Dr. Rodé Magdolna: Az internet árnyoldalai: problémák és megoldások

Kép nagyítása kattintássalAz Internet Janus arcú áldás. Nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak.
Az egészségügyi témában internetezők 52%-a úgy véli, hogy az online honlapok információi többségükben hitelt érdemlőeknek. Ezzel szemben áll a Brit Királyi Orvosi Társaság folyóiratában megjelent cikk közlése, amely szerint az oldalak sok esetben áltudományos információkat tartalmaznak. Ilyen pl. hogy a kötőhártya gyulladásnak lehet pszichoszomatikus magyarázata is (a beteg olyasmit látott – külsőleg, vagy lelki szemei előtt – amitől az begyulladt).

Az Internet fogyatékosságai közé tartozik, hogy nem szabályozott, a fellelhető információk minőségi ellenőrzése nem megoldott, ezért mindent gyanúsnak kell tekinteni. Bizonyos garanciát jelenthet, ha ismert és neves az adott weboldalt készítő intézmény, vagy szervezet. Igen nehéz a hatalmas adattömegből az igazán fontos és érvényes információkat kiszűrni. Ezt is meg kell tanulni. Indiától Ausztráliáig a világon számos országban már hosszú ideje oktatnak médiaismereteket, Magyarországon is 2003 szeptemberétől az iskolákban a mozgókép és médiaismeret c. tantárgyban tanítják. Másfél évtizedes tapasztalataik nem ültethetők át egy az egyben a magyar közoktatási rendszerbe, de a tematika nagy része irányadó lehet a számunkra.

Az ő kísérletes tapasztalataik szerint könnyebben tanulnak meg a kisdiákok írni-olvasni, ha a betűk képe mellett a mozgóképekkel is megismerkedhetnek.

Töretlenül hódít világszerte – így Magyarországon is – a blogolás, az internetes naplóírás, a webnapló. Ezek többnyire eseménytelen sorok, amelyek az íróik sivár életéről árulkodnak. A bloggerek kiteregetik személyes ügyeiket a világ nyilvánossága előtt. A nyilvános kitárulkozásnak önkéntes szervezői vannak, akik mindenféle akciókkal próbálják naplóírásra ösztönözni az internetes társadalmat. Nagyon is elgondolkoztató, hogy az üres életüket ilyen módon akarják érdekesebbé tenni. A társadalomtudósok már évtizedekkel ezelőtt jelezték, hogy a modern ipari társadalmakban aggasztó elmagányosodás figyelhető meg. A személyes kapcsolatok helyett sokan a tömegmédiumokban keresik és találják meg azokat az élményeket, amelyek miatt az embert társas lénynek tekintjük. Mások életének, konfliktusainak kifürkészése szolgáltatja az elmagányosodott ember élményanyagát – a saját élete helyett (ez a Való Világ műsorok alapja is ). 2001. szeptember 11-én ezek a naplók vették át egyszer csak a nagy hírszolgáltatók szerepét, amikoris a váratlanul megugrott terhelés miatt időlegesen elérhetetlenné váltak. Később már olyannyira komolyan vették a nyilvános naplókészítést, hogy a Berkeley Egyetem újságíró szakán tanítani kezdték. .
Újdonság a wikipédia (wiki-wiki hawaii nyelven: gyors), az internetes enciklopédia. Százezrek írják, bárki készíthet szócikket, bárki kijavíthatja, ahogy jobbnak véli. Több tucat nyelven olvasható, magyarul is (www.hu.wikipedia.org).

Internet-függőség

Újfajta magatartási zavar az Internet-függőség. Magyarországon a felhasználók 6-6,5%-a ilyen, betegségtudatuk azonban nincsen. Családok mehetnek tönkre miatta. Az éjszakai internetező elhanyagolt partnerét „cyberözvegynek” nevezik.

Az Internet-függőség/addikció sok hasonlóságot mutat a kóros játékszenvedéllyel, a kompulzív vásárlással, a nikotin- és alkoholfüggőséggel. Kialakulására hajlamosítanak a már meglévő egyéb addikciók, a depresszió és a szorongásos zavarok. Más addikciókhoz hasonlóan jellemző rá a szociális, a foglalkozásbeli vagy a kikapcsolódást szolgáló tevékenységek feladása, vagy háttérbe szorulása.

Egyre több időt töltenek az emberek otthon szórakozással, pl. videózással. Az Internet egy újabb szórakozási lehetőség. Az embernek nem is kell kitenni a lábát otthonról, hogy pl. játsszék, mert általa egy virtuális játékkaszinóba is beléphetünk, hitelkártyával fizethetünk. Nagyobb gyerekek a szülők tudta nélkül hatalmas költségeket okozhatnak így a családnak. Ez óriási üzlet és a működtetői kihasználják azt, hogy az Internet átlépi az országhatárokat és az egyes országok törvényei nem egyformák. A tétet átküldhetjük olyan országba, ahol törvényes a szerencsejáték, ha a miénkben tilos. Ez a lehetőség roppant káros. Vigyázni kell, mert nagy a hozzászokás és a visszaélés veszélye is. A szerencsejáték olyan, mint a kábítószer, mert a játékosok 60%-a függő lesz, egyesek bűnözővé válnak, ill. eladósodnak általa. Ennek az iparágnak a továbbiakban nemzetközi fellendülése várható. A technika fejlődése sok módot ad a törvényszegésre, betartatni szinte lehetetlen. Egy ilyen vállalkozás 1-2 alkalmazottal, egy PC-vel és telefonnal működtethető. Szakértők szerint 10 éven belül nagyobb gond lesz, mint a kábítószer.

Az Interneten lévő virtuális szobául szolgáló weboldalra lépve a szobánkban ülve, a számítógépen írogatva a világon bárkivel, bárhonnan beszélgethetünk ismeretlenekkel, mintha közös társaságba csöppentünk volna. Ezt az online kommunikációs formát chatelésnek nevezik. Az Internetet elsősorban azok a kamaszok használják fel ismerkedésre, akik nem tudnak személyesen új kapcsolatokat teremteni, mert túl szégyenlősek és az Internet nyújtotta személytelenség sokat segít nekik abban, hogy barátokra leljenek. Persze más kérdés, hogy helyettesíthetik-e a valódi haverokat az ilyen virtuális barátok?

Az Internet „chat room”-jai fontos helyszínéül szolgálnak párkapcsolatok kialakulásának is (randivonal.hu, kedvesem.hu, interenetszerelem.hu, csajozás.hu).
A partnerek egymás nevét nem is ismerik pontosan, és az Internet szolgáltatók is védik a személyiségi jogokat. Ha azonban az ismeretlenségből ki merünk lépni, akkor bármi megtörténhet. Szerelmek is kezdődhetnek az interneten, sőt már online esküvőről is hallani lehetett. Rosszabb esetben szexuális úton terjedő betegség (AIDS) jöhet létre, amikor igen nehéz a járványügyi-közegészségügyi aktivitás megvalósítása. Kelet-Európában a 90-es évek közepétől hatalmas HIV járvány bontakozott ki, amely mára rengeteg fertőzést eredményezett a nyugati FÁK országokban. Különleges helyzetet foglal el Románia, ahol a 80-as években szerencsétlenül megfertőződött 4000 gyermek mára szexuálisan aktív korba ért. A legmeredekebb emelkedés Kelet-Európában tapasztalható elsősorban az intravénás droghasználat miatt. Az ópiát tartalmú oldatokba lakmusz gyanánt vért is kevernek az elkészítés során, ami a terjedést a sokszorosára növeli, mert így egyetlen fertőzött drogkészítő százaknak adhatja tovább a betegséget. Magyarországon nagyon elterjedt mára a prostitúció, az utóbbi években a heteroszexuális fertőzések aránya megnőtt. Hazánk a meleg-turizmus egyik kedvelt célpontja is. A nyugati országokban a homoszexuális férfiak egyre kevésbé adnak a biztonságra, egyes amerikai weblapokon „garantáltan HIV fertőzött” férfi és női prostituáltak kínálják magukat védekezés nélküli szexre, mert ez egy „izgalmas játék” (a fertőzöttek általában a 35. születésnapjuk előtt meghalnak).

