User profile

Status:
Name: spirit
Member since: 2005-06-01 00:00:00
Website URL:
About me:
 

User comments

  1. Agócs Tamás: Hogyan segíthet a buddhizmus a depresszió leküzdésében?

    Kétségtelen, hogy ahhoz hogy az ember buddhizmussal foglalkozzon, nem kell buddhistává válnia, – ahogy én is ezt teszem éppen bizonyítva ennek lehetőségét-, de ez esetben felmerül a kérdés, hogy mire lehetne jutni a publikációban lentebb javasolt vagy inkább megemlített szellemi gyakorlatokkal, míg továbbá a következők merültek fel bennem az írás alapján.
    Még ha vallási ideológiáktól bizonyos értelemben mentes is a buddhizmus bár önmagábn a Magasztos Buddha szerepét illetően ez talán túlzóan nyugati szemlélet, amennyiben és mivel az ateizmus ideológia úgy a buddhizmus nem ideológiától mentes, hiszen a teremtő istent erkölcsi okból és filozófiai megfontolásból is tagadja, mely erkölcsi kifogás a szabad akaratot adó Teremtőt illetően egyébként tárgytalan, filozófia megfontolást illetően pedig a nyugat is felkészült (Aquniói Szt. Tamás stb). Ha pedig a buddhizmust bármely megfontolás mellett is a tudományhoz hasonlítjuk, úgy nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tudományos világkép alapvetően materialista, míg a buddhizmus egyáltalán nem az. Továbbá a Négy Nemes Igazságtól kezdve a Nemes Nyolcas Ösvényig az továbbá a helyzet, hogy azokat igaznak hisszük vagy sem, ahogy bármely meggyőződésről végső soron ez elmondható épp a buddhizmus szerint (is), míg továbbá a mohóság a gyűlölet a sóvárgás és a tudatlanság a nyugati nézetrendszerek – mindegyike – szerint is mellőzendő, míg a helyes beszéd stb. tehát más filozófiai talajon ugyan, de gyakorlandó egészen a helyes kontemplációig, melyre még világiaknak is adatik lehetőség lelkigyakorlat formájában. Hogy feltűnő a buddhista felfogás optimizmusa, ami a tanulmányban nem részletezett módon a szenvedés kezdetét a végtelen múltba és megvilágosodás hiányában a végtelen jövőbe teszi, az pedig végül is nézőpont kérdése, én nem nevezném optimistának, de a zsidó és a keresztény vallásnál és általában a tudománynál optimistábbnak nehezen.
    A továbbiakat illetően, hogy – „A buddhista elmetan talán leginkább abban különbözik a nyugati pszichológiától, hogy a konkrét fizikai tünetek és jelenségek helyett inkább a folyamatokra helyezi a hangsúlyt. Alapvető tétele, hogy nincsenek megváltoztathatatlan adottságok, minden jelenség állandóan változik és alakítható.” – inkább az a különbség szembetűnő, hogy nyugaton nemcsak elmetan és azzal foglalkozó szerzetesség létezik, hanem háziorvos, szakorvos, mentő szolgálat és közegészségügy, azaz és konkrétan és többek közt elmegyógyászat is, a folyamatos kutatás mellett. A nyugati orvoslás továbbá és így a pszichológia is a tünetet a kórtörténettel, mint folyamattal együtt veszi figyelembe, a kutatás pedig a depresszió okainak feltárásával is foglalkozik, ami szintén a folyamatokra való hangsúlyhelyezés. A nyugatról továbbá éppen azt mondhatjuk el, hogy párhuzamban azzal az – egyes gnosztikusok által vitatott – meggyőződéssel, hogy a teremtett világon minden mulandó (!) maga, a változtatás volt, a változtatás és a változtatás lesz, mint egyebekben a világon egyetlen és egyedülálló módon egyáltalán dinamikus megújulásra képes kultúra, mihez képest a kelet pl. D. T. Suzuki szerint (is) passzív (E. Fromm – D. T. Suzuki Zen buddhizmus és pszichoanalízis Helikon).
    Hogy „A buddhizmus persze nagyon jól ismeri a meghatározottság és kondicionáltság fogalmát, hiszen a karma tana arról szól, hogyan lesznek a belső indíttatásainkból, a tetteinken át, a létünket meghatározó, objektív feltételek. Csakhogy ezek a tények, mint a drogfüggés, nem eleve adott körülmények; csak az ahhoz kötődő tudat számára tűnnek valóságosnak.” a tekintetben elmondhatjuk, hogy a nyugat nem kevésbé ismeri a meghatározottság és a kondicionáltság fogalmát, mivel ismeri az okság törvényét, olyannyira hogy még az okok és feltételek következtében zajló változások ütemét is figyelembe veszi, az orvostudománnyal egyetemben (túl gyors növekedés stb.). Nincs olyan nyugati nézetrendszer, ami szerint a drogfüggés vagy szinte bármi eleve adott körülmény lenne, amin nem lehet változtatni (esetleg a Föld forgásirányán nem lehet inkább gyakorlatilag), az életnek lényegében semmilyen területéhez nem fordult és nem fordul azonban úgy a nyugat, hogy az nem megváltoztatható az eddigi néhány ezer évben egészen a genetikai manipulációig, ahogy fent hivatkozott Suzuki szerint is tehát a nyugat jellemzője, hogy aktív. Minden esetre azon a görög felvetésen, hogy a végzet elkerülhetetlen már túl vagyunk, mely nézetek mellett a görögök maguk sem tétlenkedtek egyébként.
    Eltérés az persze fennáll, mely első sorban filozófiai kevésbé pl. erkölcsi eltéréseket a Dalai Láma akként fogalmazta meg legutóbbi budapesti tanítása során (is), hogy a nyugat szerint az élet fontos, a buddhizmus szerint nem fontos. A nyugati ember depressziója az élet fontos, értelmes, valamely közeli és távoli céllal bíró voltát illető zavar, motiválatlan kilátástalansága azonban, hogy a buddhizmus szerint ez valamely ha jól értem felébredésszerű esemény ez félreérthető, hiszen a buddhizmusnak eleve a szemlélete maga az, hogy az élet szenvedés (Első Nemes Igazság) nem pedig az, hogy az életnek ha nem tudhatjuk is pontosan, hogy mi, de a mulandóság ellenére (transzcendens) értelme és célja van (ld. Hankiss E., Walter Kasper stb.).
    „A buddhizmus pótolhatatlan értéke számunkra abban rejlik, hogy rengeteg módszert őrzött meg a tudat megismerésére, átalakítására és felszabadítására.” A nyugat nem különben, még ha a megnyugtató (…) ima, a feloldozó gyónás stb. ma már kevésbé divat is. Nagyszerű, ha úgy látjuk, hogy a tehát más filozófiai meggyőződésen és életfelfogáson alapuló, valójában nem, főleg nyugatiak számára nem veszélytelen buddhista módszerekhez ma már bárki hozzá juthat elvileg, de ha a nyugati ember céltalan és motiválatlan azt nem lehet a buddhizmus „üdv a klubban” hozzá állásával kezelni, valahogy úgy hogy a nyugati értelemben szenvedő ember végre eljutott valami bölcs belátásra, amit csak folytasson, hiszen az élet értelmetlen pont, ahogy depressziósan látja. Mielőtt bárkinek bármi baja van előbb nem árt megfontolás tárgyává tennie, hogy úgy gondolkozik-e, vagy akar-e (nem beszélve arról, hogy tud-e) úgy gondolkozni a világról mint a buddhizmus, ami szerint az ember tehát végtelen idők óta újraszületve szenved és fog még rengeteget mielőtt megvilágosodik és a szenvedéstől egy füst alatt magától az újraszületéstől, azaz az élettől is (holtában maradéktalanul) megszabadul, mely és számos további buddhista nézet mellett érthető (meg), hogy az élet és a bármi a buddhizmus szerint nem lényeges, már csak azért is tehát, hogy önmagunk lényegtelen voltának elméleti és gyakorlati elsajátítása ne járjon tragikus következménnyel, ahogy arra volt példa a buddhista praxis történetében. Minden körülmények közt is megfontolásra érdemes továbbá, hogy vajon miért is lenne jobb a citrom a bajra, mint a hagyományos hagyma?
    Egyebekben ajánlom Martin Philip Zen kiút a depresszióból c. könyvét, ami minden esetre élvezetes olvasmány, akkor is ha mint nyugati felfogású ember tehát úgy gondoljuk: fontos egy értelmes, nemes célra törő, humánus, testben-lélekben egészséges, boldog élet mind a magunk mind minden ember számára.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio