Indries Krisztián: Nálatok, laknak-e állatok?

Megfigyelt tény, hogy a háziállatok társaságában való tartózkodás pozitív hatással lehet a közérzetünkre és a hangulatunkra. Kutatások kimutatták, hogy akik állatokkal élnek együtt jobb lelki egészségnek örvendenek, mint azok, akiknek nincsenek házi kedvenceik. Az állatok és az emberek kapcsolatának és kötődésének vizsgálata bekerült a pszichológusok kutatásainak a fókuszába. Az utóbbi években megnőtt az érdeklődés az állatok (pszicho)terápiás alkalmazása iránt a gyerekek, a rokkantak, az értelmi fogyatékosok, az idősek és az érzelmi problémáktól szenvedők körében.
A külföldi szakirodalom egyre kevésbé használja a „pet” kifejezést a házi kedvencekre, mert ennek van egy olyan konnotációja, hogy az állat a gazdája tulajdona. A “pet” szó helyett inkább a „companion animal” kifejezést használják, amit talán “társ állatnak” lehetne fordítani és ami a kölcsönös kapcsolatra, a már-már barátság jellegű viszonyra utal.

Sok ember számára az állatok valóban igazi társak. A modern társadalom egyre szélesebb szegmensét teszik ki az elidegenedett, az elvált, a magányos, az özvegy, a szingli, a gyermektelen és az idős emberek. A társ-állatok a gondoskodásért cserébe ragaszkodásukkal és feltétel nélküli szeretetükkel ajándékozzák meg gazdáikat.
Az állatbarátok kapcsolatukat a kedvenceikhez hasonlóként írják le, mint ahogy a gyermekeikhez, a szüleikhez, a barátaikhoz vagy a partnerükhöz fűződő viszonyukat. Egy felmérés szerint a kutya- és macskaktartóknak a 99 százaléka a kedvencüket teljesjogú családtagnak tekintette. A felmérés azt is kimutatta, hogy macskatartók 82 % – a, a kutyatartók 73 %-a és a madártartók 63% – a kedvenceik tartásának a legfőbb indokaként az állatokat mint társakat jelölték meg.

Az állattartók sokszor arról számolnak be, hogy kedvenceikkel, akikkel együtt élnek olymértékű egymásra hangolódást élnek meg, hogy érzékennyé válnak egymás hangulati rezdüléseire. Mindenkivel előfordulhat, hogy nehéz, sok változással és átalakulással teli életszakaszon megy keresztül. Az állattartók társ-állatainak ilyenkor megnőhet az érzelmi jelentősége, hiszen állandó biztonságot sugárzó jelenlétükkel kísérhetik a gazdit a nehézségei közepette. Gyakori például az olyan eset, amikor egy közeli hozzátartozó elvesztése után a kutyusa ragaszkodása vigasszal tölti el a gyászolót, és segít a veszteség feldolgozásában.

Idős emberek és házi kedvenceik

Jóllehet az állatok nem helyettesíthetik az emberi kapcsolatokat, de a háziállatok és a hobbiállatok jelentős érzelmi kötődést jelenthetnek például az idősek számára.
Az idős korúak, akik állatokat gondoznak érzik, hogy az állatnak szüksége van rájuk, és ez már önmagában is gratifikációs értékkel bír. Az állatokért érzett felelősség időseknél és betegeknél azt válthatja ki, hogy azok jobban kezdenek saját magukkal is törődni. Kutatások kimutatták, hogy azok az idős emberek, akik Alzheimer kórban, vagy súlyos érelmeszesedésben szenvednek, többet mosolyognak, vidámabbak, barátságosabbak, többet kommunikálnak és kevésbé ellenségesek a gondozóikkal.

Az ember-állat kötődés

A család sokszor emberi beceneveket ad a háziállataiknak, és antropomorf (emberszerű) gondolatokkal, szándékokkal és tulajdonságokkal ruházzák fel őket, ami az állatokhoz kapcsolódó emberi kötődés különleges jellegére utal. Jelentős számú kutatás született az emberi kötődés természetéről, különösen, ami az anya-gyerek kapcsolatot illeti. Jelenleg a kutatások fókuszába az ember – állat kötődések (human-animal bond) is bekerültek.

Egyes elméletalkotók (Miller és Lago) az ember-állat kötődést érzelemteli társkapcsolatnak tartják, amihez egyenlő jogú családi státusz is tartozik, valamint közös tevékenységek, dominancia és alárendelődési faktorok. Estep és Hetts szerint az ember – állat kötődés kialakulásáról akkor beszélhetünk, amikor a személy törekszik arra, hogy fenntartsa a közelséget a kötődése tárgyával, és szeparációs szorongást él át, ha akaratán kívül elválasztották a kedvencétől.

Bizonyos pszichoanalitikus megközelítésmódot alkalmazó szakemberek szerint az embereknek szükségük van arra, hogy „függőségben” lévő teremtményekkel vegyék körül magukat, akiket gondozhatnak, akikért felelősséget érezhetnek.
Feltevődik a kérdés, hogy mit nyújtanak a modern technológia vívmányai, a virtuális és a mesterséges háziállatok, a Tamagotchik, az Internetes Teveklub tevéi és a SONY kutyusok? Milyen a hozzájuk fűződő viszonyunk?

Nyilván hogy a virtuális vagy elektronikus „kedvencek”, nem helyettesíthetik a valódi házi „társ-állatokat”, de a gazdik erős kötődést és ragaszkodást élhetnek meg velük is, mivel „ők” is felruházhatók érző lényeknek szóló tulajdonságokkal, akár a Winnicott által leírt „átmeneti tárgyak”, a játék macik. A virtuális vagy robot állatok, ha „elpusztulnak”, mert nem lettek szakszerűen „gondozva” gazdájuk bűntudatot és lelkiismeret furdalást érezhet. Egy Tamagotchi vagy egy virtuális Teve “halála” után a tulajdonosuk valódi veszteségélményt élhet át, és időre lehet szüksége ahhoz, hogy meggyászolja a virtuális „kedvencét”.

Állat (pszicho)terápia

Szerte a világban alkalmaznak állat-terápiákat, de leginkább talán az Egyesült Államokban terjedt el az állatokkal végzett gyógyítás: idős-otthonokban, kórházakban alkalmaznak kísérő- és hobbi állatokat, cerebrális eredetű bénulásban szenvedők gyógyítására használnak lovas terápiát, autista gyerekek tanulnak delfinekkel kommunikálni, vagy börtönbüntetésüket töltő elítéltek és ifjúkorú bűnözők, fejlesztik a személyiségüket azáltal, hogy vad lovakat törnek be, vagy más állatokat gondoznak.

Az állat-asszisztált terápia olyan beavatkozásként határozható meg, melynek során egy, bizonyos tulajdonságokkal rendelkező állat jelenléte, vagy a vele történő közös tevékenység/gondozás a terápiás/rehabilitációs program részét képezi, ami a páciensek fizikai, érzelmi, szociális, és kognitív funkcióinak javítását tűzi ki célul.

Az állatterápia során, a páciens a terápiát végző team segítségével alakít ki kapcsolatot a „terápiás állattal” ami lehet kutya, macska, ló, de akár hüllő is. Mivel az állatokkal történő kapcsolattartáshoz nem feltétlenül szükséges a beszéd, ezért az állatok jól alkalmazhatók afáziás (beszélni képtelen) betegekkel, vagy olyanokkal, akik nem szívesen kommunikálnak szavakon keresztül.

A társ állatok vagy a „terápiás állatok” elfogadják a gazdáikat és örülnek nekik, akármilyen is a megjelenésük. A kutyus még akkor is örvend és csóválja a farkát a gazdi láttán, ha annak nem volt ereje ahhoz, hogy rendbe hozza a haját reggel, vagy, ha a testét műtét, betegség vagy öregség változtatta meg.

Az állatterápiát gyógyíthatatlan betegek segítésére is alkalmazzák, beleértve az AIDS betegeket és a HIV fertőzötteket, akiknek az állatok enyhíthetik a depressziójukat. Angliában a PAT (Pet As Therapy) állatterápiás mozgalom több ezer olyan cicát és kutyát regisztrált, akikkel önkéntes gazdik járnak a különböző kórházakban, és látogatják meg a legkülönbözőbb korosztályú betegeket. Az állatok alkalmazása során semmiféle higiéniai, vagy egyéb, az emberi egészségre káros hatás nem merült fel. A gyógyító négylábúak kiválasztásánál egyetlen szempont dominált, hogy az állat kiegyensúlyozott és emberbarát legyen.

Magyarországon 2000-től kezdődően a Tetra Állatterápiás Csoport végez állat asszisztált terápiát. Terápiás programjaikban krónikus szkizofrén betegek állapotát próbálják javítani kutyás terápia segítségével. Ezen kívül értelmi fogyatékos gyermekeknek valamint bentlakásos otthonokban élő időseknek nyújtottak segítséget állat asszisztált terápiával. A Tetra Csoport „Terápiás kutyákon kívül” galambokkal, teknősökkel, macskákkal is végez terápiát.

Állataink és az egészség

Egy állatbarát ismerősöm mondta egyszer, hogy a rohanó hétköznapokban, a fotelben nyugodtan és méltóságteljesen üldögélő macska látványa elűzi a stresszt és megnyugtatja.
Műszeres vizsgálatok is tanúsítják, hogy ha az ember ölében egy kutyát, vagy egy doromboló cicát tart, 20%-kal csökken a vérnyomása. Az állat-ember kapcsolatot vizsgáló kutatók kimutatták, hogy azoknak, akik együtt élnek házi kedvenceikkel alacsonyabb a vér koleszterin szintjük, alacsonyabb a vérnyomásuk és alacsonyabb a stressz szintjük, mint azok, akik nem élnek állatokkal.

Más kutatók megállapították, hogy az állatokkal történő normális interakció, fejleszti a gyerekek szociális kompetenciáját, hiszen az állattartás által megtanulják azt, hogy nem csak körülöttük forog a világ, hanem még vannak mások is, akikről gondoskodni kell, és akikért felelősséget kell érezni.
A házban tartott kedvencek figyelmet és törődést igényelnek, amit többszörösen meghálálnak azzal, hogy gazdagítják és színesítik a gazdik életét. Egyes elméletalkotók azt feltételezik, hogy az emberi lélek mélyen gyökerező szükséglete, hogy az állatok közelségében éljen, ami a gyerekekben még nincs elfojtva, és így erősebben nyilvánul meg. A kiberkorszak elidegenedésében a hobbiállataink szinte emlékeztetnek arra, hogy az emberek és az állatok összetartoznak és egymásnak elválaszthatatlan társai már évezredek óta.

Indries Krisztián
pszichológus