Reklámok

Az Interneten a nyomtatott médiumoknál jobban érvényre jut a hirdetés, ezért egyre nagyobb hirdetési felületek jelennek meg. A reklámok mozgalmasak, animációs jellegűek, vagy flash online csíkok. Több nemzetközi kutatás szerint a hirdetett termék forgalma számottevően megnő.

Egy mozifilm kockái közé a másodperc háromezred részéig a következő üzeneteket vágták be: Egyél pattogatott kukoricát! Igyál kólát! – a film után az eladott kukorica mennyisége 57,7%-kal, a kóláé 18,1%-kal nőtt-és ez még egy ártatlanabb példa!

A divat és a reklámok (káros) hatásainak a gyermekek a célcsoportjai és az elszenvedői.
Az USA-ban egy gyermek (2-11 éves) heti 20 órát tölt a tv előtt, ez alatt átlagosan ezer hirdetést lát gyermekműsorban. Egy felmérés szerint egy alig 3 éves gyerek már 100 cég emblémáját felismeri. A magyar gyermekek hétköznap átlag 2,2 órát, a hét végén 3,6 órát töltenek a tv előtt. A munkám során látom, hogy mindegy, nappal van-e, vagy éjszaka, mindenhol, a legszegényebb családokban is, nyitva van és szól a tv.

A kutatók megjegyzik, hogy míg a 20. század elején a gyermekmunkával a tulajdonosok a gyermekek testét zsákmányolták ki, a kereskedők most a gyermekek elméjére támadnak, mert rajtuk keresztül vezet az út a családhoz. Hihetetlenül találékonyak az új és újabb eszközök kitalálásában, amivel a gyermekeket fogyasztásra bíztatják. 8 éves kor alatt a gyermekek még nem tudják elválasztani a valóságot a mesétől, teljesen azonosulnak is a mesék hőseivel. Ezért ördögien tökéletes az a reklámfogás, hogy a gyermekfilmek szüneteiben kedvenc rajzfilmhőseik reklámozzák a nekik szánt termékeket. Legtöbbször még az esetleg velük lévő szüleiknek sincsen (már) tiszta képük a valóságról. A reklámszakemberek a termékek mögé aztán mélyebb üzeneteket, kívánatos, fontos értékeket sorakoztatnak, mint pl. a család, a fiatalság, az egészséges életmód, a hagyományok, a kényelem. Így lesz a benne levő tej miatt az agyoncukrozott, egészségtelen mogyorókrém a „csupa erő, egészség” megtestesítője. Hasonlóan romboló hatású az a szórakozásnak álcázott tv-show, amiben az ételek szörnyekké változnak, a gyerekeket pedig arra bíztatják, hogy fogyasszák el azt az ételt, a szörnyet, mielőtt az fogyasztaná el őket! Nem csoda, ha a gyerekeknek emocionális és testséma problémáik, étkezési zavaraik vannak. A médiumokban – beleértve a rajzfilmeket is – látott rengeteg erőszak a gyermekeket imitálásra készteti és játék helyett egyre agresszívebbé válnak.

A médiumok igen erős szocializációs tényezők. A nyugati világban, az Egyesült Államokban az embereknek media szocializációs tudatuk van. Efelé haladunk mi is. Vannak olyan halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, fiatalok, akiknek sem a család, sem az iskola nem ad olyan hátteret, hogy helyesen tudják értékelni, át tudják értékelni a médiából származó információkat. Ebből a rétegből kerülhetnek ki a potenciális bűnelkövetők. A megnövekedett szabadidőben nem olvasnak, sportolnak, hanem azt is a képernyő előtt ülve töltik el. Nagyon sok magyar háztartásban csak egy közcsatorna és 2 kereskedelmi csatorna fogható, amely utóbbiaknak a nézettség növelése az érdeke és a hagyományos, helyes értékek (empátia, szeretet, szorgalom, becsületesség, tisztelet, hazaszeretet, pacifizmus, tudásvágy) helyett a siker, a népszerűség, a vagyon és a szépség média-értékeit neveli a gyerekekbe. A reklámipar pedig legitimálja ezeket. A gyerekek, mielőtt még tudatában lennének a reklám befolyásoló szándékának és különbséget tudnának tenni a hirdetések varázslatos, csillogó (és a számukra sosem teljesülő) világa és a valóság között, már annyira a média sugallta mítoszok hatása alatt állnak, hogy nem szereznek immunitást a befolyásolással szemben. Így lesznek a reklámok kiszolgáltatottjai. Nem működik ez az immunitás a felnőttekben sem, hiszen a reklám a tudat megkerülésével közvetlenül a védtelen tudatalattira, az ösztönökre hat, ráadásul nem is valódi szükségletek kielégítése iránti vágyat fakaszt. Magyarországon a fogyasztói világ megjelenéséhez a nyugati világ évtizedes tapasztalatai, kialakult immunrendszere, értékrendszere nélkül kellett hozzászokni. Ugyanekkor köszöntött ránk a médiabőség is, a fogyasztás mindenhatóságát dicsőítő marketing minden csatornából dől ránk, így a bérből és fizetésből élők álmaiban luxuscikkekből álltak össze a hétköznapi élet nélkülözhetetlen tartozékai.

Kép nagyítása kattintássalA médiaüzenetek és imázs, szintén nem feltétlenül direkten, a dohányzást, az alkoholizálást és az illegális drogok fogyasztását normálisnak mutatja be és dicsőíti. A dohánygyártók évente 6 milliárd dollárt, az alkohol gyártók 2 milliárdot költenek a fiatalok elcsábítására. A zenés videók felében ezt találta a tartalmi elemzés. Azokat a felnőtteket, akiket alkohol-dohány fogyasztóként bemutatnak a műsorokban, mint pozitív példát állítják a fiatalok elé. A fiatalok 20000 hirdetést látnak évente, ebből közel 2000 sörről és borról szól. Pozitív összefüggés van a fogyasztásra buzdító reklámoknak kitettség/nézése és a fogyasztás között. Sőt: az első fogyasztás is ennek a hatására történik, ami aztán abúzusba torkollhat. Ez a dohányzás esetében még egyértelműbb.

A pubertás előtti és a tinédzser korban talán még kiszolgáltatottabbak a gyerekek. A dohányzásra és az alkoholra először a tv hívja fel a figyelmüket. Sajnálatos módon az ilyen terméket gyártó, vagy forgalmazó cégek hirdetései, reklámhadjáratai Magyarországon voltak a legsikeresebbek, mert pozitív üzenetet hordoztak, a felnőtt társadalomhoz való tartozás elengedhetetlen kellékének állítva be a sört és a cigarettát. Igen jól fejezi ki a magyar nyelv, hogy hadjárat folyik.

A hadjárat természetéről az Interneten olvashatjuk az amerikai dohánycégek titkos dokumentumait, amelyeket ún. dohányperek ítélete értelmében kellett közzé tenniük (26).

Számos tanulmány szerint a gyerekek aktív életükből több, mint 3 évet ülnek a tv előtt és úgy tűnik, hogy ez, a szabadidő eltöltés, az elhízás leginkább befolyásolható faktora mind gyermek, mind felnőtt korban. A gyermekkori elhízás pedig áthúzódik a felnőtt korra és a kövérség kockázatai nagyobbak azokban a kövér felnőttekben, akik már a gyermekkoruktól fogva kövérek.

