Indries Krisztián: Hogyan segíthetünk a környezetünkben élő karácsonyi…

Kép nagyítása kattintássalSok ember számára a karácsonyi ünnepek nehéz időszakot jelentenek, különösen igaz ez a depresszótól szenvedő felnőttek számára, akiknek az állapota évnek ebben a hideg, sötét szakaszában még elviselhetetlenebb és reménytelenebb. Karácsony környékén olyanoknál is kialakulhat mély lehangoltság, akik az év többi részében nem szenvednek depressziótól.
Egyes szakemberek, a téli hónapokban, különösen december és karácsony körül tapasztalható depressziós hullámvölgyet „karácsonyi zavarnak” ( Christmas blues ) nevezik, és feltételezik, hogy ilyenkor többen kísérelnek meg öngyilkosságot elkövetni. Vitatott téma, hogy az évnek ebben a szakaszában valóban megnő – e az öngyilkossági kísérletek aránya vagy sem, de tény az, hogy a lelkisegély telefonszolgálatokat ilyenkor sok magányos, reményvesztett és elkeseredett ember hívja.

Egy vizsgálatból, amit dr.Kézdi Balázs professzor végzett, kitűnik, hogy a karácsonyi ünnepekkor majdnem kétszer annyi kifejezetten magányos ember hívta a lelkisegély vonalat, mint a nyári hónapokban, és sokkal több volt az olyan válságállapot, ahol az öngyilkossági veszélyeztetettség fennállt. A pécsi SOS Élet telefonszolgálat jegyzőkönyveiből kiderül, hogy közvetlenül a Karácsony előtti hívásokat, az ünneptől való pánikszerű szorongás, a válság jellemezte, míg a december 27.-i hívásokat pedig inkább az ünnep kudarca motiválta.

Magány, depresszió és gyász
a téli ünnepek környékén

Magányos embereknek , bármilyen életkorúak is legyenek a karácsony az év legnyomasztóbb napjait jelentheti, amikor még inkább elszigeteltnek érzik magukat. Az egyedül töltött gyertyafényes ünnep mintegy rádöbbenti őket az elidegenedettségükre. Kavarognak az emlékek és régi sebek szakadnak fel újra. Felidéződnek a régi veszteségek, az elhunyt édesapa és édesanya képe, a véget ért kapcsolat egykori meghittsége, az elmúlt ifjúság lendülete. A depressziósok, a gyászolók, a magányos emberek nosztalgiával és keserűséggel gondolnak vissza a „ régi szép karácsonyokra amikor még minden szép volt és mind együtt voltak ”.
A reklámok és egyéb tévéműsorok leginkább szeretetteli és vidám „ideális” családokat mutatnak, ahol nincsenek veszekedések, féltékenység és anyagi gondok. Az ilyen „ideális családok” látványa hozzájárulhat, ahhoz, hogy a magányosak állapota súlyosbodjon, hisz úgy érezhetik, hogy csak ők vannak egyedül, míg mások boldogan, szeretteik körében ünnepelnek.

A karácsonyi zavar kialakulását elősegítheti az is, hogy a Karácsony igazi vallásos jelentősége sokak életében elhalványult. A fogyasztói társadalomban a szeretet szakrális ünnepe egy kicsit a „fogyasztás ünnepévé” vált, és elüzletiesedett. Az emberek nyüzsögnek, plázát járnak, vásárolnak, csak éppen elfelejtenek egymásra odafigyelni a nagy rohanásban.

A fényhiány és lehangoltság.
A téli depresszió biológiai okai

A depressziónak biológiai okai is lehetnek, ami a kevés fény fiziológiai hatásának tudható be. Az 1980 – as évektől kezdenek beszélni a kutatók a szezonális affektív zavarról, ami a depresszió egy olyan formája ami az meletonin háztartás egyensúlybomlásával magyarázható.
A szezonális affektív zavar jellegzetesen szeptemberben kezdődik, és decemberre és januárra mélyül el. A fényhiány eredetű hangulatzavarban szenvedő személyek a téli hónapokban depresszósnak kimerültnek érzik magukat, elzárkóznak másokkal történő kapcsolatoktól, kevésbé hatékonyan tudják ellátni a feladataikat. Jellegzetes a megnövekedett alvásigény, csökkent szexuális aktivitás, fokozódott étvágy, sokszor ellenállhatatlan sóvárgással az édességek iránt ami súlygyarapodáshoz vezethet.
Az alvásigény megnövekedése, a szexuális tevékenység csökkenése a súlygyarapodás emlékeztet bizonyos emlős állatoknál tapasztalt téli magatartáshoz, amikor mintegy „takarékra állítódik az anyagcseréjük”. Ez arra utalhat, hogy ennek a zavarnak biológiai okai lehetnek, ezért érdemes orvosi segítséget is kérni. A szezonális affektív zavar jól reagál fényterápiára.

Hogyan segíthetünk a környezetünkben élő
karácsonyi lehangoltságtól szenvedőknek?

Kép nagyítása kattintássalA karácsonyi lehangoltságtól leginkább a magányos emberek szenvednek, és öngyilkossági valószínűség szempontból is ők a fokozottan veszélyeztetettek, de nyilván olyanok is akadnak akik családjuk és barátaik körében is egyedül érzik magukat.
A depressziótól szenvedő egyénnek sokszor nehéz az, hogy elismerje azt, hogy problémája van és, hogy segítségre van szüksége. Ha segíteni akarunk, elegendő időt és alkalmat kell teremteni nekik, hogy beszélhessenek magukról, bár fontos tudni, hogy nem biztos, hogy „könnyű” lesz a beszélgetés.
Sokan hajlamosak, ha azt hallják, hogy a másik depressziós, magányos vagy a halál gondolata foglalkoztatja, jó tanácsokat osztogatni, megoldásokat ajánlani, biztatni, hogy majd minden jóra fordul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem segít. Amivel igazán segíteni lehet az az, hogy végighallgatjuk a személyt, megpróbáljuk lecsendesíteni a belső zajunkat, és ráhangolódni a másikra. Első lépésben ajánlatos meghallgatni, a válságban lévő személyt, odafigyelni az érzéseire, és megpróbálni az ő szemszögéből látni a helyzetét. Ha valaki végighallgatja és nem ítélkezik fölötte, egyszerűen csak jelen van és figyel rá az már sokat segíthet az állapotán.

A magányos személyeket meg lehet próbálni bevonni valami közös tevékenységbe, természetesen úgy, hogy az ne legyen teher és, hogy az ne zavarja meg a család intimitását. Ha a meghívás egy kicsit inkább segítségkérés jellegű, azáltal a magányos személy hasznosnak érezheti magát, és nem gondolhatja azt, hogy csak „szánalomból” lett áthívva. Például az egyedülálló szomszéd nénit meg lehet hívni Karácsony előtt egy közös kalács sütésre: „Át tetszene tudni jönni néhány percre segíteni, mert kalácsot sütünk és nem tudjuk, hogy tegyük a tepsibe úgy, hogy ne ragadjon bele, meg azt se, hogy mit tegyünk vele, hogy a teteje ne legyen repedezett?” Ha már átjött bátran lehet kérdezgetni, hogy tölti az ünnepet, régen milyen volt, mi van a rokonokkal ismerősökkel stb. Meg lehet próbálni akár elhívni másnap délutánra is megkínálni a kalácsból, bár a meghívást lehet, hogy többször meg kell ismételni, mert elutasításba ütközhetünk, hisz sok a keserűség az elmagányosodott emberekben, és gyakran épp azt utasítják el amire a leginkább vágynak.

Persze azt is el lehet fogadni, hogy épp nincs kedve valakinek emberek közé menni. Ne várjuk el, deprimált személyektől, hogy egyik éjszakáról a másikra összeszedje magát és a régi önmaga legyen. Ha sikerül kialakítani egy bizalomteli kapcsolatot, ennek a talaján már meg lehet próbálni egy szimpatikus pszichológus vagy egy barátságos pszichiáter segítségét ajánlani, vagy legalább azt , hogy hívjon fel egy lelkisegély telefonszolgálatot. Bátorítani kell a lehangolt embereket hogy beszéljenek az állapotukról a hozzátartozóiknak. Sokszor van az, hogy az elhidegült hozzátartozók nem is tudják, hogy min megy keresztül a magányos rokon .

Ötletek tanácsok a karácsony magányosságának az enyhítésére

  • Látogasson el egy templomba, ahol karácsonyi dalokat énekelnek , éjféli misére, még akkor is , ha nem vallásos
  • Ha egyedül él, vagy jobban érzi magát a családja nélkül időben próbáljon társaságot találni. Hívjon el közös vacsorára vagy kalács sütésre olyan személyeket, akikről úgy gondolja, hogy ők is magányosak. Bátran mondja ki, hogy egyedül ünnepel és társaságra vágyik, hisz ez nem szégyen!
  • A depresszió nehézzé teszi a csevegést, a társas együttlétet, van aki úgy érzi, hogy nem tud feloldódni, és hogy rossz hangulatot vinne egy társaságba, ezért nem mozdul ki otthonról. Ennek ellenére javasolnám, hogy igenis vegyen részt a karácsonykörüli baráti összejöveteleken, közös teázgatásokon, beszélgetéseken. Ha elmegy, az nyilván azzal a kockázattal jár, hogy a magányosság érzése fokozódhat, és még szerencsétlenebbnek érzi majd magát, de az is lehet, hogy egész jó lesz a hangulat .Sose lehet előre tudni mi történik egy ilyen összejövetelen. Ha nem tud arról, hogy ilyet bárki is szervezne, legyen Ön az aki összehív egy jó kis társaságot.
  • Ne féljen ajándékozni! Nem baj, ha nincs sok pénze, hisz az ajándékozás nem azonos az ajándékvétellel, jóval több annál! Az örömszerzés a lényeg! Hogy nincs kit megajándékozni? Találjon valakit! Akár egy szobacicának is lehet valami különleges „csemegével” örömet szerezni Karácsony alakalmából.
  • Törődjön magával! Ha senki sem kényezteti miért is ne kényeztetné magát! Az egyedül eltöltött karácsony nem muszáj, hogy magányos és rosszkedvű ünnep legyen! Lepje meg saját magát apró ajándékokkal, karácsonyi süteményekkel! Hívja meg magát és ismerőseit egy színházi előadásra, az operába vagy moziba.
  • Próbálja meg kerülni az alkoholfogyasztást.

2 hozzászólás

ismeretlen2005. február 7. 00:00

Tetszenek az írásaid, színesen és közvetlenül fogalmazol, érzem, hogy érzed azt a problémát amit felvetsz. Az empátiád, a tör?désed, az ?szinte érdekl?désed átsugárzik az írásaidból a személyes jelenléted nélkül is, bizalmat és vonzalmat ébreszt irántad.

Misike2006. február 27. 00:00

Karácsony el?tt pár nappal szereztem meghívót 10 pszichiátriai beteg számára a helyi városi Caritás Adventi ünnepségére. Sokan közülük egyedül töltötték volna a Karácsonyt így viszont társaságban voltak, volt egy kis disznótoros vacsora , vörösbor /mértékkel / üdit?k, szendvicsek, sütemények. Csillogott a szemük a vendégeknek adventi el?adás, gyermekm?sor, karácsonyi dalok voltak és a Plébános Úr Liturgiát tartott. Hazamenetel el?tt mindenki kapott egy kis ajándékot. Számomra felemel? érzés volt, hogy elhagyatottságban él?, súlyos beteg embereken tudtam segíteni. Ez volt az én karácsonyi ajándokom.

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio