Irtzl Károly: „Találkozás az igazi sárkánnyal”

Kép nagyítása kattintássalSok embert gyötörnek irreális szorongások, gátlások. Vajon mi lehet ennek az oka?
A szorongás különböző félelmekből tevődik össze. Nagyon szeretnénk valamit, de rajtunk kívül álló feltételektől függ, hogy meg fog-e valósulni. Ilyenkor egy fokozott készenléti állapotban vagyunk. Feszülten figyelünk arra, hogy védekezzünk, vagy elmeneküljünk azokból a helyzetekből, amik összetörhetik azt az álomképet, amit dédelgetünk magunkban. Az irreális szorongások mindig irreális és többnyire nem is annyira tudatos igényekben és vágyfantáziákban gyökereznek. Pl. túlságosan erősen vágyunk a biztonságra, a tökéletességre, a szeretetre, mások szimpátiájára, elfogadására, vagy túl erősen akarunk kötődni valakihez, hogy ne kelljen szembenézni azzal az egyedülléttel, ami pedig talán természetes része lenne az életnek. Ahány ember, annyi láthatatlan történet, annyi erőteljes szándék, elkeseredett küzdelem és dacos akarat egy illúzió megtartása vagy megvalósítása érdekében.

A szorongás hátterében meghúzódó konkrét félelmeinknek általában az adott helyzetekben éppen nem vagyunk tudatában, félig-meddig azonban mégis tudunk róluk. Aki egy bizonyos helyzettől szorongásokat él át, az tudja, hogy az a helyzet valójában nem olyan veszélyes rá nézve, mint amilyen nagy vészreakciót a szervezete ad rá. Ez azt mutatja, hogy valamilyen szempontból az a helyzet mégis többet jelent a szorongó ember számára, mint aminek tudatában van. A mélyben valós félelmek húzódnak meg. Ha le akarjuk győzni egy bizonyos helyzettel kapcsolatos szorongásunkat, akkor a megoldás érdekében szembe kell néznünk a legmélyebb félelmeinkkel.

Ez a szembenézés mindig nehéz, de soha nem lehetetlen. A tudatosan és a tudattalanul (vagyis reflexesen) működő világ között nincsen éles határvonal. Amikor lemegyünk egy gyertyával a sötét pincébe, akkor is azt tapasztaljuk, hogy a világosság és a teljes sötétség között nincs éles határvonal, hanem az átmenet folyamatos. Ha veszélyt érzünk valamelyik sarokból, akkor a tudat fényével meg kell azt világítani. A reflexesen, tudattalanul begyakorolt reakciónk azonban sok esetben az, hogy ilyenkor inkább elfordítjuk a fejünket. Igyekszünk elkerülni a találkozást az igazi sárkánnyal. Megpróbáljuk inkább a homokba dugni a fejünket, és különböző fantázia világokba menekülünk. Pl. TV-t nézünk, regényeket olvasunk, rejtvényeket fejtünk, karriert építünk, szóval lekötjük magunkat valamivel. Azt gondolhatnánk, hogy ez akár meg is oldhatná a problémát, hiszen sárkányok végül is nincsenek.

Ez az elfordulás — esetenként elmenekülés a félelmeinktől — a problémának egyfajta megoldását nyújtja. Megpróbálunk egy olyan világot teremteni magunknak, amelyikben nincs okunk a félelemre. A félelmek azonban ezzel még nem lesznek teljesen eltüntetve. Eljátszunk, elbíbelődünk valamivel, de érdekes módon a játékunkban jelen vannak a félelmeink egy lefestett, kivetített, szimbolikus formában. A sárkány mindenki számára valóságosan létezik. Valahol belül tudjuk, hogy egyszer majd szembe kell néznünk vele, ezért a probléma valahol folyamatosan foglalkoztat bennünket. a játékainkat is úgy választjuk meg — tudat alatt (vagy fölött?) —, hogy közben felkészüljünk a találkozásra. Ez olyan, mint egy edzés. Igyekszünk begyakorolni azokat a védéseket és támadásokat, amikkel majd az éles helyzetben le tudjuk győzni a sárkányt. Mintha a barlangunk falára állatokat festenénk föl, azért hogy szimuláljuk az éles szituációt.

Azok a helyzetek lesznek izgalmasak és vonzóak számunkra, amikben újra élhetjük alapvető félelmeinket. Lehet, hogy szívesen nézünk ilyen témájú filmeket, vagy hasonló regényeket olvasunk. Ez meghatározhatja az életpályánkat vagy a házastárs kiválasztását is. Szorongásos betegségek akkor szoktak kialakulni, ha a tudatos választásainkban nem tudjuk még áttételesen sem átélni a félelmeinket. Ilyenkor azt vesszük észre, hogy olyan szituációkkal kell szembenéznünk, amiktől szorongunk, de nem tudjuk, hogy miért.
Vajon hogyan tudjuk megoldani ezeket a problémákat? Hogyan tudjuk legyőzni az igazi sárkányt?

Nem szabad elmenekülnünk. Aktívnak kell lenni. Át kell venni a kezdeményezést. Oda kell lépni a sárkányhoz. Keresni kell a társaságát. Meg kell barátkozni vele, és fel kell ülni a hátára. Ez most így túl egyszerűen hangzik, de általánosságban nehéz tovább beszélni erről a dologról. Keresni kell pl. egy barátot, egy közeli hozzátartozót, vagy egy pszichológust, akivel megbeszélhetjük a konkrét problémáinkat, a vágyainkat és a félelmeinket.

Érdemes közben fejben tartani, hogy a menekülés általában nem megoldás, mert bárhová is menekülünk, a valódi probléma a mi személyiségünk reakcióiból fakad, és nem a környezetből.

Irtzl Károly, pszichológus (www.irtzlkaroly.hu)

11 hozzászólás

zzz852006. június 10. 00:00

Folytatnám az el?z? hozzászólásomat.
21 éves vagyok, n?.

Ha emberekkel kell beszélgetni az is meger?ltet?, mert nagyon szótlan vagyok.( mostanában már javult-hála a barátn?mnek aki nagyon beszédes) Ilyenkor ideges vagyok, a pulzus számom megemelkedik és néha remeg a kezem is.
Szóbeli feléskor pedig annyira feszült, hogy néha azt se tudom, hogy hol vagyok mit kérdeztek, hiába tudom az anyagot.

Mostanában el?jött a beszédhibám amivel kisgyerekkoromban kezeltek( sz-s, c-cs, z-zs felcserélése) valószín?leg az idegeskedés miatt.

Gondoltam arra, h. diszlexiás voltam.Nagyon nehezen tanultam meg írni és olvasni. b és d bet?ket is összekevertem az olvasásban és az említett beszédhiba.A ragokat a mai napig se tudom helyesesen alkalmazni (ban ba…) Ezeket saját magam tanultam meg helyesen alkalmazni pl. b-d: B fels? részen letakarva olyan mint a kicsié.
Magolni se tudok. Évszámokat meg egyáltalán nem tudom fejben tartani. Angolt tanulok és a kiejtéssel van problémám. Magnóhallgatás közben pedig olyan mint ha ott se lennék.

Jó tanuló vagyok általános 4-es korom óta( 4-es, 5-ös). De vmi elsajátítása nekem dupla id?be telik mint a többieknek-f?leg a magolásnál, fordításnál, szó tanulásnál. Amit gyakorolni kell az megy-pl. matek azzal nincs bajom amíg nem kell fejben számolni. Angolból a nyelvtan az nagyon megy. Amit érteni kell az megy.

Köszönettel fogadnám a segítséget a problémáim megoldására.

zzz852006. június 10. 00:00

Mindig valamit?l szorongok, de nem tudom, hogy mit?l. Még akkor is ha nincs rá semmi okom. Nincs olyan nap h. ne érezném, talán csak akkor nem vagyok feszült mikor túl vagyok egy vizsgán-ez kb. fél óra.Egyetemre járok, de az nem az oka mert ezt már régóta átélem. Mostanában arra lettem figyelmes, h. gyakran ökölben tartom a kezeimet.

IrtzlKaroly2007. január 8. 00:00

Kedves “aggódó anya”!
A fia féltékenysége természetesen fakadhat abból a szorongásából, hogy esetleg elveszítheti a barátn?jét. Ezt a szorongást azonban biztosan nem maga okozta azzal, hogy az édesapja halála után 2 évvel ismét férjhez ment, amikor ? 22 éves volt. A fia túlzottan er?s, esetenként úgy t?nik, hogy gyermekien er?s köt?dését az Ön irányában jó lenne oldani, annak érdekében, hogy önállóbb, er?sebb legyen, és kevésbé féljen a magánytól. Ezt azonban, én szerintem, valószín?leg nem az segíti el?, ha visszaköltözik hozzá, hanem ha ? maga meg tudja tapasztalni, hogy a partnerkapcsolatok nehézségei kibírhatóak, továbbá, hogy a vitákat örömök és az összetartozás olyan érzései követhetik, amik miatt megéri szenvedni. Tehát az önállóság érdekében neki magának kell szembe néznie a saját sárkányával, a lelki fenyegetettség ugyanis csak a szembenézéssel gy?zhet? le, a menekülés csak elodázza a problémát. Jobb, ha ezen az úton Ön nem mint a megment?je van jelen, hanem inkább úgy mint egy barát, aki a saját tapasztalatai miatt együtt tud érezni a nehézségeivel, és ezzel tud segíteni neki.
Üdvözlettel:
Irtzl Károly

zenetanar2006. július 2. 00:00

Kedves zzz85!

Sokkal több, mint kétszer annyi id?s vagyok, mint Ön, mégis sokszor átélem a beszélgetés közbeni izgulást, még ismer?sökkel is, – különösen telefonon keresztül, amikor nincs sok id?, ráadásul hiányzik a megnyugtató közelség, a szemkontaktus. A félreértések, félrehallások ilyenkor gyakrabban el?fordulhatnak. Mégis azt tapasztalom, hogy a rendszeres gyakorlás, – mármint a beszélgetések, barátokkal, velünk valamennyire “egy hullámhosszon” lév? rokonokkal való kapcsolattartás rendszeressége – igazán segít. Minél többet tapasztal meg saját érzéseib?l a másokkal való BESZÉLGETÉS segítségével is, annál kevésbé fog félni az élett?l, a találkozásoktól, a holnaptól. Legjobb gyógyszer szorongásaink mérséklésére a beszélgetés olyan emberekkel, akik méltók a bizalmunkra, akikr?l tudjuk, hogy valamilyen szinten hajlandók felel?sséget vállalni értünk. Klassz, hogy van egy barátn?je, talán azóta már több is…

Szorongásaink oka leginkább a gyermekkorban van, leginkább abban, milyen mértékben tudta velünk elhitetni a környezetünk (szüleink), hogy szeretetre méltók és er?sek, nagyszer?ek vagyunk. Szinte mindenki kevesebbet kapott ebb?l a batyujába, mint ami ideális volna, de a hátrányt képesek vagyunk ledolgozni. Szeret?, elfogadó társak, barátok kellenek hozzá. El?bb-utóbb biztosan Ön is szert tesz elegend? pozitív tapasztalatra, s megtalálja az igazán szilárd “talajt” a lába alatt.

Ezt a weboldalt biztosan érdemes olvasnia, de a nagykönyvtárakban kifejezetten a legkonkrátabb kérdéseir?l, problémáiról szóló ORVOSI, pszichológiai ismeretterjeszt? könyveket is találhat. A beszélgetés mellett ilyenek olvasása is nagyon sokat segít!

Minden jót kíván Önnek ismeretlenül is: egy 49 éves zenetanárn?

zenetanar2006. július 2. 00:00

Utóirat zzz85 egyetemista lánynak:
Biztosan a bizonytalansága, hol enyhébb hol er?sebb szorongása áll a kis beszédhibák és (az adatok megjegyzéséhez szükséges) koncentrációhiány hátterében is. A bels? feszültség, enyhe félelem sok pszichikai energiánkat elveszi. Van oylan, hogy partnerünk el?z? mondatára sem tudunk visszaemlékezni azért, mert egy érzés annyira lefoglal bennünket. Ha magabiztosságban, “élet iránti bizalomban”, bels? béke megteremtésében fejl?dni tud, biztos, hogy beszédzavarai is megritkulnak.
És mégegyszer hangsúlyozom: ne maradjon egyedül a problémáival. Kívánom, legyen (éppen elegend?) megért?, “jól hallgató”, elfogadó barátja, barátn?je, így talán nem is lesz szüksége pszichoterapeuta segítségére.
Üdvözli a zenetanár

bobo2006. július 4. 00:00

Kedves Hölgyem!!!!

Oriold Károly vagyok. Kérem, hogy a hova fordulhat rovatban található szakemberekt?l kérjen segítséget. Együtt eldönthetik, hogy milyen megoldás lenne jó szorongásai enyhítésében.

Üdvözlettel:

bobo

bobo2006. július 4. 00:00

Kedves Hölgyem!!!!

Oriold Károly vagyok. Kérem, hogy a hova fordulhat rovatban található szakemberekt?l kérjen segítséget. Együtt eldönthetik, hogy milyen megoldás lenne jó szorongásai enyhítésében.

Üdvözlettel:

bobo

IrtzlKaroly2006. július 8. 00:00

Kedves 21 éves hozzászóló!

Köszönöm, hogy a témához való hozzászólásában megosztotta személyes problémáját.
Véleményem szerint a vizsgadrukkhoz nem lehet hozzászokni, vizsgázni mindig nagy szorongással jár, ha sok múlik rajta, de az indokolatlanul er?s (pl. kapcsolatteremtési) szorongásaink hátterében általában kevésbé tudatos félelmek és nagyon er?s irreális törekvések állnak. A szorongások okainak tisztázásában és kezelésében tud segíteni pszichológus is.
Ha további információra vagy segítségre van szüksége, kérem látogasson el a honlapomra: http://www.irtzlkaroly.hu, és ha felkelti az érdekl?dését a módszer, amivel dolgozom, id?pont egyeztetés miatt keressen meg telefonon.

Üdvözlettel:
Irtzl Károly

Gyuri2006. augusztus 28. 00:00

Tisztelt Irtzl úr!Találkozott ön már olyan ab ovo karakterisztikusan gyökeresen szorongással-feszültséggel átitatott intrapszichés tenzióját tekintve hipertóniás anxiózus személlyel akit GAD-dal illettek, de még nem tekintették pszichotikusan szorongónak?A tárgytalan,frei frottierende angst szorongás legmeredekebb formája,mely vitális szorongás már, ugyan miért nem pszichotikus?Ön szerint?Mélylélektani magyarázatot várnék a súlyos GAD kialakulására.Köszönöm.S.György

Gombimano2006. december 20. 00:00

sziasztok 23 éves vagyok és sokszor én is hasonlo problemakkal küzdök, nehezen teremtek kapcsolatot másokkal, szeretnem felvenni a kapcsolatot a hasonlo problémákkal küzd?kkel.

biokal2006. december 29. 00:00

Tisztelt Irtzl Ur!
Azt szeretném tudni, hogy a féltékenység fakadhat e szorongásból;
28 éves lesz a fiam pár hét múlva.Jelenlegi kapcsolata 11 hónapja tart barátn?jével, mindketten diplomások. A barátn? esténként, munka után az interneten böngész a régi barátai, ismer?sök után, amit a fiam nagyon nehezen t?r el, sok a veszekedés köztük emiatt. Lelkiismeret furdalásom van ebben a problémában, mert az édesapja 8 éve meghalt és én ezután 2 év múlva férjhez mentem. A fiam nagyon anyás és lelkileg ez nagy törést okozott nála. Akkor nem tiltakozott, de most már skszor kibuggyan bel?le hogy nincs senkije rajtam kívül és sír. Azt fontolgatom, hogy ha vissza költözök hozzá, a rendbe tudom e tenni a lelki sérülését.
üdv. aggodó anya

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio