Klubterápia: az alkoholizmus ellen

2003 jún 6 | Addiktológia

Az alkoholizmus elleni klubok (AE Klubok) engedélyezett önkéntes társadami egyesülések az „ÖNGYÓGYÍTÁS” céljával. Tagjaik olyan személyek, akiknek különösen káros a szeszes italok fogyasztása, mert vagy alkoholbetegek, vagy egyéb megbetegedés, tartós gyógyszerszedés miatt „SZESZMENTES DIÉTÁRA” szorulnak, és ennek érdekében társaik segítségét (tapasztalatait, erkölcsi támogatás, italmentes társaságát) is igénybe kívánják venni.
Az önkéntes absztinensek jó példájukkal és egyéb módon segítik õket. A tagok közül választott vezetõség szervezi – egészségügyi szaktanácsadók, népmûvelõk stb. segítségével – a klubélet, a heti összejöveteleket, a tagdíjakból és egyéb bevételekbõl álló költségvetés okos felhasználását. Tag lehet bárki, aki vállalja, hogy hosszú idõn át tartósan, egyáltalán nem fogyaszt semmiféle szeszes italt, a klubfoglalkozásokon rendszeresen részt vesz és társai érdekében aktíva munkát végez. A klubtagok tagkönyvvel rendelkeznek, amely feljogosítja õket arra, hogy a különben zártkörû foglalkozásokat hozzátartozóikkal együtt látogassák, szavazzanak, részt vegyenek az anyagi ráfordítással szervezett rendezvényeken (pl. kirándulás, színház- és mozilátogatás, országos klubrendezvények stb.). A foglalkozásokon jelen lévõ egészségügyi személyzettõl (szakemberek) minden klubtag felvilágosítást kérhet és kaphat kórházi kezelés, gyógyszerezés, illetve az alkohol egészségkárosító hatásairól az emberi szervezetre. Megerõsítést kap az ABSZTINENS életmód elfogadásához, gyakorlásához. A tagkönyv belépõt jelent az ország bármely ALKOHOLIZMUS ELLENI KLUBJÁBA, ahol a tag soron kívül segítséget kaphat problémája megoldásához. Indokolt esetben (pl. visszaeséskor) a klubtagok soron kívüli kórházi felvételre is igényt tarthatnak. A klubélet legnagyobb haszna a baráti segítség és támogatás, amit a társai nyújtanak. A foglalkozások gyakori témája, hogy KI VAN BAJBAN, KINEK MIBEN KELL SEGÍTENI. A tagok önként vállalt kötelessége az EGYMÁSÉRT és a CSALÁDÉRT végzett aktívamunka. A veszélybe kerülõ (pl. elmaradó, inni kezdõ) társakat felkeresni, segítséget nyújtani a szeszes ital fogyasztásáról teljes lemondásban erkölcsileg támogatni, a régi ivócimborákból álló baráti kört társadalmilag értékesebb emberekkel pótolni. Ez az aktívamunka attól menti meg a bajba jutottat, hogy testileg-lelkileg leromlott állapotban, munkahelyét, családját és megbecsülését elvesztve csak késõn kerüljön ismét gyógykezelésre. A klubéletbeni részvétel („KLUBTERÁPIA”) megsokszorozza a gyógykezelés hatékonyságát, ezért nélkülözhetetlen a gyógyítás kiegészítésére. A klubokban lehet ugyanis gyakorlatilag „MEGTANULNI” a szabad idõ szeszmentes eltöltését, hogy ital nélkül még zavartalanabbul lehet értékes és örömteli életet éleni. A klub közössége a család bevonásával együtt olyan erkölcsi támogatást és tartást ad az italról lemondást célzó elhatározáshoz, amit ez ideig semmi mással nem lehet pótolni.

Archívum

A Facebook szabálya szerint a cikket csak akkor tudja lájkolni oldalunkat, ha egyidejűleg be van jelentkezve a Facebook fiókjába.

Kövessen minket!

Szóljon hozzá!

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Archívum

Share This