Kovács-Molnár Judit: Utak és lehetőségek az öngyilkosok családtagjainak…

Kép nagyítása kattintássalBeszélgetés Gunilla Zetterlunddal , a SPES /REMÉNY/ svéd szervezet képviselőjével

Gunilla Zetterlundot egy Svédországban élő magyar származású hölgy, Julia Estari segítségével ismertem meg.

Julia a stockholmi Karolinska Institute keretén belül a WHO által indított öngyilkosság-megelőző programban dolgozik. Ő hívta fel a figyelmem arra, hogy náluk már évek óta létezik egy olyan civil szervezet, amely egyrészt az öngyilkosok családtagjait, barátait segíti, de emellett részt vesz a megelőzésben is. Ez a szervezet a SPES /REMÉNY/ és ennek a szervezetnek az egyik regionális képviselője Gunilla Zetterlund. Gunilla, férje munkája révén több évet töltött Magyarországon és visszajár a régi barátokat meglátogatni. Ez tette lehetővé, hogy november végén személyesen is megismerhessem őt és elbeszélgessek vele.

Gunilla és férje az egyik fiukat vesztették el, és ez vezette őket arra, hogy segítséget keressenek a tragikus élmény feldolgozásához. Így találtak rá a már említett SPES-re. Ez a szervezet országos hálózattal rendelkezik, amely egész Svédországot lefedi. Sok helyi csoportja van, amelyek a családtagokat, barátokat fogják össze és egy erre felkészített szakember /pszichoterapeuta, lelkész, stb./ vezetésével rendszeresen összegyűlnek, hogy az öngyilkosság okozta sokkot, elszigeteltséget, érzelmi problémákat közösen feldolgozzák.

A SPES civil szervezet, tehát akik benne és érte dolgoznak ellenszolgáltatás nélkül végzik a munkájukat. Ehhez pályázatokon keresztül nyernek pénzt. Ez tette lehetővé, hogy 1997 óta egy folyóiratot is kiadnak FÖRGATMIGEJ = NEFELEJCS néven. Ebben megtaláljuk a szervezetre vonatkozó információkat, ezen kívül öngyilkossággal kapcsolatos cikkeket, a hozzátartozók, barátok visszaemlékezéseit.

A SPES emellett rendszeres esti telefonos segélyszolgálatot működtet és aktív tagja a telefonos segélyszolgálatok országos szervezetének.

Olyan szórólapokat is készítettek, amelyeket klinikákon és kórházakban terjesztenek.
Rendszeresen hallatnak magukról a népszerű magazinokban, újságokban. Az elmúlt évben pedig az egyik svéd oktatási TV-csatorna külön programot szentelt az öngyilkosság megelőzésének, ezen belül pedig a szervezet tevékenységének.

Idén Stockholm egyik főterén egy nagyon megható gyertyás megemlékezést tartottak az öngyilkosság következtében elhunytak emlékére. Számuk a 8 milliós Svédországban évente kb.1500, míg autóbalesetben mintegy 500-an halnak meg. / Magyarországon mindkét szám ennek többszöröse!/ Mindenesetre ennek az akciónak sikerült ismételten felhívni a figyelmet a megelőzés fontosságára.

A SPES évente, általában májusban országos közgyűlést tart, ahol megbeszélik a további teendőket. Emellett aktívan részt vesznek az INSS szervezetében/ International Network for Survivors of Suicide/, amely 2000-ben alakult Észtország, Finnország Norvégia és az USA részvételével. Ez a szervezet is az öngyilkosok hozzátartozóinak, barátainak próbál segíteni nemzetközi szinten, illetve bekapcsolódott a megelőzés munkájába is.

Jóllehet Magyarország a XX. század eleje óta még mindig élen jár az európai öngyilkossági statisztikákban, mindezidáig sajnos sem az állami, sem pedig a civil szférában nem történtek olyan erőfeszítések, amelyek lényegi áttörést hoztak volna ezen a területen.
A fentiekben említett pozitív példával szerettem volna rávilágítani arra, hogy egy civil szervezet is nagyon sokat tehet egy ilyen helyzetben.

Ezért várom azoknak a családtagoknak, barátoknak, pszichoterapeutáknak, segítő foglalkozást űző embereknek a jelentkezését, akik úgy gondolják, hogy Magyarországon is van létjogosultsága egy ilyen szervezetnek.

Kovács-Molnár Judit / juko3@freemail.hu/

6 hozzászólás

ismeretlen2004. április 20. 00:00
ismeretlen2004. február 9. 00:00

éé

ismeretlen2004. május 12. 00:00

én is közel wagyok már ahozz hogy öngyi legyek és félek nem tudom megakadályozni………

bobo2004. május 17. 00:00

Akkor mihamarabb keress meg szakembert!!

Ne hagyd magad ebben az állapotban!

Oriold Károly
a szerkeszt?

ismeretlen2005. február 17. 00:00

Sajnos az én családomban is el?forduló jelenség az öngyilkosság.Azért mondom ,hogy jelenség,mert anyám már megszámlálhatatlanúl sokszor tette meg.
Gyerekfejjel mindig azt gondoltam,hogy azért történik,mert rossz voltam,de most feln?ttként úgy látom hogy ez egyfajta menekülés a konfliktusoktól.Ha vmi összezördülés van anya és apa közt , anya el?veszi gyógyszereit és beszedi,aztán kórház vádaskodás,lecseng az ügy,egyideji szélcsend,aztán hirtelen vmi megint el?térbe kerül és ott a következ? eset.Én nem vagyok büszke ezekre a dolgokra,mondhatnám úgy is ,hogy szégyenlem,de nem tudok,mit kezdeni vele.Gyerekeimnek nem merem mondani mi történik ilyenkor a nagyival,mert attól tartok,hogy ?k is úgy éreznék,mint Én gyerekkoromban.Azért aggodom,hogy úgy hallottam,hogy ezek a dolgok örökl?dnek és Én féltem a gyerekeimet.Hogyan tudnám ?ket ett?l mentesíteni,milyen módszer van amivel minimálisra csökkenthet? az öngyilkosságra való hajlam? Várom válaszukat ,köszönettel Galileo2

ismeretlen2005. április 11. 00:00

Kedves Hölgyem

Ha olvassa soraimat, írjon egy e-mailt az info@lelekbenotthon.hu-ra.
Várom egy önsegít? csoportba.

Üdvözlettel.

Oriold Károly
szerkeszt?

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio