Indries Krisztián: Nálatok, laknak-e állatok? | ||
Sok ember számára az állatok valóban igazi társak. A modern társadalom egyre szélesebb szegmensét teszik ki az elidegenedett, az elvált, a magányos, az özvegy, a szingli, a gyermektelen és az idős emberek. A társ-állatok a gondoskodásért cserébe ragaszkodásukkal és feltétel nélküli szeretetükkel ajándékozzák meg gazdáikat. Az állattartók sokszor arról számolnak be, hogy kedvenceikkel, akikkel együtt élnek olymértékű egymásra hangolódást élnek meg, hogy érzékennyé válnak egymás hangulati rezdüléseire. Mindenkivel előfordulhat, hogy nehéz, sok változással és átalakulással teli életszakaszon megy keresztül. Az állattartók társ-állatainak ilyenkor megnőhet az érzelmi jelentősége, hiszen állandó biztonságot sugárzó jelenlétükkel kísérhetik a gazdit a nehézségei közepette. Gyakori például az olyan eset, amikor egy közeli hozzátartozó elvesztése után a kutyusa ragaszkodása vigasszal tölti el a gyászolót, és segít a veszteség feldolgozásában. Idős emberek és házi kedvenceik Jóllehet az állatok nem helyettesíthetik az emberi kapcsolatokat, de a háziállatok és a hobbiállatok jelentős érzelmi kötődést jelenthetnek például az idősek számára. Az ember-állat kötődés A család sokszor emberi beceneveket ad a háziállataiknak, és antropomorf (emberszerű) gondolatokkal, szándékokkal és tulajdonságokkal ruházzák fel őket, ami az állatokhoz kapcsolódó emberi kötődés különleges jellegére utal. Jelentős számú kutatás született az emberi kötődés természetéről, különösen, ami az anya-gyerek kapcsolatot illeti. Jelenleg a kutatások fókuszába az ember – állat kötődések (human-animal bond) is bekerültek. Egyes elméletalkotók (Miller és Lago) az ember-állat kötődést érzelemteli társkapcsolatnak tartják, amihez egyenlő jogú családi státusz is tartozik, valamint közös tevékenységek, dominancia és alárendelődési faktorok. Estep és Hetts szerint az ember – állat kötődés kialakulásáról akkor beszélhetünk, amikor a személy törekszik arra, hogy fenntartsa a közelséget a kötődése tárgyával, és szeparációs szorongást él át, ha akaratán kívül elválasztották a kedvencétől. Bizonyos pszichoanalitikus megközelítésmódot alkalmazó szakemberek szerint az embereknek szükségük van arra, hogy „függőségben” lévő teremtményekkel vegyék körül magukat, akiket gondozhatnak, akikért felelősséget érezhetnek. Nyilván hogy a virtuális vagy elektronikus „kedvencek”, nem helyettesíthetik a valódi házi „társ-állatokat”, de a gazdik erős kötődést és ragaszkodást élhetnek meg velük is, mivel „ők” is felruházhatók érző lényeknek szóló tulajdonságokkal, akár a Winnicott által leírt „átmeneti tárgyak”, a játék macik. A virtuális vagy robot állatok, ha „elpusztulnak”, mert nem lettek szakszerűen „gondozva” gazdájuk bűntudatot és lelkiismeret furdalást érezhet. Egy Tamagotchi vagy egy virtuális Teve “halála” után a tulajdonosuk valódi veszteségélményt élhet át, és időre lehet szüksége ahhoz, hogy meggyászolja a virtuális „kedvencét”. Állat (pszicho)terápia Szerte a világban alkalmaznak állat-terápiákat, de leginkább talán az Egyesült Államokban terjedt el az állatokkal végzett gyógyítás: idős-otthonokban, kórházakban alkalmaznak kísérő- és hobbi állatokat, cerebrális eredetű bénulásban szenvedők gyógyítására használnak lovas terápiát, autista gyerekek tanulnak delfinekkel kommunikálni, vagy börtönbüntetésüket töltő elítéltek és ifjúkorú bűnözők, fejlesztik a személyiségüket azáltal, hogy vad lovakat törnek be, vagy más állatokat gondoznak. Az állat-asszisztált terápia olyan beavatkozásként határozható meg, melynek során egy, bizonyos tulajdonságokkal rendelkező állat jelenléte, vagy a vele történő közös tevékenység/gondozás a terápiás/rehabilitációs program részét képezi, ami a páciensek fizikai, érzelmi, szociális, és kognitív funkcióinak javítását tűzi ki célul.
A társ állatok vagy a „terápiás állatok” elfogadják a gazdáikat és örülnek nekik, akármilyen is a megjelenésük. A kutyus még akkor is örvend és csóválja a farkát a gazdi láttán, ha annak nem volt ereje ahhoz, hogy rendbe hozza a haját reggel, vagy, ha a testét műtét, betegség vagy öregség változtatta meg. Az állatterápiát gyógyíthatatlan betegek segítésére is alkalmazzák, beleértve az AIDS betegeket és a HIV fertőzötteket, akiknek az állatok enyhíthetik a depressziójukat. Angliában a PAT (Pet As Therapy) állatterápiás mozgalom több ezer olyan cicát és kutyát regisztrált, akikkel önkéntes gazdik járnak a különböző kórházakban, és látogatják meg a legkülönbözőbb korosztályú betegeket. Az állatok alkalmazása során semmiféle higiéniai, vagy egyéb, az emberi egészségre káros hatás nem merült fel. A gyógyító négylábúak kiválasztásánál egyetlen szempont dominált, hogy az állat kiegyensúlyozott és emberbarát legyen. Magyarországon 2000-től kezdődően a Tetra Állatterápiás Csoport végez állat asszisztált terápiát. Terápiás programjaikban krónikus szkizofrén betegek állapotát próbálják javítani kutyás terápia segítségével. Ezen kívül értelmi fogyatékos gyermekeknek valamint bentlakásos otthonokban élő időseknek nyújtottak segítséget állat asszisztált terápiával. A Tetra Csoport „Terápiás kutyákon kívül” galambokkal, teknősökkel, macskákkal is végez terápiát. Állataink és az egészség Egy állatbarát ismerősöm mondta egyszer, hogy a rohanó hétköznapokban, a fotelben nyugodtan és méltóságteljesen üldögélő macska látványa elűzi a stresszt és megnyugtatja. Más kutatók megállapították, hogy az állatokkal történő normális interakció, fejleszti a gyerekek szociális kompetenciáját, hiszen az állattartás által megtanulják azt, hogy nem csak körülöttük forog a világ, hanem még vannak mások is, akikről gondoskodni kell, és akikért felelősséget kell érezni. Indries Krisztián | ||
Lélekben Otthon | 2004. május 21. | 2 hozzászólás |
2 hozzászólás
Szóljon hozzá!
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
Mi több állattal élünk együtt és minimális korlátozás alkalmazunk. Azt tapasztaltam, hogy az Ön által elmondottak igazak, de ezen felül az állatok viselkedésének a megfigyelése mindent felülmúló szórakozási lehet?ség. Rengeteget nevetünk rajtuk (nem sért?dnek meg) és elgyönyörködünk a tökéletességükben. Valami vallásos áhitat (nem vagyunk hív?k) ébred bennünk, amikor rászánunk pár percet, hogy egy szöcske, vagy egy macska szépségére rácsodálkozzunk. Az állattartó emberekben nem csak a sajátjukért érzett felel?sség ébred fel, hanem az egész gyönyör?, él? természet sokszín?ségéért érzett aggodalom és tenniakarás is. A türelmes odafigyelés képességét már az óvodában lehetne tanítani, ez aztán ingyen van, nem igényel szofisztikált segédeszközöket.
F?leg ha viszontszeretjük ?ket, akkor nagyon hálásak tudnak lenni, mert ?k az állatok feltétel nékül szeretnek. Nekem egy papagájom és egy kis máltai kutyám van, de felér a világ összes pszichológusával. Ha depressziós vagyok, csak ?k tudnak gyógyítani.