Milyen viszonyban van mai énje régi piás önmagával egy Anonym Alkoholistának | ||
Az “addig”-ban benne volt annak a reménye, hogy ez mindenkinél, tehát nálam is szükségszerűen bekövetkezik – vagyis hogy képessé válok elfogadni és szeretni azt a szörnyet, akinek akkor láttam magam. 4) Megtanultam, hogy nem rossz ember vagyok, hanem egy testi-lelki-szellemi BETEGSÉGEM van, amivel szemben tehetetlen vagyok abban a pillanatban, ha alkoholt iszom.
6) Ahogy elkezdtem a lépéseken dolgozni, már át volt állítva a gondolkodásom. Volt benne egy FE, és volt benne egy különös szeretet, ami engem is életre keltett, józanon tartott. És volt megbocsátás. Ha szeretettel – önszeretettel – közelítek, és kíméletlen őszinteséggel, akkor elfogadhatóvá válnak kellemetlen személyiségjegyeim, és ott van előttem a lehetőség, hogy kérjem Istent: szabadítson meg tőlük. Ezt programon kívül, nem-alkoholistaként azért is nehéz lehet megérteni, mert ez egy változási folyamat, amiben lépésről lépésre nyílnak ki ajtók, és csukódnak be másik ajtók. De ha jól megy a dolog, akkor a csukott ajtók mögött már REND van, nem kell már többet kinyitni őket. | ||
Lélekben Otthon | 2003. április 5. | Szóljon hozzá! |
Szóljon hozzá!
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.