Tari Annamária: A test és szexualitás a fogyasztói társadalomban… | ||
Előadásomban kísérletet teszek arra, hogy a fogyasztói kultúra által működtetett elvárások milyen hatást gyakorolnak, különös tekintettel az emberi kapcsolatokban egyre inkább jelenlévő nárcisztikus tendenciák erősödésére. A manapság gyártott, piacra dobott és árusított diétás, karcsúsító, testedző és kozmetikai karbantartó termékek hosszú sora jelzi, hogy a jó megjelenésnek és a testi erőnlét megőrzésének rendkívüli jelentősége van a kései kapitalista társadalomban. A fogyasztói kultúra ragaszkodik a test jelenleg uralkodó önmegőrző koncepciójához, amely arra ösztönzi az egyéneket, hogy instrumentális stratégiákat tegyenek magukévá a romlás és hanyatlás, az öregedés elleni küzdelemben, miközben mindehhez azt a gondolatot társítja, hogy a test az öröm és az önkifejezés hordozóeszköze. Két alapvető kategóriát figyelhetünk meg, a test belső aspektusából az egészségi állapot és optimális működés fenntartására vonatkozó karbantartó ajánlásokat, hogy szembeszállhassunk a betegségekkel, romlással, az öregedési folyamattal. A külső pedig a megjelenésre, valamint a társadalmi téren belüli mozgására és kontrolljára vonatkozik. Pachter szerint: Az igazán népszerű hősök ma már nem a hatalmasok, a birodalomépítők, a feltalálók, akik véghezvittek valamit. Notabilitásaink filmsztárok, popénekesek, a szabadidőnkben látható „szép” emberek, akik inkább az élvezet filozófiáját hirdetik, mintsem a fegyelemét és a nehéz erőfeszítésekét. A fogyasztói kultúra képi világában végtelenül kombinálható témák ismétlődnek: a fiatalság, szépség, energia, jó kondíció, mozgás, szabadság, romantika, egzotikum, fényűzés, élvezet, szórakozás. Ennek az elvárásnak főleg a jobban kvalifikált populáció, egyre feszítettebb tempóban igyekszik megfelelni. A pszichoanalitikus órák anyagában egyre többször jelenik meg témaként az az aggodalom, hogy sikerül-e vajon azt a megjelenést sugározni, melyet pl. a multinacionális cégnél, a követelményprofil elvár. Tapasztalataim szerint az ilyen pozíciót betöltő alkalmazottak komoly gondként kezelik, hogy testi, külső jegyeikben, és kulturális szignáljaikban ne tévedjenek. Szorongásaik egyik forrása ennek az image-nek a tökéletes előállítása.
A fogyasztói kultúra a testet kiáltotta ki az öröm hordozójává, hiszen vágyat keltő és ugyanakkor vágyakozó. Minél közelebb áll a tényleges test a fiatalság, egészség, a jó kondíció és a szépség idealizált képeihez, annál nagyobb a csereértéke. A fogyasztói kultúra megengedi a test abszolút kirakatba állítását, szemben pl. a XIX. Századdal, mikor a ruhák a test elleplezésére szolgáltak. Annak ellenére, hogy a test rendelkezik olyan, eleve adott lehetőségekkel, mint magasság és a csontváz felépítése, a fogyasztói kultúrán belül az a tendencia érvényesül, hogy a testi jellemzőket egyre inkább formálhatóbbakként kezelik, tehát a meggyőzés arra szolgál, hogy némi erőfeszítéssel bárki elérheti a kívánt megjelenést. A képek összehasonlításra ösztönöznek, hogy milyenek vagyunk, illetve milyennek kellene lenni. A mozi és a reklámok segítettek létrehozni a testi megjelenés új szabványait, miután tudatára ébresztették a tömegközönséget, mennyire fontos a „jó külső”. A testkarbantartás szilárd pozícióra tett szert, a képeken karcsú, csillogó szemű, szép emberek láthatók a meztelenség különböző fokozataiban, akik élvezik a testedzést. A kövér embereket általában letörten, komoran ábrázolják, vagy mulatságos figurák, egy letűnt kor maradványai. A nők nagyon is tudatában vannak, hogy a diétázás fő oka szépészeti, és, hogy a „jó külső” nem csupán a társadalmi elfogadhatóság eléréséért szükséges, hanem kulcs lehet egy izgalmasabb életstílushoz is. Ez a tézis mára, az étkezési zavarok nagy számának a jelentkezésével valósággá vált, sok esetben derül ki, hogy pl. a betegek fantáziáiban ez a fajta izgalmas, szinte vizuálisan is megjeleníthető várt életstílus kudarcot, csalódottságot hordoz. Az olyan kultúrában, amelyben a test az útlevél mindenhez, ami jó az életben, az én megőrzése a test megóvásán alapszik. Egészség, fiatalság, szépség, szex, fittnesz – ezek azok a pozitív tulajdonságok, amelyeket a test elérhet és megőrizhet. Minthogy a megjelenést az én egyfajta tükrözésének tekintik, a test elhanyagolása komoly szankciókat vonhat maga után, az embert kevésbé fogadják el, rásütik a lustaság bélyegét, csökken az önbecsülése, sőt átélhet erkölcsi kudarcot is. A szexualitással kapcsolatban is megfigyelhető társadalmi szintű változás. A partnerkapcsolatok terén különösen a 25-35 éves korosztálynál mutatkozik komoly inszufficiencia, nem véletlen a kötetnyi populáris irodalom és újságcikk, mely az ismerkedést, a szexuális kapcsolat létesítését mutatja be, és ad hozzá praktikus tanácsokat, vagy élménybeszámolót, melyek receptkönyvként funkcionálhatnak. A klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre nagyobb számban jelentkeznek pszichoterápiás kezelésre kapcsolati nehézségekkel küzdő emberek. Ezen páciensek mindegyike olyan nárcisztikus karaktervonásokkal jellemezhető, amelyben a kölcsönös szeretet, bizalom, a kötődés problémái alapvető jelentőségűek. Kernberg szerint, „a kortárs kultúra változásai hatással vannak a tárgykapcsolatok sémáira. Bizonyos tünetegyüttesekkel, a személyiségzavarokkal általában sűrűbben találkozunk, mint Freud idejében…a figyelemnek ez az irányváltozása elsősorban a személyiségszerkezet megértésében tett hatalmas előrehaladásunkból következő klinikai hangsúlyeltolódásnak tulajdonítható. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a bensőségesség és általában a tárgykapcsolatok megnyilvánulási formáiban nem fordulhatnak elő ilyen változások, kivált, ha és amikor a kultúra megnyilvánulási formáinak változása oly mértékben érintette a családszerkezetet, hogy már a legkorábbi gyermekkori fejlődésre is kihatott.” A nárcisztikus tendenciáknak a felerősödésében az előbb említett társadalmi presszió, az ideális forma és működés kirajzolódása a test és szexualitás területén, nagyban szerepet játszik. A nárcisztikus vonások megjelenése, általában a felszínen nem szembeszökő, tehát azt mondhatnánk, hogy a személyiséget az elfojtás köré szerveződő elhárító mechanizmusok jellemzik. A partnerkapcsolatok kialakításában viszont szinte tendenciaszerűen manifesztálódik, és szinte azonos lefutású kapcsolati mintát eredményez. Ez a minta nagyjából természetesen a közeledés – távolodás különböző szakaszaiból tevődik össze, melyben a távolodás akkor veszi kezdetét, mikor a pozitív érzelmek elmélyülhetnének. A férfiak viselkedésében szintén hasonló módon jelenik meg a tudattalan fantázia a jó, idealisztikus nőről, majd felbukkan egy erőszakos, agresszív fantázia, a mindent elnyelő vagina dentata képében, mely természetszerűleg azonnali menekülést indukál. Azt gondolhatjuk, hogy ilyen karakterű férfipáciensek természetesen csak így viselkedhetnek, azonban mégis elgondolkodtató, persze, ha kizárjuk a terapeuta masszív viszontáttételi fixációját, hogy nagyon sok a hasonlóság. Ennek az inkább agresszív nőalaknak a képe sugárzik mindenhonnan, a „légy sikeres és valósítsd meg céljaidat” üzenet azonban a kapcsolatokban is megnyilvánul. Nem szeretnék általánosításokat tenni, de az tény, hogy főleg a magasan kvalifikált pozíciókat betöltő, alkalmazotti státuszban dolgozók általában szűk, belterjes körben választanak maguknak partnert, melynek következtében az említett nárcisztikus párkapcsolati formáció gyakran előáll. Kate Millett szerint, míg a férfi szexuális potenciája kimeríthető, a nőé biológiailag majdhogynem kimeríthetetlennek tűnik”. A szexualitás ilyen nyílt kommunikációja sok esetben indukál erőteljes szorongásokat a férfiakban, a meg nem felelés, az elégtelenség érzését keltve. A tudattalan fantáziákban megjelenő mindent bekebelező agresszív kép, mintegy valósággá válik. A női fantáziákban az elnyomó, uralkodni vágyó, agresszív férfialakkal szembeni küzdelem a jellemző. Sok esetben fordul elő, hogy a sorozatos párkapcsolati kudarcok hátterében valójában nem szorongásos tartalmat találunk, hanem hasonló agresszív tendenciát, vagyis olyan projektív nyomást a másik félre, melynek eredményeképpen az elhagyás létrejön. Ezekben a kapcsolatokban a szexus általában szavak és látható érzelmek nélküli, sokszor a szemkontaktust is nélkülöző lényegében autoerotikus tevékenységnek minősíthető. Ezeknek a kapcsolatoknak a működése sokszor eleve lehetetlen hosszútávon, azonban tapasztalataim alapján egyre több hasonló jön létre. Mindebben persze a társadalmi változásoknak, a kultúra alakulásának valóban nagy szerepe van, mikor a szociológusok az elidegenedésről, az emberi kapcsolatok kiüresedéséről beszélnek, többek közt ezt a jelenséget írják le. Miközben ezt az előadást fogalmaztam, találtam Ferenczi Sándortól egy levelet, 1908 –as keltezéssel, mely már ugyan nagyon távoli, de érzékelteti, mennyire megváltozott az életünk: „Egyelőre tehát csak annyit mondhatok, hogy nagy ellentmondást látok aközött, hogy a leányokat egyfelől teljes tudatlanságban tartják, másfelől rendszeresen szoktatják szexuális „bájaik” lehető fitogtatására, sőt mesterségesen előtérbe való állítására. Ez viszont nincs hatás nélkül a serdülő és ugyancsak tudatlan, felvilágosítatlan ifjúságra, amelynek fantáziáját éppen ez az ellentét (belső naivitás, külső fitogtatás) csigázza fel és vezeti a szexualitás titkolt és túlzott vagy abnormis kielégítésére. | ||
Lélekben Otthon | 2002. december 4. | Egy hozzászólás |
Egy hozzászólás
Szóljon hozzá!
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
E cikkben, amely véleményem szerint meglehet?sen borúlátóan ír korunk preferenciáiról legel?bb egy némiképp reflektálatlanul közölt pachteri idézet ragadott meg, erre építem hozzászólásomat. Hozzászólásom második pillére a munkanélküliség.
Ez utóbbi szemszögb?l valóban elég szomorú az a tény, hogy napjainkban hovatovább a munkalehet?ségekhez való hozzáférésre sincs lehet?sége egy csúnya embernek (nem tagadhatom, az vagyok). E kényszer? belátás ellenére a pachteri idézet szerepeltetését túlzásnak tartom. Persze a cikk írója is kifejti kés?bb: nem az a helyzet, hogy megváltoztak volna az ideálok, inkább az, hogy a képközvetítésre szakosodott médiák a Pachter által felsorolt ideálokat közvetítik, juttatják el a háztartásokba ingyen és bérmentve.
Bizonyosan vannak azonban olyanok, akik ezt az ingyenes adományt már nem veszik át, “nem veszik be”, akik erre nem vev?k.
A magam részér?l ugyanis éppen azt tartom posztmodern korunk legnagyobb vívmányának, hogy megszaporodott az alternatívák száma: viszonylag liberális módon választhatunk preferenciákat, életmódot, lakóhelyet stb.
Vagy mégsem?
Lehetséges, hgoy túlontúl naivan értelmezem posztmodern világunk liberalitását? Engedtessék meg nekem, hogy e fórumot föl- és kihasználjam hozzám hasonló gondolkodású, a test, a küls? megjelenés stb. szerepét (talán naivan) hátrább helyez? emberek keresésére. Leginkább az életstratégiákra vagyok kíváncsi, nem tagadom, hogy azért, mert a saját stratégiám nem bizonyult sikeresnek. Mert nálam a képlet egyszer?: szabadelv?en kürtölöm világgá saját nézetemet, amikor smink nélkül, divatosnak nem mondható ruházatban, saját magam számára kényelmes hajviselettel jelenek meg pl. egy állásinterjún. A munkáltató pedig hasonlóan liberális módon nem alkalmaz ilyen bányarémet.
Talán ezért ülök e pillanatban is idehaza, munka nélkül.
Tehát én ugyan igyekszem ellenállni korunk cikkben ismertetett tendenciáinak, de a létfönntartás szempontjából ez sikertelen. Figyelem, ez úton keresek olyan hozzám hasonló gondolkodásúakat, akik velem ellentétben sikerrel veszik a létfönntartás akadályait!!! Már, ha egyáltalán léteznek ilyenek… ?k megtalálnak itt:
http://zitalein.uw.hu