Dr. Laczkó Katalin: Figyelem(!)zavar…
A „rossz gyerek” tünetcsoport egy nagy batyu, a rosszaság mögött számtalan súlyos és kevésbé súlyos egészségügyi és/vagy pszichológiai probléma húzódhat meg, melyek nagy része megfelelõ kezelés mellett megoldható. A figyelemzavarral küzdõ gyerekek különleges bánásmódot igényelnek, hiszen nem csupán rosszak, hanem betegek. Nem szabad megvárni, míg a gyermek körül a „balhék” állandósulnak!
Manapság gyakran halljuk a kisgyermekes szülőktől, hogy “nem bírok a gyerekkel, állandóan jön-megy, nyüzsög, rosszul alszik, stb”. Később, amikor iskolába kerül, a tanító panaszkodik a szülőknek, hogy a gyermek fegyelmezetlen, állandó közbeszólásaival zavarja az órát, elhagyja a felszerelését, hanyagul dolgozik stb. Természetesen minden szülő azt szeretné, ha az ő gyerekét csak dicsérnék, és szégyenkezik, ha behívatják a gyermek magatartási problémái miatt.
A “rossz gyerek” tünetcsoport egy nagy batyu, a rosszaság mögött számtalan súlyos és kevésbé súlyos egészségügyi és/vagy pszichológiai probléma húzódhat meg, melyek nagy része megfelelő kezelés mellett megoldható.
Vegyünk sorra néhány okot, melyre figyelmetlenség, szétszórtság, nyughatatlanság, extrém türelmetlenség, szófogadatlanság esetén gondolni kell.
Nagyon gyakori, ám sokáig rejtve és kezelés nélkül maradhat, ha gyermekünknél enyhe halláscsökkenés áll fenn. A gyermekben ez nem tudatosul, nem tudja mondani, hogy “Anyu, rosszul hallok!”, csak azt vesszük észre, hogy többször kell szólni, mire ránk figyel. Az iskolai zajban ez még jobban hátráltatja, és a teljesítmény romlásához vezethet. A látással kapcsolatos problémák szintén jelentkezhetnek figyelemzavar formájában. Ugyancsak fontos, és nehezen felismerhető az epilepszia egyik formája az ún. absence, amikor a gyermek másodpercekre “kikapcsol”, majd tevékenységét ugyanott folytatja, ahol abbahagyta. Ez a “roham” naponta többször ismétlődhet, és természetesen nagy mértékben rontja a figyelmet. Látható tehát, hogy mielőtt a gyermeket “rossz gyermek” címkével látjuk el, a figyelemzavar alapos szakorvosi kivizsgálása elengedhetetlen.
Amennyiben a figyelemzavar hátterében betegség nem diagnosztizálható, gyermekpszichológushoz illetve gyermekpszichiáterhez kell fordulnunk. A megfelelő pszichoterápia és/vagy gyógyszeres kezelés az egyetlen út ahhoz, hogy állapota minél előbb rendeződjön. Ezek a gyerekek nap mint nap összeütközésbe kerülnek környezetükkel, kortársaik között népszerűtlenek, tanáraik illetve más felnőttek számára elviselhetetlenek, így másodlagos lelki problémák alakulhatnak ki náluk, melyek az egészséges pszichoszociális fejlődést akadályozhatják, és felnőttkorra különböző lelki betegségek, személyiségzavarok okozói lehetnek. A pszichoterápia megkezdése előtt a szakembernek egyéb esetlegesen fennálló pszichiátriai betegséget is ki kell zárnia.
A tünetekhez visszatérve meg kell említeni, hogy a figyelemzavarral gyakran társul a sokat emlegetett hyperaktivitás, azaz túlmozgékonyság, mikor gyermekünknél azt látjuk, hogy nem elég kitartó bizonyos tevékenységekben, nem tudja kivárni, míg a társasjátékban sorra kerül, vagy a tanár felszólítja, egyik tevékenységből a másikba kap, anélkül, hogy az egyiket is befejezné, könnyen szenved balesetet, gyakran megszegi az iskolai szabályokat, és emiatt bajba kerül, felnőttekkel szemben túlzottan közvetlen, hiányzik a szokványos visszafogottság és mértéktartás, azaz az átlagnál “szemtelenebb”. Ezek azok a főbb okok, melyek népszerűtlenné, esetleg elviselhetetlenné teszik gyermekünket mások számára, de sokszor mi is azt érezhetjük, hogy türelmünk fogytán.
Nehéz kérdés, hogy melyik gyermekkel és mikor kell szakemberhez fordulni? Mivel a gyermek az életét a családban és az iskolában éli, ennek a mikrokörnyezetnek a tűrőképessége határozza meg a szakember felkeresésének időpontját. Általánosan érvényes, hogy nem szabad megvárni, míg a gyermek körül a “balhék” állandósulnak, az iskola eltanácsolja, azaz kiteszi. Az elfogadó környezet sokat segít a gyermeknek abban, hogy megtanuljon alkalmazkodni az elvárásokhoz, elfogadja, hogy nem olyan, mint osztálytársai nagy része, tisztában legyen erényeivel, hogy ne csak kudarcok érjék, hanem sikerek is.
A figyelemzavarral küzdő gyerekek különleges bánásmódot igényelnek, hiszen nem csupán rosszak, hanem betegek, akár a cukorbeteg, csak a betegség más természetű. Amennyiben a diagnózis megszületett, fontos az iskolával is megbeszélni, hiszen irreális elvárás a gyermekkel szemben, hogy 45 percet nyugodtan üljön és figyeljen, erre ugyanis képtelen. Otthon sem várhatjuk el tőle, hogy 2-3 órát egyfolytában tanuljon, legyen kész a leckéjével, mire hazaérünk. Célszerű sok mozgást beiktatni a gyermek napirendjébe. Ha másképp nem megy, pl. 15 percenként 5-10 perc bukfenc, fejen állás, pörgés-forgás pl. hintában, ha bvan otthon. Nagyon fontos, hogy megtaláljuk azt a tevékenységi kört, amiben gyermekünk különösen ügyes és megbízható, adjunk sok ilyen jellegű feladatot, és sokat dicsérjük, hiszen a sikerélmény nélkülözhetetlen a személyiség egészséges fejlődéséhez.
Amennyiben a gyermekpszichiáter szakorvos gyógyszert ír elő, azt szednie kell a gyermeknek, erről a szülőnek kell gondoskodnia. Fontos szem előtt tartani, hogy minden gyermek kezelése egyedi, a cél a viselkedési problémák csökkentése, a gyermek működésének javítása és az egészséges érzelmi, kognitív és szociális fejlődés.
Meg kell említeni, hogy a figyelemzavar és túlzott aktivitás a megfelelő kezelés mellett az esetek kis részében nem szűnik meg, a beteget felnőtt korában is elkíséri, melyet a pályaválasztás során kell tekintetbe venni. Ehhez célszerű szakember segítségét kérni. Ugyancsak hangsúlyozandó, hogy bár az esetek nagy részében fiúgyermeknél láthatók a tünetek, lányoknál ugyanúgy előfordulhat, és kezelést igényel.
Előfordul, hogy a figyelemzavar egy viharos érzelmi állapot következtében jelentkezik, amikor a szülő, pedagógus úgy érzi, hogy a gyermek “csak azt akarja elérni, hogy állandóan vele foglalkozzanak”. Gondoljuk végig, mi történhetett gyermekünkkel, milyen fizikai, érzelmi hatás érhette. A gyermek nem kis felnőtt, nem tudja megfogalmazni félelmeit, érzéseit, sokszor a felnőttek reakciójától fél, mindenképpen segítségre szorul! A “batyu” kifejezés itt is érvényes: ha egyszer vállaltuk, hogy visszük, nem tehetjük le, akármilyen nehéz is!
Dr. Laczkó Katalin, neurológus, gyermekpszichiáter, klinikai farmakológus szakorvos
