FOKOZOTT KOCKÁZATÚ SERDÜLŐK

11 európai országban mérték föl a 14-16 éves serdülők fokozott kockázatot jelentő szokásait, viselkedését. Bár a budapesti gimnazisták adatai kicsit jobb képet mutatnak a vizsgálatban mért nemzetközi átlaghoz képest, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy a hazai helyzet jó, és ne lenne helye a megelőzésnek. Az 1009 megkérdezett magyar serdülő közel fele már dohányzik, egyharmada kockázatos mennyiségű/gyakoriságú alkoholfogyasztó, és egytizedüknek öngyilkossági gondolatai vannak.

 

 

A SEYLE (Saving And Empowering Young Lives in Europe – SEYLE) vizsgálat az Európai Unió támogatásával 11 európai országban (Ausztria, Észtország, Franciaország, Írország, Izrael, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovénia, Spanyolország), zajlott 14-16 éves serdülők bevonásával a svédországi Karolinska Institutet vezetésével. Magyarországon tizenöt budapesti gimnáziumot, 1009 diákot vontak be a projektbe.

A vizsgálatban való részvétel  önkéntes volt: mind az iskolák, mind a szülők, mind pedig a serdülők beleegyezését is kérték. A középiskolák részvételi kritériuma volt: az állami/önkormányzati fenntartás, illetve az, hogy a fiú lány arány nem haladhatja meg a 40-60%-ot.

A kutatás fő célja, hogy a serdülők körében a fokozott kockázatú magatartás csökkentésével segítse elő az egészségesebb életmódot. A fokozott kockázatú magatartások legrosszabb kimenetele az öngyilkosság.  A programban központi helyen szerepel hatékony öngyilkosság megelőző módszer(ek) kidolgozása.

 

Itt kell rögtön megjegyezni, hogy bár a már belegyezett szülői nyilatkozattal rendelkező diákok 96%-a részt kívánt venni a vizsgálatban , addig az összes megkeresett diák szüleinek, mindössze csak 40 %-a adta beleegyezését . A szülői alacsony belegyezési arány összefügghet azzal, hogy hazánkban az öngyilkosság még mindig egy nehezen kezelhető kérdés, illetve felveti annak lehetőségét, hogy esetleg pont a rászorultak nem kapnak segítséget.

 

Szintén fontos hozzátenni, hogy Magyarország az összes korosztályra együtt tekinve még mindig második helyen áll az öngyilkossági statisztikákban az Európai Unióban. Így hazánkban az öngyilkosság megelőzésének kiemelkedő a jelentősége. Európában a fiatal korosztálynál pedig a közlekedési balesetek után az öngyilkosság a második leggyakoribb halálok.

 

A felmérésben direkt módon is vizsgálták a budapesti serdülők körében az öngyilkos magatartást. (Öngyilkos magatartás alatt értjük a halál vágyát, az öngyilkosság gondolatát, tervét, az öngyilkossági kísérletet és tettet.) A magyar fiataloknak 12,69%-a kívánta a vizsgálatot megelőző két hétben, hogy bárcsak ne élne, míg 10,31%-uk arra is gondolt, hogy véget vessen az életének és 3,07%-uk el is tervezte, hogy hogyan tenné. Ez mindenképpen felhívja a figyelmet hazánkban a fiatalok körében végzett öngyilkossági prevenciós törekvések fontosságára.

 

Számos vizsgálat igazolta, hogy a legjelentősebb öngyilkossági rizikófaktort mind felnőttkorban, mind gyermek- és serdülőkorban a fel nem ismert, és így kezeletlen mentális betegségek jelentik. A hazai és nemzetközi vizsgálatok szerint az öngyilkosság miatt meghalt felnőttek és serdülők 80-90%-ánál fennállt az öngyilkosság elkövetésének idejében legalább egy pszichiátriai megbetegedés, és hasonló adatokat közöltek öngyilkossági kísérletet elkövetőknél is.

A vizsgálatba bevont 1009 budapesti középiskolás 7,1%-nál alapos a gyanú a kérdőív alapján, hogy kezelést igénylő depresszió állt fenn, ami azt jelenti, hogy olyan súlyosságú és mennyiségű depressziós tünetük volt, ami már a mindennapi funkciók ellátását és az életminőségüket is rontotta.

Mondani sem kell, hogy ezen fiatalok esetében kulcsfontosságú a tünetek felismerése és megfelelő ellátása, mind az életminőség, mind az esetleges öngyilkosság megelőzése szempontjából.

 

A kockázatos magatartási formák vizsgálatának egyik fő terepe a különféle „káros szenvedélyek” előfordulásának megismerése.

A felmérési eredmények alapján elmondható, hogy a magyar 14 és 16 év közötti fiatalok 23,9 %-a soha nem fogyaszt alkoholt, 44,6 %-uk kevesebb mint havi egyszer, 25,7 %-uk havi 2-4 alkalommal, 5,2 %-uk hetente 2-3 alkalommal, ennél gyakrabban mintegy fél százalékuk fogyaszt alkoholos italt. A vizsgálati kritériumok alapján – korábbi eredményekre támaszkodva – kockázatos magatartásúnak azok a serdülők minősíthetőek, akik legalább havonta 2-4 alkalommal fogyasztanak nagyobb mennyiségű alkoholt. Ennek alapján a magyar fiatalok körében kockázatos gyakoriságú alkoholfogyasztás 31,5 %-ban fordul elő! Természetesen nem csak a gyakoriság, de az egy alkalommal elfogyasztott alkohol mennyisége is fontos szempont, ami alapján az egy alkalommal legalább 3-4 egység alkoholos ital elfogyasztását tekintik kockázati tényezőnek. A magyar fiatalok e tekintetben valamelyest az európai átlagnál kevésbé kockázatos magatartásúak, 21,9%-uk fogyaszt egy alkalommal minimum 3-4 alkoholos italt, ami azonban még mindig magas arány (minden ötödik serdülő!). Végezetül a részegséget vizsgálva elmondható, hogy a vizsgált budapesti, gimnáziumokba járó 14 és 16 év közötti serdülők 62,0 %-a még sosem volt igazán részeg, 27,7 %-uk pedig 1-2 alkalommal jutott el ebbe az állapotba.

A hatályos magyar szabályozás fényében viszont igen elgondolkodtató az a tény, hogy arra a kérdésre, hogy honnan jutottak az alkoholhoz, a magyar fiatalok 27,8 %-a válaszolta, hogy boltban vette (18 évnél fiatalabbakról van szó!).

A megkérdezett magyar serdülők 89,8 %-a még soha nem használt drogot, kevéssel az összeurópai átlagtól elmaradva 3,9 %-uk tekinthető kockázatos magatartásúnak e szempontból.

Ezzel szemben a dohányzási szokásos tekintetében megdöbbentő, hogy a magyar serdülők közel fele (47,5%) már dohányzik, 17 %-a pedig legalább napi 2 szál cigarettát szív el, azaz rendszeres fogyasztónak tekinthető. Érdekes, hogy ezzel párhuzamosan a fiatalok 66,7 %-ának egyik szülője sem dohányzik, tehát a szülői pozitív példa ellenére is rágyújtanak a serdülők.

Összegezve, a pszichoaktív szerhasználat az európai és a magyar serdülőpopulációban továbbra is jelentős problémát okoz, különösen igaz ez az alkoholfogyasztásra és a dohányzásra.

 

A szintén fokozott kockázatú magatartási formának tekintett korai kezdetű szexuális életet illetően elmondhatjuk, hogy a vizsgálatban résztvevő 14 és 16 éves magyar diákok egy ötöde (22,5%) már aktív szexuális életet él, és nekik átlagosan már 2,2 szexuális partnerük volt életük során. A választ adó diákok 14,8%-ánál előfordul, hogy nem védekezik óvszerrel, de csak 4%-uk állítja azt, hogy ritkán vagy soha nem használ óvszert.

 

Mostanában sok szó esik az internetezés veszélyeiről, a vizsgálatban ezt is kutatták. A mintában szereplő serdülőpopuláció 82,44%-ának van saját számítógépe (ez a szám feltehetőleg alacsonyabb lenne, ha nem csak fővárosi gimnáziumokban készült volna a felmérés), a világhálót napi szinten használja a mintában szereplő diákok kétharmada (64%), és csak 5,6%-uk írta, hogy maximum hetente egyszer, vagy soha nem internetezik. A kóros internethasználatra, az internetfüggőségre vonatkozó kérdőív alapján a magyar 14-16 éves serdülők 9%-a mondható veszélyeztetettnek. Náluk az internethasználat még nem éri el az addikció szintjét, de közel áll ahhoz. Ezzel szemben a kérdőívet kitöltő serdülők 1,65%-a már internetfüggő, ami a vizsgált országok tekintetében szerencsére az egyik legalacsonyabb arány.

 

Természetesen a SEYLE vizsgálatban nem csak káros szenvedélyeket és kockázatokat mérték fel, de az egészséges életmódot kifejező mutatókra is rákérdeztek. Az eredményeket összefoglalva elmondhatjuk, hogy a vizsgálatban részt vevő, budapesti gimnáziumokban tanuló diákok a vizsgált mutatókon összességében nem mutattak kirívó eredményeket, azonban egyes adatok felhívják a figyelmet az egészséges életstílusra történő nevelés, valamint az egészséges életmód kialakításának fontosságára.

A vizsgálatban részt vevő magyar diákok átlagos alvásmennyisége nem marad el jelentősen az ajánlott átlagos alvásmennyiségtől, azonban emellett is azt látható, hogy a vizsgált diákok 91,53%-a érezte magát fáradtnak iskola előtt heti rendszerességgel, valamint 15,15%-uk alszik iskola után legalább egyszer hetente.

A vizsgált magyar diákok nagy részének átlagos testtömegindexe a normális zónába esik, azonban 6,9%-uk a túlsúlyos illetve elhízott kategóriába került.

 

Nemcsak tapasztalatból tudjuk, hanem a szakirodalom is részletesen foglakozik azzal, hogy a szülők odafordulása, az együtt töltött tartalmas idő a tizenévesek fizikai és mentális egészsége szempontjából is meghatározó fontosságú. Nem elhanyagolható szempont tehát annak kutatása, hogy a serdülők hogyan érzik, milyen mértékben törődnek velük szüleik, mennyire figyelnek rájuk a mindennapokban.

Elmondható, hogy a legtöbb szempont szerint az európai átlaghoz képest nem pusztán előkelő helyet szereztünk, hanem benne vagyunk az első három „legodafigyelőbb szülő” helyezésben is. A magyar serdülők osztják meg leggyakrabban szüleikkel, merre járnak, mit csinálnak szabadidejükben. A hazai gyerekek az európai országokból másodikként érzik a leginkább úgy hogy szüleik gyakran szakítanak időt arra, hogy beszélgessenek velük, és osztoznak velük életük fontos pillanataiban is: sportbeli vagy művészeti szereplésükkor.

Mindezek ellenére Magyarországon a szülők 42%-a soha nem ellenőrzi le, hogy tizenéves gyermeke megcsinálta-e a házi feladatát, míg mindössze 17,7%-uk az, aki mindig, de legalábbis gyakran teszi ezt.

A kitűnő eredmények tükrében is érdemes elgondolkodnunk azonban azon, hogy a serdülők 42%-a érzi úgy, hogy csak ritkán, vagy soha nem kap segítséget szüleitől fontos döntések meghozásában, egy harmadukkal nem beszélgetnek eleget a szüleik, és nem veszik figyelembe a véleményüket, és közel 20%-uk érzi, úgy, hogy szüleik nem értik meg problémáikat: mindezeket tekintetbe véve elmondható, hogy nagyon sok teendőnk van még e területen is.

 

Természetesen – a deklarált céljainak megfelelően – nem pusztán állapotfelméréssel foglakozott a vizsgálat, hanem konkrét programokat is végeztek a kritikus magatartási formák okozta kár mérséklése érdekében. Ennek során előadásokkal mutatták meg, hogy a pedagógusok, milyen jegyek alapján ismerhetik fel az öngyilkos magatartás jeleit, és hogyan tudják a veszélyeztetettnek látott fiatalokat az egészségügyi ellátórendszerbe irányítani. A vizsgálat 2 hónapja alatt a képzéseken több mint 100 pedagógus vett részt, önkéntes alapon.

Az utánkövetés során a tanárok 21,4%-a úgy látta, hogy a képzés hatására könnyebben beszél a diákokkal lelki problémájukról, 39,5%-uk pedig jobban megérti a fiatalok pszichés problémáit.

Ezen kívül magukat a diákokat is oktatták előadások és szerepjátékok segítségével, hogy hogyan ismerhetik fel magukon, illetve társaikon, ha bajban vannak és segítségre szorulnak, és ilyenkor mi a teendő.

A programok hatékonyságának elemzése még folyamatban van, a későbbiekben erről is szeretnénk tájékoztatni a nagyközönséget.

 

 

 

 

További sajtóinformáció:

Nagy Ákos

VM.komm Kommunikációs Tanácsadó Iroda

Tel/fax: (1) 350-6951

Mobil: 20/9331-801

E-mail: nagy.akos@vmkomm.hu

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio