Gyarmathy Éva: Asszertivitás – önelfogadás és mások elfogadása

A lelki egészség legfontosabb alapjai az egyén önelfogadása, önbizalma, valamint a mások irányában való hasonló elfogadás és bizalom. Ezen attitűdök meghatározzák, hogyan észleli az egyén a különböző helyzeteket, és jellemző viselkedésjegyek kialakulásához vezetnek.

Minden helyzetet, amelybe kerülünk értékelnünk kell, hogy a megfelelő viselkedést kialakíthassuk. A helyzet értékelése hat az érzéseinkre, fiziológiai állapotunkra, és ezek továbbhatnak a viselkedésünkre.

Ha a helyzetet ijesztőnek, veszélyesnek látjuk, vagy úgy érezzük, hogy kudarcot fogunk vallani, akkor feszültség keletkezik bennünk, és reakciónk ennek megfelelően önvédelem lesz. Ha a helyzetet pozitívnak látjuk, vagyis sikerre számítunk, érdekes eseményeket várunk, akkor viszont szervezetünk ellazult lesz, jól érezzük magunkat, és nyitottan reagálunk az eseményekre.

Érthető, hogy feszült állapotban, önvédelemből nem lehet igazán pozitívan reagálni a külvilágra. Ha nagyon gyakran negatívan látjuk a helyzeteket, akkor viselkedésünkkel legfeljebb önmagunkat védjük, de érdekeinket nem tudjuk jól érvényesíteni.

Ha viszont gyakran észleljük úgy a szituációkat, mint amelyekben kompetensek, sikeresek tudunk lenni, ez lehetővé teszi, hogy nyugodtan felmérjük a helyzetet, és megfelelő megoldásokat találjunk.

A jólismert „I am OK, You are OK” önmagunk és mások elfogadását jelenti. Ha akár önmagunkat, akár másokat nem tudjuk elfogadni, akkor nem leszünk képesek a helyzeteket asszertíven, önérvényesítően kezelni.

Az önmagunk és mások felé irányuló kétféle érzés alapján mátrixot alakíthatunk ki, amelybe besorolható a négyféle viselkedéstípus:

Az asszertív attitűd önelfogadást és mások elfogadását, reális önértékelést, mások és önmagunk tiszteletét jelenti. Viselkedésben az asszertivitás felelősségvállalásban, saját érdekeink közvetítésében és mások érdekeinek figyelembevételében mutatkozik meg.

Passzív attitűd esetén az egyén önmagát másoknál értéktelenebbnek tartja, és azt gondolja, hogy mások is azt gondolják, hogy nem jó amit tesz. Gyakran úgy ítéli meg a helyzeteket, hogy kudarcot fog vallani. Ezért inkább háttérbe vonul. Azt gondolja, hogy másoknak mindig igaza van, így meg se próbálja érdekeit képviselni. Még mielőtt konfliktus alakulna ki, megadja magát.









Az agresszív viselkedés kulcsjellemzői:


  • Önbizalom hiánya

  • Mások elfogadásának hiánya

  • Negatív érzések mások iránt

  • Harag és vádaskodás

  • Felsőbbrendűségi érzés

  • Minden helyzetet kontrollálni akar

  • Nem érdekli mások érzése


Az asszertív viselkedés kulcsjellemzői:


  • Önbizalom, reális önértékelés

  • Mások és önmaga elfogadása

  • Felelősségvállalás

  • Érdeklik mások érzései, gondolatai

  • Őszinte, egyenes

  • Meghallgat másokat

  • Nyíltan kérdez


A manipulatív viselkedés kulcsjellemzői:


  • Önbizalom hiánya, alacsony önértékelés

  • Mások és önmaga elfogadásának hiánya

  • Gyanakvás

  • Őszintétlenség

  • Mások önértékelését is aláássa

  • Depresszió, motiválatlanság


A passzív viselkedés kulcsjellemzői:


  • Önbizalom hiánya, alacsony önértékelés

  • Önelfogadás hiánya

  • Negatív érzések önmaga iránt

  • Kisebbségi érzés

  • Önfeladás

  • Lelkiismeretfurdalás

  • Motiválatlanság


A manipulatív attitűd, ahogy neve is mutatja, azt jelenti, hogy az egyén hátulról, ferde utakon, ügyeskedve próbálja elérni céljait, mert nem bízik se önmagában, se másokban. Nem tudja elképzelni, hogy kiállhat egyenesen érdekeiért, mert nem tudja elképzelni, hogy elfogadják. Alacsony az önértékelése, és másokat se tart sokra. Ezért folyton gyanakszik, hogy mások hasonlóan manipulálják.

Az agresszív attitűd és viselkedés nem verekedős erőszakosságot jelent, hanem az alacsony önértékelés kompenzálásaképpen kialakított látszólagos önbizalmat. Ezen attitűddel az egyének kiválónak szeretnék látni magukat, ezért másokat alulértékelnek. Úgy tesznek, mintha nem lenne másokra szükségük, és azt gondolják, nem látszik, mennyire nincs önbizalmuk.

A magyar „önérvényesítés” és az angol „assertivity” kifejezés valamiféle rámenősséget sugall. Annyiban valóban rámenősségről van szó, hogy az egyén érdekeit érvényesíti. Ez azonban csak akkor valódi érdekérvényesítés, ha megfelelő önbizalom birtokában, mások és azok érdekeinek elfogadásán és tiszta kommunikáción alapszik. Nem önérvényesítés az, ha érdekeinket erőszakosan, mások feletti hatalmunk által vagy mások kijátszásával, manipulálásával érvényesítjük, mert ezek a viselkedések félelmen alapszanak. A saját képességeikben bizonytalanok nem merik nyíltan felvállalni érdekeik ütköztetését, csak felülről vagy hátulról támadva mernek érdekeikért fellépni.

A nem asszertív attitűdök és viselkedésjegyek a gyakori, legtöbbször a gyerekkorban történt elutasítás és negatív ítélet következtében alakulnak ki. Az egyén énképének formálódása erősen függ a környezet visszajelzéseitől. Ha sok a negatív visszajelzés, az egyén negatív képet alakít ki önmagáról. Azonban még gyermekkorunkban sem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a külvilág visszajelzéseinek. Megfelelően értékelve a helyzeteket, a visszajelzéseket is differenciáltan lehet értékelni.

Fontos, hogy akár önmagunk, akár mások (pl. gyermekünk) esetében a viselkedést, a tettet értékeljük, és ne a személyt. Mindenki tesz jót és rosszat, viselkedik okosan és bután, elhibáz dolgokat, és kiválóan meg tud csinálni sokmindent. Ezeket a helyzeteket lehet értékelni, de egy-egy helyzet nem minősíti teljességében az egyént.

Ha valaki nem tud asszertíven viselkedni, az azt jelenti, hogy az önbizalmával baj van. Mit lehet tenni? Számos lehetőségünk van arra, hogy tudatosan megváltoztassuk attitűdünket, és ezáltal viselkedésünket.

1. Pozitív önértékelés kialakítása

Keressük meg jó tulajdonságainkat, és fordítsuk figyelmünket a sikereinkre. Nem kell a kudarcainkat szégyellenünk! Sokkal inkább értékelni kell, hogy miért következett be, mit tehetünk, hogy máskor ne történjen meg! Hibázni szabad, de ugyanazt a hibát többször elkövetni talán nem kellene, mert tanulhatunk az előző kudarcból.

2. Relaxáció

Ahhoz, hogy nyugodtan tudjunk egy helyzetben fellépni, fontos a feszültség csökkentése. A testi jó érzés visszahat lelkünkre, és megkönnyíti önmagunk és mások elfogadását. Nyugodt, egyenletes légzéssel sokat segíthetünk ebben. Figyeljük meg testünket, tudatosítsuk, hogy mely részét feszítjük meg! Ezután akaratlagosan feszítsük és lazítsuk el ezt a testrészt!

3. A kívánt helyzet elképzelése

Mikor valamit el akarunk érni, előre elképzeljük a helyzetet. Ha sikerül az asszertív viselkedést vizualizálnunk, akkor könnyebben tudjuk megvalósítani. Érdemes tehát magunkat elképzelni, ahogy nyíltan a másik felé fordulunk (nem összefont karral, vagy csak féloldalasan), a partner szemébe nézünk (nem mereven, csak mondanivalónk tisztaságát bizonyítandó nyomatékkal). Lazán, barátságosan, a másik szempontjait is figyelembe véve beszélgetünk.

4. Tiszta célok

Akkor tudjuk elérni, amit akarunk, ha tudjuk, mit akarunk, és ha nincsenek a céljainknak mellékcéljai, amelyek hiányzó önbizalmunk megerősítését célozzák. Tehát nem nyerni akarunk, hanem mindkét félnek megfelelő kompromisszumot keresünk. Ezért a fő célt pontosan meg kell határozni, és számos odavezető utat kell felrajzolni, ha lehet már előre.

5. Megfelelő kommunikáció

Partnerem, akárki is lehet, nem feltétlenül akar velem megegyezni. Ezért fontos, hogy jelezzem, mit szeretnék, és azt is, hogy megértem, ő mit szeretne. Ehhez meg kell, hogy hallgassam a partneremet, meg kell, hogy értsem, és szükség esetén kérdezzek. El kell magyaráznom a saját szempontjaimat, és keresnünk kell a megoldásokat. A tiszta kommunikáció azt jelenti, hogy a megoldást keressük, és nem fogást a másikon. Nem énképünket védjük, hanem valóban a helyzetet akarjuk megoldani.

Különböző helyzetek különbözően hatnak ránk. Mindenki valamilyen mértékben mind a négy attitűddel él, és viselkedésében mind a négyféle jegy megtalálható. Ezeknek aránya azonban nagyon különböző lehet. Így vannak jellemző beállítódásaink, amelyek viselkedésjegyeinket meghatározzák.

Érdemes megfigyelnünk, milyen helyzetben vagyunk képesek asszertívek lenni, mely helyzetben vagyunk manipulatívak, agresszívek vagy passzívak? Ha tudatosítjuk magunkban viselkedésünket, megtettük az első lépést a változtatás felé.

Vajon miért viselkedem az adott helyzetben így? Miben különbözik ez a helyzet más helyzetektől? Érdemes végiggondolni a fent említett lehetőségeket is. Melyikek segítenének az adott helyzetben?

A kapcsolódó tesztet ide kattintva töltheti ki!

14 hozzászólás

ismeretlen2002. szeptember 17. 00:00

kedves szerkeszt?ség,
feln?ttek a feladathoz jártomban keltemben is jók a visszajelzések “civilekt?l” is …
üdv

ismeretlen2004. december 15. 00:00

Kedves Éva!
A PTE -en kapott tréning óta (2 éve) nem olvastam ilyen jót…ittam a sorokat. Kár hogy ennyire rövid és szomjas maradtam 🙂 Mindenesetre köszönöm.
UB

endre2003. június 24. 00:00

Kedves Gyarmathy Éva!

Érdekl?déssel olvastam a az asszertivitásról írt cikkét. Annál is inkább, mivel a közelmúltban a PPKE-BTK-n volt alkalmam részt venni egy játékos személyiség-fejleszt? gyakorlaton, ahol nagyrészt ugyanez volt a téma. Minthogy magam is tervezem, hogy pedagógusként (esetleg majdani osztályf?nöki óráim keretében) efféle játékok szervezését is beiktatnám a megszokott keretek közé, valamint önmagamról, viselkedésemr?l is többet tudhattam meg az asszertivitás modelljén elgondolkodva, érdekelne, hogy hol lehet még az asszertivitásról olvasni!

Segítségét el?re is köszönöm!
Tisztelettel:

Magyar Endre

ismeretlen2003. július 6. 00:00

kedves Éva!
felhívom figyelmedet, h a mátrix feliratozása teljesen rossz, értelmetlen és félrevezet?.
valahogy így kellett volna
fels? oszlopfelíratok: én rendben, én nem rendben;
sorok: te rendben, te nem rendben
ekkor a megfelel? mez?kbe kerülhettek volna az attit?dök, vhogy így
én OK, te OK: asszertív
én OK, te nem OK: passzív
én nem OK, te OK: manipulatív
én nem OK, te nem OK: agresszív
(ha jól értettem az okfejtésedet)
üdv
Bartók János

ismeretlen2004. április 15. 00:00

Szerintem világos az ábra:
én OK, te OK: asszertív
én OK, te nem OK: agresszív
én nem OK, te OK: passzív
én nem OK, te nem OK: manipulatív.
Ez így a logikus, és az ábrán is így szerepel. Szemben az Ön leírásával: az agresszív OK-nak érzi magát, csak a másikkal van baja -pont ett?l agresszív-, a manipulatív természetesen nem érzi a másikat sem OK-nak, a passzív pedig magát nem.

Egy olvasó

ismeretlen2004. január 3. 00:00

Nem így van, maradjunk, az eredeti változatnál.

Üdv, Éva

ismeretlen2004. október 7. 00:00

Kedves János!

Ne haragudj, hogy bele szólok, de szerintem Te nem olvastad figyelmesen Éva okfejtését.
Az én ok, te ok asszertív, addig rendben van, de a többit nagyon megkeverted.
Ha én ok vagyok, de te nem, ez inkább agresszivitást jelöl,
Ha én nem ok vagyok, te viszont igen, akkor az én viselkedésem passzív.
Ha úgy gondolom, hogy én nem vagyok ok, de te sem és ezt rám akarod er?ltetni, akkor manipulatív a viselkedésem.

Bogi

ismeretlen2005. március 21. 00:00

Sajnos nem tudom folyamatosan követni a hozzászólásokat, ezért igen nagy késésekkel tudnék hozzászólni. Kérem, hogy aki választ szeretne kapni kérdéseire, írjon a gyarme@freemail.hu címre!

Üdvözlettel:

Gyarmathy Éva

noni2005. október 20. 00:00

Olvasva a cikket, még talán azzal egészíteném ki, hogy a helyes viselkedéshez és megfelel? önbizalomhoz szükséges a reális önismeret. Fontos, hogy tisztában legyünk saját érzéseinkkel önmagunk és mások felé. Ha ez már nagyjából megy, akkor arra sem árt figyelni, hogy mit váltunk ki másokból, milyen hatást okozunk egy-egy mondatunkkal.
Persze ne essünk abba a csapdába, hogy mindig más reakcióit figyeljünk, és folyton másoknak akarjunk megfelelni, mert az csak bizonytalanná tesz. Próbáljuk megtartani a harmóniát saját lalkiismeretünk és a külvilág “elvárásai” között.
Csak ennyi.

Üdvözlettel:
noni

fiatalpszichologus2006. december 5. 00:00

Kedves Éva,
nagyon tanulságosnak könyveltem el magamban cikkjét és remélem sikeres önbizalomnövelési és a pozitív gondolkodás kialakítási terveim megvalósulnak,természetesen még érdekl?döm a téma iránt és nekilátok egy-két jellem-jellemtelenség szer? könyv kivégzésének… :)Gyakran olvasom mostanában pszichológusok cikkjeit,de eddig számomra ez volt a legegyértelm?bb és áttekinthet?bb.
Köszönöm!

Üdvözlettel:

egy leend? pszichológus

edelina2012. augusztus 7. 03:50

Kedves Éva ! Többször elolvastam a cikkedet, nagyon tetszett. Magam is sokat tanultam belőle. Nyugdíjas doktornéni vagyok, a gyerekek lelki egészségével foglalkozom szeretetmunkában az általános iskolában . Ez a témakört nagyon hasznos lenne ismertetni, de nem tudom megértik-e ? Sajnos szervezett formában nem találok ehhez támpontot, így magam kísérletezek. Hasznos lenne-e gyereknek ennek az ismerete? Esetleg kaphatnék ha szükséges szakmai támogatást? Köszönettel edelina

AsszertivAkademia2016. szeptember 25. 09:31

Rendkívül jó összefoglalónak gondolom a fenti írást az asszertivitásról. Ez az első lépés, hogy az alapfogalmakkal, folyamatokkal, kommunikációs stílusokkal tisztában legyünk. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a gyakorlás! Ugyanúgy, mint ahogy egy idegen nyelv esetében, a nyelvkönyv elolvasása után következik a gyakorlás, és leszünk egyre ékesszólóbbak. Ebben az esetben a gyakorlást egy utazásnak látom egy olyan helyre, ahol valódi megértés tud kialakulni két ember között… http://asszertivakademia.hu

bobo2016. szeptember 25. 11:46

Köszönet a hozzászólásért.

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio