem saját szexuális vonzerejük és értékük tesztelése.

A hűtlenség tehát – úgy tűnik- “beépített” biológiai program mindkét nem részére, ettől persze mit sem változik az erkölcsi megítélése – valószínűleg még egy evolúciós pszichológus szemében sem. A levonható tanulságok: ne menjünk feleségül szimmetrikus férfihez, és vegyünk feleségül hideg nőt.

Egy hozzászólás

zenetanar2006. június 6. 00:00

Meglep?nek tartom, hogy a test, arc szimmetriája tényez? lehet egy férfi megkedvelésében, megkívánásában, – eddig úgy tudtam meglehet?sen messze van mindannyiunk arca, teste a szimmetriától. Ami a “szociális hatalmat” illeti, ez – beleértve a férfi okosságát, szellemességét, “szórakoztatási és észosztó” képességét- valóban nagy jelent?ség? a legtöbb n? számára. De a h?tlenségnek, mint biológiai programnak a m?ködése szerintem leginkább attól függ, milyen messzire jut vagy nem jut el az adott pár a kölcsönös tiszteletben, egymás beleérz? megismerésében, a másik örömének és jól-létének keresésében, el?segítésében, a valódi önátadásban, intimitásban. Amíg ezen a téren valaki hiányt szenved, kereseni fogja ezen értékek teljesülését, keresni fogja azt az utat vagy azt a személyt, mely által boldogsága teljesebb lehet. Az a kár, hogy ilyen irányú segítséget az átlagember nem nagyon talál, mert a legnézettebb, leghallgatottabb média fel sem hívja rá a figyelmét, hogy léteznek ilyen utak, hogy mindenki sokat tehet saját maga és szeretett társa boldogságáért.

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio