Dr. Herr Judit: A szorongásról…, ha kényszer

Kép nagyítása kattintással„Tudom, hogy velem nagyon nehéz együtt élni, pokollá teszem a párom életét, és persze a magamét is. A kapcsolat kezdetén elhiszem, hogy most minden más lesz, mindent megteszek, kedves vagyok és odaadó, nagyon tudok szeretni. Aztán egyszer csak arra ébredek, hogy valami elromlott, nincs semmi konkrétum, csak bennem ismét megszületett a kétely. Állandóan arra gondolok, hogy ő másra gondol, másra vágyik, testben vagy lélekben, gondolatban megcsal, ezek a gondolatok úgy lekötnek, semmi más nem érdekel, és akkor elindul az örvény… Magamban persze tudom, hogy ostobaság, amit csinálok, de nem tudok ellenállni, elkezdem gyűjtögetni a jeleket, mozaikonként összerakni a képet és közben kérdezek. Mindig ugyanazok a kérdések és a válaszok is mindig ugyanazok és ugyanúgy kell elhangzaniuk. Ha nem így történik, addig kell folytatni, ismételni, amíg így megtörténik Egy darabig ez elég, aztán már ez sem, egyre többet kérdezek, és aztán jönnek a tesztek. Gyakran az egész együtt töltött idő ezzel telik, a partnereim egy darabig türelmesek, próbálnak segíteni
Minden kapcsolatom így alakult és minden kapcsolatom véget ért.
Már figyelem magam. Az első komoly kapcsolatom 5 hónapig tartott, akkorra már teljesen elüldöztem magamtól a partneremet, most már egyre rövidülnek az idők „

A fenti sorok egy fiatal, kóros kételkedésben szenvedő nő sorai voltak saját kérdezgetési kényszeréről, melyből kitűnik, mennyi szenvedéssel, szorongással jár a kényszer.
A kérdezgetés az ő esetében a megnyugtató – de ezt soha el nem érhető – válasz elérése való törekvésből fakadt.

Életünk során számos rendszert alakítunk ki, megtanuljuk strukturálni, kontrollálni a külvilágot, ismétlődő, visszatérő cselekvéseket végzünk. Mindennapjaink fontos alkotórészei a szokásaink, vallási, társadalmi, családi rituáléink, melyek biztonságot, nyugalmat visznek az életünkben, s ha valamiért ezeket nem gyakorolhatjuk, szorongást, diszkomfortot élünk át.

A kényszeres szorongásra jellemző a bizonytalanságtól való állandó félelem és a következményes kontrollálási törekvés.

Másik betegünknél egy a kislányát ért kullancscsípést követően alakult ki tisztasági kényszer.
Az anya nagyon féltette iskolai kirándulásra elengedni a gyermeket. Majd amikor a kirándulás után a kislány egy kullanccsal a testében tért haza; erős szorongás vett erőt rajta.
A gyermek a kullancscsípést követően néhány nappal belázasodott, ekkor már az anya egyfolytában arra gondolt, hogy ő a felelős a gyermek betegségért és esetleg maradandó károsodásáért, nagyon erős bűntudata volt.
Olyan képeket látott maga előtt, amelyen a gyermekét halálos betegen, majd a temetésén látta. Elviselhetetlen szenvedést élt át.
Rövid idő alatt kialakult a gondolatok ellenében a rituális viselkedés, magát, a gyermeket, az egész családot és a lakást szigorú rendszabályok szerint tisztította, takarította, napjában többször ellenőrizte. Az aggódó anyát az sem győzte meg, hogy a gyermek nem betegedett meg, néhány nap múlva már teljesen egészséges volt. A bűntudattól és az ezzel kapcsolatos képektől, kényszerű cselekvésektől sokáig nem tudott megszabadulni. Sokáig nem kért segítséget sem, mert szégyellte, hogy „gondatlan” anya és szégyellte az általa befolyásolhatatlan érzéseit, cselekvéseit is.

A kényszerbetegségről keveset beszélünk, létét misztikus homály övezi, pedig a negyedik leggyakoribb pszichés betegség.
Gyakran jelentkezik terhesség, szülés után, vagy a menstruációt megelőző időszakban, valamely súlyos, negatív életeseményt követően, sokszor szövődik depresszióval is.
A tünetek, jelek igen változatosak lehetnek; sokféle gondolati kényszert és -az ezekre adott válaszként- sokféle kényszercselekvést ismerünk.
A kényszergondolatok akaratlan, ismétlődő, a személy által idegennek tartott impulzus, késztetés, képzet, melyek ismétlődően megjelennek, szinte betolakodnak a tudatba, tartalmuk kellemetlen, félelmet, szorongást keltő, mely általában elfogadhatatlan és nagy szorongást, bűntudatot vált ki.
Ezt a szorongást feloldani, a bűntudatot megszüntetni hivatottak a kényszercselekvések, melyek merev szabályok, meghatározott ritus szerint, ismétlődően hajtatnak végre.
A kényszergondolatok hatására létrejövő „jóvátételi” kényszercselekvések ideig-óráig oldják a szorongást, az egyén megszabadul a bűntudattól.

Leggyakoribb kényszergondolatok: a beszennyeződéstől, megfertőződéstől, való félelem, a kóros kételkedés, a betegségtől való félelem, szimmetriára, rendre való kóros törekvés, az agresszív és szexuális kényszergondolatok.
Leggyakoribb kényszercselekvések: ellenőrzési, tisztálkodási, számolási, kérdezgetési, szimmetria, gyűjtögetési kényszerek.
A betegek, mivel gondolataik, cselekvéseik maguk számára is idegenek, szégyenletesek, igyekeznek eltitkolni azokat, nem kérnek segítséget. Sokszor más, társuló problémák kapcsán, pl. gyakori kézmosás miatt bőrbetegség, derül fény az alapbetegségre.

Ekkor indulhat el a kezelés, melynek első lépése a tájékoztatás.
A kényszerbetegség kezelésére ma már számos módszer ismert és jól bevált.
Leggyakrabban a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelést együtt alkalmazzuk, mivel az a két módszer ötvözésével érhető el a legjobb eredmény.
A gyógyszeres kezelés során többnyire antidepresszívumokat alkalmazunk,
a kezelés általában fél, egy évig tart.
A gyógyszeres kezelés mellett leggyakrabban viselkedésterápiás beavatkozást végzünk, de jó eredményekről számolnak be hipnózissal és kognitív terápiával történt kezelésekről is.
A terápia sok türelmet igényel mind a terapeuta, mind páciense részéről, de mindenképp megéri a „befektetés”, hiszen egy súlyos -az élet minőségét jelentősen rontó- betegségtől sikerülhet megszabadulni.

Amennyiben további információra, segítségre lenne szüksége a témával kapcsolatban, kattintson ide!

6 hozzászólás

ismeretlen2004. október 3. 00:00

csak véletlenül akadtam rá a cikkre miközben keresgéltem az interneten!mikor elolvastam furcsa érzés kerített hatalmába!úgy éreztem mintha a könyvben elhangzott lány vallomását én magam írtam volna!bár mégcsak 18 éves vagyok és van egy 2 és fél éves kapcsolatom és tudom hogy a barátom annak ellenére hogy én megcsaltam ?t mindig h?séges volt hoozám én mégis rettegek!!!hacsak egy órát vagyunk is távol egymástól millió kérdést teszek fel neki arról hogy hol volt kivel volt még akkor is ha pontosan tudom!gy?lölöm ezt az érzést és fogalmam sincs hogyan szabaduljak t?le.

ismeretlen2004. október 30. 00:00

A cikk írójától kérdezném, hogy Ön szerint elmúlhat-e gyógyszeres kezelés nélkül (“csak” pszichoterápiai kezeléssel) az OCD? S ha igen, akkor ez tartósan is, vagy csak rövidebb id?re?

ismeretlen2004. november 3. 00:00

MOND EL NEKI….

ismeretlen2005. február 14. 00:00

NAgyon szorongó vagyok a gyerekem is én 48 éves mindent kipróbáltam Pécs közelében élek az egész éeltem egy szorongás 40 éve, szedek gyógyszert seroxat rivotril de nem jó nem mondom hogy nem jobb
csak nem jó

Mit tegyek hová fordújak azt hiszem meg?rülök és minden szivemen cspódik le

jeusamen@tvn.hu

mormota2006. április 11. 00:00

Nohát, sokáig nem néztem be ide, de nem vesztettem semmit. Itt is csak magában beszél az ember, semmire nincs válasz….
Valami jelzés volt a nyitó oldalon, hogy 10 hozzászólás…
De csak kiáltó szó a pusztában.
Ez a Dr. Herr Judit nem érdekl?dik a cikkére érkez? válaszok/kérdések iránt. A pszichológiát szereti, nem az embert.

mormota2005. december 5. 00:00

Másfajta szorongás is létezik. Legalább is én annak nevezem. Évtizedek óta jelentkezik id?r?l idóre, és néha vannak id?szakok, amikor nincs.
Ennek a szorongásnak nincs konkrét tárgya. Hullámokban jelentkezik, zsigeri érzetként: mellkasban, gyomorban, hasban szorító, kellemetlen, fojtogató érzés – nem fájdalom, és mégis rosszullét. Felenged, aztán újra jelentkezik, mozdulni sem lehet t?le.
Amíg csak érzelmi szinten áll be, szembe lehet nézni vele, mert kapcsolódik valamiféle érzelmi-gondolati tartalomhoz, de amikor már a zsigerekben üti fel a fejét, már nincs mivel szembenézni.

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio