Topolánszky Ákos: Egy összerendezett szenvedélyügyi (addikciós) szakpolitika kialakításának szükségessége és esélyei

Az előadás anyaga letölthető itt.

A magyarországi egészségállapotok negatív mutatói mögött széles oki összefüggésrendszer húzódik meg, melyek sok áttéten keresztül hatnak, jelentős szakmai és üzleti érdeket érintenek, másrészt megváltoztatásuk erős politikai akaratot, forrásokat és egységes szemléleti keretet igényelne. Az előadó állítása szerint a szenvedélybetegségek az egészség jelenlegi legnagyobb azonosítható és legközvetlenebbül ható problémájáról van szó a legkeményebb objektíven igazolható indikátorok tükrében (halálozás, betegség, egészségkockázat, társadalmi károk), amire azonban nem létezik (szak)politikai válasz.

Magyarországon a legális és illegális szerek fogyasztása az elkerülhető halálozás több mint 8/10-ét, az összhalálozás több mint egyharmadát adja! Évente több mint 35 ezer ember hal meg szenvedélyhasználata következtében kialakult betegségében úgy, hogy semmi, vagy nagyon kevés támogatást és esélyt kapott sorsának, életminőségének javítására. Magyarországon az alkoholfogyasztás mértéke és mintázata is a legrosszabb szerkezetű az egész EU-ban. A következményes és kriminológiai összefüggések is óriásiak.

21 ezer ember hal meg (hosszú és rendkívül drága betegségtörténet folyamán) dohányzás következtében évente, miközben a szervezett, elérhető és professzionális programok gyakorlatilag teljes hiányáról adhatunk számot a dohányzásra való rászokás megelőzésére, illetve a leszokni szándékozók támogatása vonatkozásában.

Az illegális kábítószer-használók, problémás használók és függők száma a legális megfelelőikhez képest nagyságrendileg kisebbek, de ugyanazt a fel nem ismert problémakört terheli tovább, és veszélyezteti a társadalmi integrációt. A viselkedéses addikciók (evés, szex, vallási, játék, bevásárlási, internet stb. függőségek) nagyságrendjét, egyéni és társadalmi kárait megbecsülni szinte lehetetlen, viszont folyamatosan és bővítetten termelődnek újjá.

A WHO európai térségre kialakított matematikai modellje szerint az addikciós problémák az éves GDP 4-6 %-át teszik ki, mely hazánkra vonatkoztatottan évente 1600-2400 milliárd forint. Ennek töredéke is egyensúlyba lenne képes hozni a krízisgazdaságot.

Ezt terheli egy történetileg bennünket kísérő közmegítélési és szabályozási tévedés a legális/illegális szerhasználat vonatkozásában. A politikai döntéshozatal meghatározó szenvedélyproblémával küzd (személyes és közpolitikai szinten egyaránt). A magyar politikai elit nagy mulasztása, hogy felelős és egységes szakpolitikát nem hozott létre, és nem valósított meg. Viszonylag kis közköltség mellett nagy társadalmi hasznot, ezen kívül pedig élet-, életév- , életminőség nyereséget lehetne elérni viszonylag rövid távon. Egy reális, csupán csak 10 %-os eredményesség mellett 3-4 ezer ember éves szintű halálozásának elkerülése, jelentős minőségi életév növekedés, kb. 100 ezer érintett család életminőségének növekedése, 200-240 milliárd forint társadalmi költség, és kb. 30-40 milliárd Ft költségvetési forrás nyereség valósulhatna meg. Ez azonban nem történhet meg sem egyéni, sem döntéshozói szinten a történetileg kialakult percepcionális téveszméink feladása nélkül.

Budapest, 2011. április 16.

Topolánszky Ákos

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio