Öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják? Nagyon kérjük, figyelmesen olvassa el szórólapunk sorait!

Öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják?

Esetleg már az öngyilkosság kivitelezésének módján gondolkozik?

 

Nagyon kérjük, figyelmesen olvassa el szórólapunk sorait!

 

Most úgy érezheti, hogy az élete, a helyzete kilátástalan. Mintha egy végtelennek tűnő alagútban volna. Azt érezheti, hogy teljesen egyedül van a problémáival és senki sincs ezen a világon, aki segíthetne.

A fenti érzések hátterében – szakmai tapasztalatok alapján – ugyanakkor részben kezelhető pszichológiai állapotok, esetleg gyógyítható pszichiátriai betegségek állnak.

Az öngyilkossági gondolatok megjelenését rendszerint megelőzi az úgynevezett pszichológiai krízis állapota. Erre az jellemző, hogy előáll egy olyan helyzet, amely az adott személy számára elviselhetetlen, vagy súlyos fenyegetést jelent. Ugyanakkor ezt a helyzetet a szokásos problémamegoldó eszközeivel nem tudja kezelni, megreked, szinte lebénul. Tehetetlenségérzés, majd reménytelenségérzés alakul ki. A reménytelenség érzése nagyon nehezen viselhető érzelem, és egyben egy jelzés, hogy bajban vagyunk.

Ilyenkor külső segítségre van szükség.

Ehhez azonban az illető személynek egyértelmű jelzést kell adnia a környezete számára arról, hogy bajban van. Ezt a segítséget sokszor akár egy barát, családtag is képes megadni. A lényeg, hogy a segítő kézbe való kapaszkodással a krízishelyzet megoldható.

Ezt a folyamatot – szükség esetén – szakember is támogathatja. A sikeres krízismegoldás nemcsak a kezelhetetlennek érzett helyzetet szünteti meg, de gyarapíthatja az illető problémamegoldó készségeit és gazdagíthatja, erősítheti személyiségét.

Viszonylag gyakran jelennek meg öngyilkossági gondolatok, késztetések súlyos depresszió kialakulása esetén is. Ilyenkor mintha egy sötét szemüveget viselnénk, melyen keresztül csak a számukra nyomasztó képek, információk jutnának át. Megváltozik az illető személy érzékenysége, és ítéletalkotó képessége is súlyosan torzul. Az ilyen emberek rendszerint szélsőségesen negatívan ítélik meg a helyzetüket, a problémáikat, a saját személyiségüket, a kilátásaikat. Gyakran jelentkeznek önvádlásos,
bűnösségi téveszmék is.

A depresszió jól, sikeresen kezelhető betegség. Gyógyítására számos biológiai és pszichológiai terápiás módszer áll rendelkezésre.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy nem minden ember szenved súlyos pszichiátriai betegségben, akit öngyilkossági gondolatok foglalkoztatnak, de minden személy kóros lelkiállapotban van az öngyilkossági kísérletet megelőzően.

A fent leírtakból következik, hogy van segítség!

Kérjük, jelezze problémáit a környezetének!

Vegye igénybe szakemberek segítségét!
Keresse fel háziorvosát, kezelőorvosát!

Öngyilkossági gondolataitól megszabadulhat, az öngyilkosság bekövetkezte megelőzhető!

Jelenlegi életérzése rövid időn belül pozitív irányba változhat!

Aki bajban, esetleg életveszélyben van az segítségért kiált!

Rajta, kiáltson segítségért Ön is!

 

Mobilról is hívható telefonos

lelkisegély számok:

LESZ Magyar Lelki Elsősegély

Telefonszolgálatok Szövetsége:

116-123

Kék Vonal gyermekkrízis alapítvány:

116-111

Csak vezetékes vonalról hívható:

DélUtán középkorú és idős emberek

lelkisegély szolgálata

06 80 200 866

Akik interneten várják Önt:

www.sos505.hu

www.chat.kek-vonal.hu

e-mail címek, ahová írásban fordulhat:

delutan@delutan.hu

sos.lelkiposta@gmail.com

 

 

Az továbbiakban a segítségkéréshez szeretnénk néhány javaslatot adni.

Öngyilkossági kísérletet elkövetett személyekkel folytatott beszélgetések során felmerültek olyan szempontok, melyek a krízisterápia részét képezhetik:

Csalódott az életben. Az élet az Ön számára teher, kibírhatatlan?

Lehetséges, hogy inkább a betegség, a sikertelenség, a csalódás, a szeretet utáni szomjúság, a valaki vagy valami utáni vágyakozás jelenti a terhet? Nem az egész élet, hanem annak csak valamely része készteti az önpusztításra, ami nem biztos, hogy pótolhatatlan, nélkülözhetetlen, kibírhatatlan. Lehetséges, hogy felmerült Önben, hogy a rész miatt áldozná fel az egészet – amely bizonyosan nem bölcs döntés.

Feltette magának azt a kérdést, hogy meg tudna-e ölni valakit?

Talán elborzad ettől a gondolattól. Akkor önmagát se bántsa, ne legyen gyilkosa önmagának! Minden ember önkéntelen ősi ösztönnel küzd önmagáért és az életéért. Talán ez az érzés a csalódások, kudarcok vagy betegség miatt egy ideje csökkent Önben, azonban ez a belső egyensúly helyreállítható, segítséggel biztosan rendet tud tenni magában!

Aki életveszélyben van, az kiált, menekül, segítséget kér.

Aki önkezétől kerül életveszélybe, nem kiált, nem menekül, leggyakrabban segítséget sem kér, hanem hallgat. Talán önmaga sem biztos abban, jó-e vagy rossz, amit tenni szándékozik. Nem tudja, megoldás lesz-e, ha megszűnik az élete. Ha életveszélyben van, kiáltson, meneküljön, kérjen segítséget! Adjon jelt magáról!

Úgy érzi, meggondolta, átgondolta és ezt tartotta a legjobb megoldásnak.

Szabadon döntött. Valóban? Nem a félelem, a szorongás kényszerítette? Nem az érzései zavarodtak össze? Nem téves gondolatok kerítették hatalmába? Talán lappangó betegség az oka annak, hogy gondolkodása beszűkült. Józanul csak az élet mellett dönthet, mert csak az élet győzelem.

Mielőtt megtette, belenézett-e a tükörbe? Mondta-e a saját szemébe, hogy „megöllek téged”?

Nézzen a tükörbe! Nézzen szembe önmagával! Ilyen arc még nem volt a világon és többé nem is lesz! Ismeri saját énjét? Nézzen a tükörbe! Nézzen szembe önmagával! Ismerje meg magát!

Az életem az enyém, azt csinálok vele, amit akarok. Kín, tehetetlenség és szenvedés!

Valóban csak az Öné? Biztosan vannak Ön körül olyanok, akiknek és akikért felelősséggel tartozik. Akik szeretik. Bármilyen nagy a szenvedés, azért még szerethet! A szenvedés is tett! Lehetséges, hogy úgy érzi, átmenetileg terhet jelent mások számára, de az Ön elvesztése sokkal nagyobb fájdalmat és bánatot jelentene hozzátartozói számára.

Nincs értelme az életének?

Örök emberi kérdés: mi az értelme az életnek. Érteni? Mindig mindent érteni? Szükséges ez? Nem elég, hogy élünk? Élje az életet önmagáért! Élje az élet perceit! A halál hívás nélkül is megérkezik. Ne siettesse, még nem jött el az órája! Vannak bölcs öregek, akik már túl vannak az élet faggatásán. Csak élnek, a megértés kényszere nélkül. Elfogadással tekintenek a jövőbe. Várják a holnapot, teszik, amit tenniük kell, és természetesnek veszik, hogy majd a maga idejében elérkezik a halál. Nem kérdezik, hogy honnan, hová és miért?

 

Készítette a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány

Írta: Szilágyi Simon, Ittzés Lilla és Bérdi Márk

www.lelekbenotthon.hu

 

2 hozzászólás

ennmary2013. március 13. 06:05

elolvastam, minden igaz, és mégsem…..

Nopi32013. július 8. 18:15

Elképesztő miket meg nem teszek !

Nem gondolom ,hogy ez így teljesen helyes .Én aki nem látom értelmét az életnek(minek élünk ha úgyis meghalunk)szenvedést okozva ezzel a “szeretteinknek”akkor nem teljesen mindegy mikor tesszük most vagy esetleg 10-20 év múlva .Aztán végig gondolva talán az én gyerekem is ezt fogja gondolni .Sokszor elgondolkodom miért? Mikor épp egy hozzám közel állót temetnek ?Miért a sok munka a fáradozás?Vagy mikor egy omladozó épületet látok ,mi értelme ?Miért kell bár mit is tenni úgyis meghalunk s ezzel a feledés homályába tűnik minden !A kérdés néztem e tükörbe…?-Igen de ismét csak azt látom miért?Nem azt hogy megmerem e tenni .Mikor az ember látástól mikulásig megy dolgozik becsülettel és semmi értelme,mert nem halad, ha haladna is minek úgyis az idő vasfoga emészti el.-Tanakodtam már azon is mi lenne ha megtenném okoznék e fájdalmat ?Lehet !De az a fájdalom is csak olyan mint a fent említett épület a feledés homályába merülne .Igazán nem is az a kérdés minek élek hanem,hogy miért jöttem a világra?Azzal,hogy megszülettem fájdalmat okozhatok mindenkinek .Kezdetben az édesanyámnak -itt is igazolódik az elméletem ,mert azt válaszolta a szülés fájdalmai feledésbe merültek mikor meg látott! Egy pillanatnyi öröm képes volt minden fájdalmat enyhíteni .Aztán később a szerelmek -ugye jön más és feledtetik a fájdalmat.A legvégén pedig ha akarattal ha csak úgy végelgyengülésben (amit kizártnak tartok valószínűbb valamilyen betegség vagy baleset)megint csak fájdalom amit feledtet egy pillanatnyi öröm. Kérdem én nem teljesen mindegy mikor és mi vagy ki által ?
Önző dolognak hangzik ha azt válaszolnám minek tovább ,miért szenvedjek azzal magamat is megkímélem a fájdalomtól amit feledtetnek a pillanatnyi örömök.Megéri szenvedni?Megéri e egy életen át szenvedni a pillanatokért?Nem tudom !?

Üdv Nopi

u.i.:Remélem ezzel a hozzászólással nem okozok még nagyobb gondot másnak!Félre ne értsék nem másnak akarok rosszat csak ez az én véleményem .Ha senkit nem érdekel akkor csak töröljék.

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio