Szendi Gábor: A csáberő és az evolúció

Szaporodási megfontolások: mire kell a csáberő?

Hogy miért tetszenek a nők és a férfiak egymásnak? Evolúciós értelemben azért, mert ezzel teszik meg az első lépést afelé, hogy növeljék „összesített rátermettségüket”, vagyis sikeresen szaporodjanak. Másként: életképes és szaporodni képes utódokat hozzanak létre, s ezzel terjesszék el génjeiket.
A nő részéről ennek feltétele, hogy a férfi is invesztáljon az utódnevelésbe (védje meg családját, lássa el őket élelemmel, stb.). A férfinak azonban –evolúciós logikával – biztosnak kell lennie abban, hogy saját (vér szerinti) utódját neveli és nem más férfi evolúciós sikereit növeli áldozatos munkával. Innen ered a féltékenység, amit az élővilágban párőrzésnek nevezünk. A nő sajátos módon a férfi hűségét azzal az „evolúciós trükkel” tudja elérni, hogy bizonytalanságban hagyja a tekintetben, hogy mikor termékeny, vagyis az „őrzés”-nek folyamatossá kell válnia. A férfi bizonytalanságát az okozza, hogy a nő egész évben, szinte folyamatosan termékeny. S lőn a házasság intézménye.
Hogy az evolúciós értékek folyamatosan jelen vannak és hatnak, annak egy igen érdekes példája a mai tampon és intimbetét reklámok; ezek ugyanis azt ígérik, hogy senki észre sem fogja venni, hogy a nő ciklusának éppen egy nem termékeny szakaszában van. Vagyis a reklámok azt sugallják a nőnek, hogy „el tudod hitetni a férfiakkal, hogy te most is megtermékenyíthető vagy”. Mint majd mindjárt látjuk, valójában az egész kozmetikai és fitness ipar ezen serénykedik, s rejtett evolúciós értékek teszik oly vonzóvá a drága termékeket a nők számára.

A szaporodásban tehát a nő részére fontos, hogy magához tudjon kötni egy állandó partnert, aki segít felnevelni közös gyermeküket. Ha a gyermek nem közös, pl. újraházasodásnál, akkor bizony gyakran jelennek meg ellenérzések a nem édesgyermekkel szemben, és a gyermekbántalmazások hátterében is sokszor ez az evolúciós dilemma áll, vagyis, hogy „jó-e nekem egy másik férfi sikerességén fáradoznom”.

A férfi részéről a házasság azonban csak az egyik lehetséges, mondjuk úgy, nagy befektetést igénylő szaporodási stratégia. A másik lehetséges út: sok nőt, „kis befektetéssel” teherbeejteni. Mindez persze cinikusan hangozhat, de az evolúciós logika megértésénél félre kell tegyük erkölcsi megfontolásainkat. Társadalmunkban tapasztalni, hogy vannak sehol el nem köteleződő, sok „törvénytelen” gyermeket hátrahagyó, illetve egyik házasságból a másikba vándorló férfiak. Ezekben az esetekben a humán szociális értékek védőrétegén „átüt” egy mélyben húzódó evolúciós stratégia. Persze nem véletlen, kiknél jelenik meg ilyen elemi erővel ez, vagy a másik, a monogám házasság stratégiája.

De kiinduló kérdésünkhöz visszatérve: azt már nehezebb megválaszolni, hogy egy adott pillanatban egy nőnek miért pont ez a férfi, és nem az tetszik jobban?

A csáberő evolúciós értelme

A csáberő vagy vonzerő evolúciója ott lép be a képbe, hogy amikor egy nő és egy férfi találkoznak, igen fontos annak a felbecsülése, hogy mi várható a másiktól. Évmilliók során hihetetlen módon kifinomultak azok a képességeink, amelyekből pillanatok alatt következtetni tudunk arra, hogy van-e számunkra jövője az evolúciós siker szempontjából a másikkal való kapcsolatnak. S nem meglepő módon, az a nő/férfi fog nekünk tetszeni, akiben látunk „evolúciós értelemben” fantáziát, vagyis alkalmasnak ígérkezik az összesített alkalmasságunk optimális növelésére.

A férfiak döntően a nők termékenységét és egészségességét mérik fel egy pillanat alatt, a nők pedig a férfi termékenységét, befektetési hajlandóságát és szociális dominanciáját.

Mi tetszik a férfiaknak?

A termékenységnek sok, biológiai kutatásokkal is igazolt testi jegye van. Az egyik a magas ösztrogén szint. A magas ösztrogén szint vastaggá teszi az ajkakat, feszessé és simává teszi a bőrt. Az orr és az arcközép, valamint az áll, kicsi marad, az arccsont viszont szélessé válik. Egy vizsgálatban férfiak képrészletekből rakták ki a számukra ideális vonzó nőt. A részletek különböző korú nőktől és lányoktól származtak. végeredményként az jött ki, hogy a női arcok átlagéletkora 25 év volt, a szájaké 14 év és a szemeké 11 év. Vagyis az érett nő arca sajátos keveréke a nőiségnek és a gyerekességnek. ennek kettős felhívó jellege van: szexuális vonzalmat és gondoskodást kiváltó.

A termékenység testi jegyei közt vezet a derék/csípő arány: a világ minden táján bemérték, és mindenhol a 0.7-es arányt (széles csípő, keskeny derék) mutató nők a legvonzóbbak a férfiak számára. Ezt valójában a nőies zsírszöveteloszlás hozza létre. Az ösztrogén hatására a mellek is megnőnek, ez szintén fontos vonzerő a világ minden táján. Érdekes mód azonban a mellnek van egy optimális mérete, a túl nagy melleket ritkán szeretik a férfiak. Hogy itt mekkora evolúciós nyomás alakítja a mai ember gondolkodását, lemérhető a mellnagyobbító műtéti technika fejlődése és az a tény, hogy egy amerikai felmérés szerint minden nő egy fokkal nagyobb mellett szeretne, mint ami van neki. Végül a férfiak számára fontos testi jegyek közt még megemlíthetjük a kerek feneket is, amely szintén a nőies zsíreloszlással, vagyis az ösztrogén szinttel függ össze.

A termékenység másik fontos mutatója nőknél az életkor: azért költ annyi nő vagyonokat ránctalanító krémekre és műtétekre, mert a fiatalságot a feszes, tiszta, ránctalan bőr jelképezi.
A fiatalság fontos jele a karcsúság is, ezért és nem az elhízás érrendszeri kockázatai miatt oly sikeresek a fogyókúra divatok.
A szőrösség elleni küzdelemnek egy másik evolúciós gyökere van: az alacsony tesztoszteron szint bizonyítása. Már a csípő/derék arányból is lehet egyébként erre következtetni. A nőkben a magas tesztoszteron szint kutatások szerint mindenféle komplikációkat eredményezhet a termékenység és kihordás és születés kapcsán, továbbá külön cikk témája lehetne, hogy az utódok milyen kockázatoknak vannak kitéve (balkezesség, fejlődési zavarok, allergiás betegségek, stb.).

A tetszés evolúciós toplistáján igen előkelő helyezést ér el a szimmetria. A szimmetrikus arc és test a harmonikus és stabil fejlődés eredménye, pl. a nőt ért magzati hormonhatások felelősek az aszimmetrikus mellméretért.
Igen sokat vizsgálták a vonzó arc sajátosságait, és a fentieken túl a szimmetriát és a nem-átlagosságot emelhetjük ki.

A fentieket a kozmetikai ipar szemével végigolvasva, érthetővé válik, miért fontos az ajak rúzsozása, a szem festéssel való kiemelése, az arcbőr feszesen tartása krémekkel, az aszimmetrikus jegyek eltávolítása. Cindy Crawford arcán hordott aszimmetrikus, de egyediségét kiemelő anyajegye sajátos kihívás, amit csak a termékenység domináns jegyeinek birtoklása miatt engedhet meg magának.

A vonzó férfi

A férfi vonzerejének egyik alapja a magas tesztoszteron szint, ami termékenységet és jó géneket ígér, a másik pedig a befektetési képességei, amit a szociális dominancia és az erő, egészségesség mér.

A magas tesztoszteron jegyei az arcon a kiemelkedő középarc és orr, széles járomcsont, erős, széles áll, és megnyúlt alsó arcfél. Ehhez jön még a férfiasan erős arc és testszőrzet. A testi jegyek az erős felsőtesti izomzat, a széles váll és keskeny csípő. Itt is kimutatták a pontos arányokat, férfiaknál a csípő/váll arány kb. 0.85 körül a legvonzóbb. Nem véletlen, hogy elsősorban a férfiak sportja a testépítés, amely azonban túlhajtott változatban a nők számára a vizsgálatok szerint már egyáltalán nem tetszik.

A szimmetrikusság a férfiaknál is rendkívül fontos mutató, mert jelzi a stabil fejlődést és a környezeti hatásoknak való ellenálló képességet.
A szimmetrikusságnak valóban kell legyen valami mélyebb biológiai jelentése, amire egy érdekes, azóta megismételt vizsgálat mutatott rá. Közismert, hogy a test különféle, szexuális jelentéssel bíró illatokat – un. feromonokat- bocsát ki, amit korunkban a rendszeres mosdással és a dezodorok, parfümök használatával próbálunk –előnyünkre- elnyomni és más – gyárilag igazoltan izgató- illatokkal helyettesíteni.

A vizsgálatban férfiakat arra kértek, hogy semmiféle illatos mosdószert ne használjanak, s így aludjanak három éjszakát ugyanabban a pólóban. Ezután a férfiak arcát bemérték szimmetrikusság és tetszés tekintetében, s a pólókat ugyanazok a nők szaglás alapján osztályozták, mennyire tartják szexuálisan izgatónak. Mint más vizsgálatokban is, itt is a szimmetrikus és férfias arcúak voltak a legvonzóbbak, és meglepő módon az ő trikójuk illata volt a legszexisebb, jóllehet a nők nem tudták, kinek a trikóját gusztálgatják.
Még meglepőbb volt az, hogy az illatok akkor voltak a legizgatóbbak, amikor a nők a termékeny fázisukban voltak.

Rendkívül fontosnak tűnik, már csak a mindennapi tapasztalatok alapján is, a szociális dominancia, mint vonzerő. a régi házasság recept: fiatal (termékeny) nő házassága a beérkezett (befektetni tudó és óhajtó) férfivel. A nők számára a szociális dominancia az evolúciós jelzése az utódneveléshez szükséges megfelelő anyagi feltételeknek. napjaink jelenségeinek értelmezéséhez segít hozzá annak megértése, hogy a szexualitásnak ma már többnyire nem a szaporodás a célja, ugyanakkor a partnerválasztásban mégis a szaporodás evolúciós szempontjai érvényesülnek. A nőkre rendkívül vonzó hatás tesz a szociális dominancia, felmérések szerint a magas státuszú férfiak rendkívül sok alkalmai kapcsolatot tudnak teremteni, jóllehet a nő nem számíthat tartós kapcsolatra, folytatásra. Ennek megértéséhez valamit azonban érdemes előtte még végiggondolni.

Nevezetesen a következő kérdést: ha minden nőnek a férfias, magas tesztoszteron szintre utaló arcberendezés tetszik, miért nem akar minden nő ilyen férjet? Másként: miért szeretnek bele a nők a femininebb arcú férfiakba?
Egy izgalmas vizsgálat erre is választ ad. Amikor átlagos, „férfiasított” és „nőiesített” arcok jellemzésére kértek fel nőket, akkor kiderült, hogy a termékeny ciklusszakaszban a férfias arcok voltak a legvonzóbbak, azonban a nem termékeny fázisban a feminin férfiak tetszetek jobban! Amikor ennek a pszichés aspektusára kérdeztek rá (vagyis miként csapódik le az evolúciós stratégia a lélekben), kiderült, hogy a férfias arcokat a nők úgy látták, hogy a férfi kemény, elutasító, hűtlen (!), nem lehet vele „jól kijönni”, a kapcsolat váláshoz vezethet, ezzel szemben a feminin arcú férfiakat kooperatívaknak, kedvesnek, gondoskodónak, jó apának, ítélték. Vagyis megjelent az örök dilemma, hogy aki a legjobban tetszik, azzal esetleg nem lehet sikeresen együtt élni. (Egyébként hasonló eredményt találtak férfiaknál is, a legnőiesebb nőkről a férfiak azt gondolták, hogy nem lennének jó anyák.)

A dilemma megoldása az, hogy kétféle női kapcsolati stratégia létezik: az egyik rövid távra irányul, a másik a házasságra. A rövid kapcsolatok értéke az – és itt visszakanyarodhatunk a szociális dominancia kérdéséhez –, hogy a nő ezekben felmérheti csáberejét, mondhatni evolúciós értékét, ami segít neki később abban, hogy tudja, milyen értékű partner „jár” neki. A vizsgálatok szerint pl. a házasságon kívüli kapcsolatokban a nők preferálják a szimmetrikus és férfias arcú férfiakat, ami egy másik „megoldást” sugall: szerezz gazdag férjet, és ess teherbe a szuper férfitől.

Vonzerő és meddőség

A vonzerő nem lebecsülendő evolúciós hajtóerő, a versek, drámák, regények jó része két ember egymásra találásáról, vagy ennek sikertelenségéről szól. A rosszul hozott döntés, vagyis a racionális megfontolások győzedelmeskedése az evolúciós érdekek felett, boldogtalansághoz, sőt, terméketlenséghez vezethet.
Már korában foglalkoztam a női meddőség evolúciós megközelítésével (É.T. 2001 56(6):172-174. 56(7):198-199.), ennek van kapcsolata mostani témánkkal is. Egészen biztos, hogy a teherbeesés és pszichés meddőség hátterében az agy evolúciós kalkulációi állnak, s ha pl. egy férfit valamiért felesége nem tud igazán férfinek tekinteni, annak termékenységi konzekvenciái lehetnek mind a férfi termékenységére nézve, mind a nő fogamzóképességére vonatkozóan, ismeretes ugyanis, hogy a férfi fogamzóképességét erősen befolyásolja a szociális hierarchiában betöltött szerep, és aki otthon „papucsférj”, az alacsonyan áll a családi hierarchiában. Másfelől, ha egy nő nem tudja becsülni férjét, akkor ez evolúciós szinten a kapcsolat ingatagságát, megbízhatatlanságát jelenti.

(eredeti megjelenés: Élet és Tudomány 2002 jun.28.)