Dr. Soós Nóra: Kapcsolat nélküli kapcsolatok, látszat- együttműködések

Kép nagyítása kattintássalAz emberek közötti együttműködés alakulása és hatékonysága a valamiben – együttműködni – szándékozó résztvevők tudatos és tudattalan fantázia- és vágykomponenseinek egymáshoz és a valósághoz való igazítása, mindezek megfelelő integrációjának függvényében dől el.
Vajon együtt-működünk-e akkor, amikor jelen napjainkra oly jellemző módon sms-ben, vagy emailen keresztül akarunk valamit megbeszélni illetve együttdolgozni? Tényleg valódi baráti kapcsolatot tartunk-e fenn ekképpen? Hiteles szerelmi vallomás-e, amit sms-ben küldünk el? Miről is szól, amikor pacienseink például sms-ben mondanak le terápiás órát? Írásomban e két kommunikációs eszköz túlzott, indokolatlan használata következtében létrejövő látszatkapcsolatok és látszategyüttműködések kialakulási veszélyeiről kívánok szólni.

Gondolatmenetemben a hangsúlyt már egymást ismerő emberek kapcsolattartására helyezem, a virtuális világgal, vagyis a virtuális másikkal való kapcsolatbakerülésre csak utalok. Következtetéseimben Csányi Vilmosnak az emberi természetről alkotott néhány gondolatára támaszkodom /Csányi 2003/.

Természetesen mindkét kommunikációs eszköz használata jelentős előnyökkel szolgál:

  • Kevesebb idői ráfordítást igényelnek, szemben a telefonálással, hagyományos levélírással, a személyes találkozásról nem is beszélve
  • Kisebb anyagai ráfordítás, vagyis olcsóbb, mint a telefonos beszélgetés, postai levélküldés, személyes találkozás során való megvendégelés
  • Kevesebb energia-befektetéssel jár. Így például ugyanaz a szöveg egyszerre több embernek elküldhető. Továbbá, hogy tőmondatokban, úgymond a lényegre szorítkozva lehet mondandót közölni
  • Alapvető tulajdonságuk illetve ?hasznuk?, hogy a távolságot legyőzve, bárhol élő rokonunkkal, ismerősünkkel, kollégánkkal tarthatunk fenn így kapcsolatot.
  • Vagyis: ?egységnyi idő? alatt sokkal több emberrel léphetünk kapcsolatba.
  • Egyértelmű előnynek számít a ?mellékletek?, csatolt anyagok egymásnak való átküldési lehetősége. Emailben ez tényleg egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb, mint bármely más lehetőség esetén.
  • Az sms egy igen praktikus lehetőség arra, hogy a másiknak bármilyen tevékenységében való megzavarása nélkül tehetünk fel ún. egyszerű eldöntendő kérdéseket vagy egyeztethetünk időpontot.

Hátrányok :

  • Elszürkül a nyelvünk /a sok tőmondat miatt/
  • Devalválódnak helyesírási szabályaink
  • Metakommunikatív jelzések híján, nonverbális üzenetek hiányában automatikusan az olvasó fantázia-és érzelemvilágának a függvényében dől el a verbális üzenet értelmezése. Ennek másik véglete, amikor, mint az ősember jelhasználatánál, már csak nonverbális jeleket küldünk egymásnak.

Egyértelmű és mindenki számára ismert sms-és emailezési szabályok híján, számos félreértés forrásai az ekképpen küldött üzenetek /például van aki el sem olvas olyan emailt, ahol a tárgy rovat nincs kitöltve vagy bizonyos számú email olvasásakor az olvasó már csak átfutja felületesen a kapott levelet, ebből adódóan válaszában nem a teljes levéltartalomra reagál./
A félreértések legnyilvánvalóbb lehetősége, amikor a számtalan rövidítés, egyéni jel-használat vagy a technika ördöge által való eltorzítottság miatt maga a szöveg nem érthető az olvasó számára.
Kikopnak és elszegényednek kulturális hagyományaink és szokásaink. Csányi a szociális konstrukciók szükségességéről, mint az emberi nem lényegéről írva a termodinamika egy tételét a kulturális élvezetekre is kiterjeszti, miszerint az energia felszabadítását sok apró lépésben kell elvégezni ahhoz, ha egy energiatermelő folyamatból maximális részt akarunk munkává alakítani, különben az energia túl nagy része alakul át haszontalan hővé. Gondoljunk az étkezésre, vagy a szerelmi partner meghódítására . ?Minél több szertartás, konstrukció veszi körül elemi biológiai igényeink kielégítését, annál magasabb kultúrában élünk és annál több élvezetet szerzünk másodlagos örömközpontjaink kielégítésével.? /Csányi 2003,286.o./ Ugyanilyen kulturális konstrukció az emberek közötti kapcsolatteremtés, az emberi kommunikáció kultúráltsága.

A két eszköz működtetési lehetőségéből adódóan minimum három illúzió társul e kommunikációs folyamatokhoz. Az első, hogy az sms és email elküldésekor a közlő részéről a kapcsolatfelvétel már elindult a másik felé, azt az illúziót keltve benne, mintha a közlés vevőjével máris kapcsolatba került volna. A válasz, a reakció megérkezéséig , amely egy kiszámíthatatlan időintervallum, a közlőben automatikus várakozás és készenlét áll fenn, vagy a kommunikáció lezártságának élménye lép fel /?én megírtam, közöltem, részemről a dolog elvégezve?/. Az, hogy a várakozási idő alatt mi minden történik a kommunikáció elindítójában az alapvetően adott személy adott lélektani működésnek és aktuális állapotának függvénye. Ez az intrapszichés működés és tartalmak területe.

A második illúzió a közlés vevő- oldaláról lép fel. Az sms és email akkor is átjön hozzánk, ha nem vagyunk kapcsolatkész , nyitott , vagyis vevő állapotban, például nincs bekapcsolva telefonunk vagy számítógépünk. Majdan bekapcsolván, a ?váratlanság? élményével mondhatni ?lecsap? ránk egy üzenet, levél, feladat. Saját kapcsolatfelvételi szándékunktól függetlenül kerülünk a helyzetbe. Gondoljunk csak bele, hányszor éreztünk már dühöt, de minimum nem-tetszést amiatt, hogy úgymond rosszkor, nem a megfelelő időpontban és körülmények között ér el minket egy üzenet /főleg, ha az feladatot tartalmaz ). Az sms és email-üzenetek esetén a kontrolláltság nem túl kellemes élményének az illúziójába kerülhetünk. Illúziónak azért nevezem, mivel általában az üzenetküldőnek nem a kontrollálás, legalábbis nem a tudatos kontrollálás a célja.
A harmadik illúzió pedig, hogy sms-és email üzenetek küldésekor mintha azt gondolnánk, hogy pusztán egy ?szöveget? küldtünk el. Mintha elfelejtődne ezen kommunikációs csatornák használatánál, hogy így is kapcsolatba kerültünk a másikkal, így is hatást gyakorolunk egymásra. Csak éppen az eszközök jellegéből és használati lehetőségeiből adódóan a közvetlen kommunikációhoz képest kevésbé kézbentartható, átlátható és bejósolható hatásokkal vagyunk egymásra.

Tulajdonképpen az általam illúziónak nevezett három tényező mentén előállt következtetéseinket, érzelmi rezdüléseinket, reakcióinkat kódoljuk nonverbális üzenetként.
Saját és másoktól hallott, látott tapasztalataim alapján sokszor elgondolkoztam már azon, hogy mi mindenen múlik, hogy egy sms vagy email üzenet, közlés adequát módon kódolódjon a kapcsolatban állók között. Einstein szerint a problémák nem oldhatók meg a gondolkodásnak azon a szintjén, amelyen akkor voltunk, amikor okoztuk azokat. Talán ezért ébred rá az emberiség mindig egy kicsit később tevékenységei mikéntjére és főképp következményeire. Einstein gondolata a kölcsönhatásoknak az éppen zajló folyamatban való szimultán fel-nem-ismerhetőségére utal. Gondoljunk csak a pszichoanalízisben az interszubjektivitás felismerésére és éppen napjainkban való népszerűségére. Örülnünk kell, hogy legalább a pszichoterápia folyamatában már odafigyelünk a kapcsolatban álló felek, mint két különbözőképpen szerveződött szubjektív világ közötti folyamatos kölcsönhatásaira, sőt tudatosan dolgozunk vele. Ugyanakkor elszomorodhatunk, hogy a mi tudományunk is késett néhány évtizedet, mire felismerte és elismerte ennek jelentőségét a személyiségfejlődés, az emberi kapcsolatok alakulása, terápiában a terapeuta és paciense közötti kapcsolat folyamatában. Felmerül bennem, hogy talán már Freud is éppen ezt a kölcsönhatást érzékelve vezette be a díványt, vagyis a szemtől-szembe helyzet elkerülését, éppen a terapeuta túlterhelődésének enyhítése céljából és nem pusztán a fárasztó folyamatos szemkontaktus kiiktatása és a szabad asszociáció elősegítése vezérelte.
Talán éppen ezért sms-ezünk, emailezünk szívesen olyankor is, amikor telefonálhatnánk vagy találkozhatnánk is? Éppen az interszubjektivitást igyekszünk elkerülni, amikor nem személyesen vagy telefonon egyeztetünk , beszélünk meg munkát, problémákat, vagy barátságokat, kapcsolatokat ápolunk ekképpen, holott személyesen is megtehetnénk? Ha arra gondolunk, hogy a technika vívmányainak segítségével jelentősen több emberrel állunk kapcsolatban, mint akár néhány évvel, mégcsak nem is évtizeddel ezelőtt, akkor azt mondhatjuk, hogy érthető ez a természetes védekezési igény a személyes érintkezések terén. Mintha túlzásba vinnénk kapcsolataink számát és túlterhelődéstől tartanánk.
Úgy vélem, hogy az etológiából ismert úgynevezett ?megszaladási? jelenséggel van dolgunk.
?A <megszaladás> biológiai, evolúciós jelenség, akkor fordul elő, ha valamilyen szelekciós hatás egy tulajdonságot optimális paraméterein túl, minden korlát nélkül változtat, növel.? ?Az embernél észlelhető <megszaladási> jelenségek kulturális természetűek.? /Csányi 2003, 284. o. / Tehát ha bármit a hasznosságon, az észszerűségen túlmenően kifejlesztünk ?mint az óriás ősszarvas a hatalmas agancsait- az a biológiai folyamatoknál pusztuláshoz akár egy faj kihalásához is vezet, olyan emberi jelenségeknél, ahol nincs biológiai korlát, ez ott funkciónélküli határtalanságokhoz vezet, ekképpen hordozva különböző veszélyeket. Napjainkban nehéz megállapítani, hogy mi a hasznos és mi a már ?megszaladási? jelenség. Ha arra gondolunk, hogy ma már akár több ezer km-es távolságból, számítógépes robottal végzett sebészeti beavatkozásra nyílik lehetőség, így mentve meg egy ember életét, akkor nehéz lenne nem tisztelettel meghajolni ezen technikai fejlődés előtt.

Írásomban nem ezekre helyezem a hangsúlyt, de mindenképpen említsük meg, hogy már létezik internet-terápia / cyber, szájber? vagy kiberterápia néven/. Egyre több tanulmány születik az internetes kapcsolatok intrapszichés folyamatainak elemzéséről /Ormay 2002, Ritter 2002, Indries 2005 /. Gondoljunk a csevegés ?illúziójára? vagy a csevegési regresszióra. Ez a huzamosabb ideig zajló, általában egymást nem- ismerő felek közötti ?csettelés? vagyis a ?beszélgetés? illúziója közben kialakuló azon regressziót jelenti, amely során a paranoid-scizoid pozícióra jellemző tárgykapcsolatok, a korai élményszerveződési módra jellemző primitív elhárítás kerül előtérbe, az omnipotens kontroll érzése aktiválódhat illetve reaktiválódhat. Véleményem szerint az egymást ismerő felek közötti huzamos sms-és emailes ?beszélgetés? is hasonló regresszív működéshez vezethet.
A szerzők a virtuális világot a winnicotti átmeneti térhez hasonlítják. Én itt a hasonlítást hangsúlyozom, az azonosságot megkérdőjelezném. Ez a winnicotti köztes élmény-tér egyfajta megkönnyebbülést jelent a külső és belső valóság integrálásának terhétől. /Winnicott 1999/. Lehet, hogy ez is oka a mai felgyorsultságban élő ember internetezési /?csettelés?, internetjáték, virtuális klubok/ elcsábíthatóságának? A megkönnyebbülés vágya? A könnyebben élhető ?kapcsolatok? utáni vágy és a könnyebben kielégíthető intrapszichés szükségletek hajszolása. Ismerős problémához érkeztünk: korunk egyik technikai vívmánya mint szorongáscsökkentő eszköz. Az alkohol, a drogok, játékgépek mellett az internetfüggőség is élvonalba került.

Visszatérve eredeti kérdésfelvetésemhez. Csányi Vilmos ?egyszemélyes csoport? vagy másnéven ?egytagú csoport? elgondolása nagyrészben feloldotta számomra az értetlenséget, hogy egyértelműnek gondolt és szándékozott sms- és emailközléseink egymás felé miért is csúsznak el, vezethetnek félreértéshez, felesleges, s -mindig csak utólag beigazolódott- tévedéshez, akár haraghoz, de irreális szerelemérzéshez éppúgy, veszélyeztetve a valóságnak megfelelő kapcsolatot, a hatékony együttműködést is.
Csányi ?egytagú csoport?-nak nevezi a mai embert abban az értelemben, hogy a modern társadalmak felépülése során radikálisan csökkent a csoportméret, olyannyira, hogy egy személyre redukálódott. Mit is jelent ez? ?Korábban a személyiség a globális és lokális reprezentációk révén harmonikusan illeszkedett a csoporthoz és a csoport kultúrájához. Most nincs mihez illeszkedni, a szocializáció nem biztosítja az ellentmondásmentes ideák átvételét? /Csányi 2003, 291. o./, a gyereket neveli nemcsak a tágabb környezet , hanem egyre inkább a televízió is, és az internetezésen keresztüli információ is. Kialakuló értékei ezen globális reprezentációkból átvett, gyakran egymásnak ellentmondó kusza komponensek, és ebben a folyamatban törvényszerűen hirtelen megnőtt a lokális-személyes- reprezentációk szerepe, ebből létrehozva egy személyes globális reprezentációt, nagyon leegyszerűsítve úgy is mondhatnánk, hogy saját kis világát, pszichopatológiai vonatkozásban, saját nárcisztikus világát. Ezen egyszemélyes csoport-létnél elveszik a lojalitás, önfeláldozás, morális támogatás, korlátozottak a közös akciók, amelyek a valódi csoport-és párkapcsolatokat jellemzik.
Ezt a gondolatmenetet követve, ha két ember kapcsolatba kerül, tulajdonképpen két egytagú csoport kerül kapcsolatba, vagyis a csoportközi, tehát ?intergroup? és nem az interperszonális dinamika törvényszerűségei kerülnek előtérbe. Így a szüntelen védekező állapot, a versengés, a csoportok közötti kapcsolatok racionális taktikái, lojalitás helyett az egyezkedés, a kompromisszum. Így már nem pusztán a kommunikációs eszközök lehetőségeiről és korlátairól beszélünk, hanem a kapcsolat ?hogyan?-járól, hogy miképp reagálunk egymásra s hogyan értelmezzük egymás lépéseit, megnyilvánulásait.
Az sms-és email használatnál tehát azt is mondhatjuk, hogy ezen kommunikációs eszközök használata és túlhasználata nem pusztán az előbbiekben felvázolt tényezőkön múlik , hanem azon, hogy ?modern személyiség? mivoltunknak meg is felel ez a ?távolságtartó? vagy ?személyességet kerülő? kapcsolattartási mód : talán nem is kívánjuk a másikat differenciáltabban látni, érteni? Hisz a csoportközi viszonyokban éppen a többszemélyesség miatt leegyszerűsítésre törekszünk éppen az áttekinthetőség igénye miatt. Az allporti ?legkisebb erőfeszítés elve? / Allport 1977/ alapján bizonyos szempontok, vonások mentén kialakított kategóriákban, sztereotípiákban gondolkodunk egymásról, az ezekből eredő pozitív, negatív előítéletekről nem is beszélve. Csoportok között a kapcsolatbakerülés azonnal versengést indít be /Turner 1975/. Több kutatás alapján tudjuk, hogy a csoportközi versengés akkor szűnik meg illetve konstruktív csoportközi viszonyulás akkor jön létre, ha közös, új célért, érdekekért a csoportok együtt dolgoznak, vagyis ha a csoportok tagjai egymásra vannak utalva, ha ezen együttműködés során a csoportok egyenlő statussal bírnak, és ha a csoportközi érintkezés a ?hatalom? által engedélyezett. /Allport 1977/ Újabb szociálpszichológiai kutatásokban az allporti kritériumok mellett azt találták, hogy a csoportközi kapcsolatok elmélyítéséhez elengedhetetlen az ún. lelkes nyitottság más csoportok felé. /Fiske 2006/.

Összegzésül ismét Csányit idézném: ?Az utolsó kétmillió év evolúciója mély nyomokat hagyott az ember természetében. Egyértelmű az is, hogy az optimális nem mindig azonos a lehetségessel, sőt legtöbbször a kívánatossal sem, tehát nem azért kell ezeket a biológiai szempontokat sorra vennünk, hogy a társadalom feltétlenül igyekezzen megvalósítani őket. Elegendő, ha a társadalom tagjai tudják, hogy életkörülményeik hol térnek el az optimálistól, milyen árat fizetnek a civilizáció esetleg már megkedvelt áldásaiért.? /Csányi 2003, 282. o./
Egyszerűsítve az én mostani ?üzenetemet? : ha sms-t vagy emailt küldünk vagy kapunk, jusson eszünkbe, hogy a másik oldalon is van egy valaki, méginkább úgy mondanám, hogy 1 valaki van, az a bizonyos ?másik?. Egy másik szubjektum.
Le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy az élet az egyre fejlődő eszközök és az egyre táguló lehetőségek sodrában egyre nagyobb könnyítést és egyre könnyebben elérhető sikert jelent. Személyiségünk fogantatásunktól zajló differenciálódási folyamata, a külső és belső világ harmonikus integrációjának kialakulása, minden újabb és újabb technikai vívmány, akár egyre több pénz, egyre több tudás ellenére és mellett , továbbra is személyes felelősségünk és feladatunk marad.

Irodalom

  • Allport G. W. /1977/: Az előítélet. Budapest, Gondolat.
  • Csányi V. /2003/: Az emberi természet. Budapest, Vince.
  • Fiske S.T. /2006/: Társas alapmotívumok. Budapest, Osiris.
  • Indries K. /2005/: Az internetes csevegés tudattalan folyamatai. www.lelekbenotthon.hu, 2005.okt.3.
    Ormay T. /2002/: Cyberterápia. Pszichoterápia az interneten. In: Szerdahelyi E. szerk./2002/: Konfliktus, hiány, trauma. Budapest, Animula, 167-175.
  • Ritter A. /2002/: A serdülők és az internet. Serdülő- és gyermekpszichoterápia, 2:44-49.
  • Turner J.C. /1975/: A társadalmi összehasonlítás és a társadalmi azonosságtudat: A csoportközi viselkedés távlatai. In: Pataki F.szerk. /1980/: Csoportlélektan. Budapest, Gondolat, 694-732.
  • Winnicott D.W. /1999/: Játszás és valóság. Budapest,Animula

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio