Dr. Riskó Ágnes: Onkopszichológia: ígéretes új út az onkológiában | ||
Ma már a rohamosan fejlődő komplex onkológiai ellátásába beletartozik az érintettek (betegek, hozzátartozók, szakemberek) pszichoszociális jóllétének (Quality of Life = életminőség) biztosítása, és különösen a lelki megküzdési (coping) mechanizmusok támogatása. Az onkopszichológia az onkológiához, a pszichológiához, a pszichiátriához és a szociológiához egyaránt tartozó, úgynevezett határterületi tudomány. Az onkopszichológia dimenziói:
Az onkológia területén, az onkoterápiák fejlődése miatt egyre gyakoribb a multidiszciplináris együttműködés a különböző képzettségű szakemberek között: onkológusok, klinikai pszichológusok, pszichiáterek, szociális munkások, szaknővérek, szakasszisztensek, gyógytornászok, dietetikusok, logopédusok, gondozó lelkészek, önkéntesek, stb. dolgoznak együtt a betegek rehabilitációja érdekében. A mentálhigiénés szakemberek folyamatos, konstruktív együttműködése az onkológiai team tagjaival az onkopszichológia szakmai integrálásának legfontosabb feltétele. Az onkopszichológia főbb céljai
Tényezők, amelyek onkopszichológiai szempontból érintik a rákbetegséghez való alkalmazkodást Gyakorlati tapasztalataink alapján általános, hogy a daganatos betegség diagnózisának közlése után az érintettek szomorúvá válnak és megjelenik a félelem és a düh („Miért pont én? Miért most?”). Ezeket az érzéseket (amelyek korábban a „rákra hajlamos személyiség” elméletének alapjai voltak, pedig csak a szükségszerű reakciók hasonlóságáról van szó, és nem a premorbid személyiség egyezéséről) a totális intézményekben, a kórházakban, különösen kedvezőtlen pszichológiai légkör esetén, nehéz kifejezni, és az érzelmek elrendezésében megfelelő segítséget kapni. Abban pedig már nagyon különböznek a betegek, hogy hogyan képesek a betegséghez alkalmazkodni. Mai tudásunk alapján ugyanakkor a sikeres együttműködésen sok múlik. Éppen ezért meg kell ismernünk azokat a tényezőket, amelyek a jó, ill. a rossz alkalmazkodás előjelzői. I. Társadalmi tényezők A daganatos betegeket a mai napig terhelő attitűdök, hiedelmek és stigmák nehezen változtathatóak. Értelemszerűen, ha nem tesszük közzé a korszerű ismereteket, tapasztalatokat, akkor továbbra is fennmarad a félelem és a pesszimizmus a rosszindulatú betegségekkel kapcsolatban. II. A páciens sajátosságai A betegséggel való sikeres megküzdés szempontjából lényeges a megbetegedett ember
Tehát ezektől a sajátosságoktól, a felismert nehézségek megoldásától függ elsősorban a diagnózishoz, a kezelésekhez és a kontrollokhoz való sikeres érzelmi alkalmazkodás. A kedvezőtlen megküzdés előjelzői: Szociális izoláltság, rosszul működő család, kaotikus emberi viszonyok
III. A betegség tényezői Számos egyéb tényezővel és helyzettel is meg kell birkóznia a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő embereknek. A kórfolyamat szempontjából a következőket kell számításba vennünk:
Pszichológiai reakciók Normális reakciók: szorongás, szomorúság, félelem, düh. Ma már biztosan tudjuk, hogy a diagnózis megállapításától számított két hónapon belül betegeinknek nagy szüksége van ezeknek az érzelmi reakcióknak a kinyilvánítására és amennyire csak lehetséges, az elrendezésére. Ha ez ekkor nem történik meg, akkor a betegséget az elfojtott érzelmek –érzelmi teherként- végigkísérik, nehezítve az alkalmazkodást, az önértékelés fenntartását és magát a megküzdési folyamatot. Az alkalmazkodás főbb típusai 1. Alkalmazkodás az aktív, feltehetően kuratív (gyógyító) kezeléshez Az agresszív (erőteljes) onkológiai kezelés folyamán elsősorban a beteg megküzdési képességét kell támogatnunk az egyénhez illő pszichoszociális módszerrel, esetleg pszichofarmakonokkal is. Az ilyen jellegű onkoterápiák esetében a mellékhatások (hányinger, hányás, stb.) igen kifejezettek lehetnek. Éppen ezért a sikeres megküzdés növelheti a beteg életminőségét és együttműködését az aktív kezelésben. 2. Alkalmazkodás a sikeres túlélővé válásához A tartósan tünetmentessé vált emberek életfilozófiája, értékei gyakran pozitív irányba változnak. Ezek az emberek még jobban értékelik az életet, emberi kapcsolataikat, családi életüket, munkájukat, mint betegségük előtt. De a sikeres túlélők esetében kialakulhatnak negatív változások is, melyek az alkalmazkodást nehezíthetik: Damoklész kardja szindróma (szinte állandó félelem a visszaeséstől), PTSD (poszttraumás stressz betegség), fokozott, önerőből leküzdhetetlennek érzett halálfélelem, váratlan módon gyakran csökken az önértékelésük, gyakoriak a (az egyébként kezelhető) szexuális problémák. Sokak számára lelki megterhelést jelenthet a rendszeres onkológiai kontrollra járás. A sikeres túlélőknél az „újjászületést” biztosítási és munkahelyi problémák, anyagi gondok is nehezíthetik. Az ajánlott életmódbeli megkötések azok számára jelentenek gondot, akik dohányoztak, alkoholt-, drogot fogyasztottak, visszaéltek egyes gyógyszerekkel, nem volt egészséges a táplálkozásuk, túlsúlyosak voltak, nem tartották be a napozás és a sport szabályait. Az egészséges életmód kialakításához sokan igényelnének szakszerű segítséget, ezen a területen is multidiszciplináris együttműködésre lenne szükség. 3. Alkalmazkodás a genetikai kockázathoz és a pozitív tumor markerekhez Azok a daganatos betegek, akiknél a betegség genetikai kockázata fokozott, aggódást élhetnek át családtagjaik egészsége miatt is. Ez a distressz tovább terheli megbirkózó képességüket. Indokolt esetben ma már lehetőség van genetikai vizsgálatok elvégeztetésére és a kapott eredmény megismerésére. A fejlettebb országokban végzett utánkövetéses vizsgálatok azt mutatják, hogy kedvezőbb a biztos rossz eredmény megtudása, mint a bizonytalanság fenntartása. Egyes esetekben lehetnek pozitívak egyes tumor markerek (PSA, CEA), de a klinikai tünetek hiányoznak. Ezeknél a személyeknél a szükséges, gyakori kontroll vizsgálatok fokozhatják a distresszt. 4. Alkalmazkodás a palliatív kezeléshez és a terminális állapothoz Nagymértékű stresszt, szorongást, depresszív tüneteket okoz, amikor világossá válik, hogy az aktív kezelés helyett palliatív (tüneti) kezelésre szükséges áttérni egy-egy beteg esetében. Ilyenkor az egyénhez alakított, folyamatos pszichoszociális gondozásra igen nagy szükség van. A családtagokra is célszerű kiterjeszteni a pszichoszociális segítségadást. A szakemberek lelki kiégését is vizsgálnunk, és ennek alapján kezelnünk kellene. Terminális állapotban (végállapot) is sokat segít az érzelmi terhek rendezésében, ha az adott betegen kívül a hozzátartozókat is támogatjuk. A pszichoszociális támogatás – mint mindig, de itt kiemelten – egyéni megfontolás alapján történhet, a beteg beleegyezése alapján. Kezelendő pszichológiai, pszichiátriai tünetek
A leggyakoribb hiedelmek cáfolata a daganatos betegségekkel kapcsolatban A legújabb kutatási eredmények alapján a beteg személyiségtípusa és a pszichoszociális beavatkozások nincsenek bizonyított kapcsolatban a rákbetegség kialakulásával és a sikeres túléléssel. Az azonban bizonyított, hogy az ugyanolyan diagnózisú, stádiumú és onkoterápiában, valamint pszichoszociális támogatásban részesülő daganatos betegek jobb életminőségben, szignifikánsan hosszabb ideig élnek, mint azok, akik csak az onkoterápiában részesültek. A legfontosabb kutatási területek napjainkban az onkopszichológia területén
Dr. Riskó Ágnes klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta | ||
Lélekben Otthon | 2002. december 18. | Szóljon hozzá! |
Szóljon hozzá!
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.