Az agresszív reklámozás az egyik legfontosabb tényező abban, hogy szaporodik a gyermekkori kövérség és a hozzá társuló betegségek, mint a 2-es típusú cukorbetegség. Utóbbinak – esetleg csak évtizedek múltán – szintén súlyos következményei lesznek, amint az ismeretes. A WHO ( az Egészségügyi Világszervezet ) a kövérséget a 10 legsúlyosabb betegség között tartja számon, mert az ún. civilizációs betegségek ( kövérség, cukorbaj, szív-érrendszeri, mozgásszervi, daganatos ) kóreredetében kiemelkedő rizikófaktor.

Az elmúlt 3 évtizedben a gyermek-és serdülőkori kövérség előfordulása nőtt, a gyerekek erőnlétepedig csökkent. A televíziózás mind a kettőre befolyással van. A mozgás elhanyagolása miatti csökkent energiafogyasztás és a megnövekedett diétás energia bevitel (üldögélés, étel reklámok) révén számos tanulmány a TV-t a gyermekkori kövérség egyik lehetséges okaként tartja számon. Nemcsak a reklámokban, hanem a televíziós programokban is gyakori az étel előfordulása. Főleg a gyerekeket megcélozva gyakori a reggelire fogyasztandó gabonaféleségek, snack-ek és gyorsételek reklámozása. Ezek energia tartalma magasabb a gyümölcsökénél, vagy a főzelékekénél, amelyeket viszont kevésbé reklámoznak. A televíziózással töltött idő mennyisége direkt korrelál a televízióban reklámozott ételek keresésével, vásárlásával és fogyasztásával. A televízióban szereplők között azonban a kövérség sokkal kevesebbszer jelenik meg, mint az a populációban általános. A televízióban olyan gyakran esznek és beszélnek az evésről hogy ennek az az üzenete, hogy lehetséges sokat enni és mégis soványnak maradni.

Életünket áthatja az üzlet: a reklámok egyrészt vásárlásra, (nem egészséges élelmiszereket) fogyasztásra ösztönöznek, másrészt soványságra, ami feloldhatatlan feszültséget idéz elő. Az iskolás lányok elképzeléseit a saját súlyukról, alakjukról erősen befolyásolják a magazinok képei. Elégedetlenséget szülnek bennük, minél többször olvassák, annál inkább. Ezek a médiumok irreális vágyakat keltenek és felelősek a terjedőben lévő étkezési zavarokért is, amelyek végül is a többszöri fogyókúrázás révén ellenkező hatással járnak: a jojó effektus révén meghíznak.

Fiji-n 15 éve tanulmányozzák az étkezési szokásokat. 1 tv csatornájuk van, amely az USA, ausztrál és brit programokat terjeszti. 3 évvel a tv bevezetése után a 15-19 éves lányok 15%-a vallotta, hogy valaha hányással próbálta meg a súlyát egyensúlyban tartani, míg 3 évvel korábban csak 3%. A tinédzserek között ötszörösére nőttek az étkezési zavarok tünetei a bevezetés óta, pedig ebben a társadalomban mindkét nemben hagyományosan a kövér a szép, amióta világ a világ. A lányok karcsúság utáni vágya annak a jele, hogy hasonlóakká akarnak válni a nyugati kulturális átlaghoz, amit a tv-n látnak.

Erőszak

Óriási túlsúlyba kerültek az értéktelen tartalmú műsorok. Hatalmas választékban kínálják ezeket. A silány produkciók is viselkedési mintaként szolgálnak a gyerekeknek. Ezzel az erővel a szolgáltatók értékes műsorokat is sugározhatnának. Az ORTT letilthatja a túlzottan erőszakos tartalmú műsort, de ez ritka eset, pedig néhány év múlva a rajzfilm (korábban ) ifjú nézője épp ezen minták alapján oldja majd meg a konfliktusait. A számítógépes játékok kétoldalú kapcsolatot nyújtanak, a játékos végre is hajthatja az erőszakos cselekményt. A modern játékok látványvilága egyre inkább közelít a valósághoz.

Az America’s Army, az Egyesült Államok hadserege által fejlesztett játék egy ún. FPS: First Person Shooter műfajú játék, amelyben a harcos szemével látjuk a játékteret (9). A célja ugyan az, hogy a fiatalok az életük kockáztatása nélkül, de reális körülmények között próbálhassák ki magukat a világ legjobban kiképzett alakulataiban. Az illúzió hibátlan, a részletek is bravúrosan pontosak Hamarosan a fiatalok százezreinek a kedvencévé vált. A játékban propaganda lehetősége is rejlik, mert az ellenfél tetszőleges lehet (napjainkban pl. a füstös képű az aktuális ellenség).

Sok szakértő szerint a média az üzleti cél érdekében félrevezető információkkal, a világ torzított tükrözésével a gyerekek realitásérzékének összezavarására törekszik. A gyermeket az is összezavarja, hogy ugyanazt a szereplőt másnap másik filmben újra élve látja, holott az előző napi filmben meghalt. A napi sajtóban olvashatjuk ennek a tragikus következményeit. A fiatal nézők amerikai tanulmányok szerint évente több, mint 1000 gyilkosságot, fegyveres rablást és támadást látnak. A Nemzeti Televíziós Erőszak Tanulmányban 10000 óra tv programot követtek (3) és azt találták, hogy 61% tartalmazott erőszakot és a gyermekeknek szólók voltak a legerőszakosabbak. Az erőszak ábrázolása általában dicsőítő és az elkövető gyakran büntetlen marad. A serdülők különösen kedvelik a rock zene videókat, amelyek a másik fajtái azon műfajnak, ahol számottevő (22-25%) az erőszak ábrázolása. Számos tanulmány (longitudinálisak is) kimutatta az összefüggést az erőszaknak kitett gyermekek saját erőszakossága, agresszív viselkedése és a televízióban látott erőszak között.

Az amerikai gyerekek naponta 6 és fél órát töltenek 2-18 éves korban a médiumok (tv, videó, mozi, videó játékok, rádió, CD, komputer, Internet) használatával. Ez több, mint amit bármi mással töltenek az alváson kívül. Egy átlag amerikai gyerek évente 12000 erőszakos cselekményt, 14000 szexuális jelenetet, vagy szexualitásra utalást és 20000 hirdetést lát. 18 éves korára egy átlag gyerek 200000 erőszakos cselekmény tanúja egyedül csak a tv nézés révén és akkor még nem számítottuk a videót és videó játékokat. A gyerekeknek egyedül kell megbirkózniuk a rájuk zúduló információ özönnel, mert a szülők a tévézést többnyire csak időben korlátozzák. Szakértők szerint jó lenne ezt napi 1 órára korlátozni. Sokan gyerekpásztorként alkalmazzák a tv-t, pedig a televízión nevelkedett gyermekek csak szajkózzák a hallott, de a számukra érthetetlen, felfoghatatlan szavakat, gondolatokat. Képesek megjegyezni adatokat, szavakat, a tv reklámokból vett mondatokat, de később saját céljaik érdekében nem fogják tudni alkalmazni. A rendszeres, tartós tv nézés (nem szólva a műsorok – egyéb – káros hatásairól), a kezdeti „siker” után végeredményben a nyelvi fejlődés beszűkülését, a képzelőerő, az alkotókészség, az aktivitás csökkenését eredményezi és szellemi, testi kényelmességre szoktat („konzumidióta”).

Egyes kutatók bizonyították, hogy a tv-ben látott viselkedési mintákat a való életükben is alkalmazni tudják. A média pozitív hatása elsősorban a 3-5 éves gyermekeknek szánt műsorokban volt csak tetten érhető. Mások azt próbálták meg bizonyítani, hogy az agresszivitásuk miatt sokat támadott lövöldözős-gyilkolászós videojátékok fejlesztik a gyerekek vizuális képességeit. Ezzel szemben a nevelési tanácsadókban az derül ki, hogy ezek a műsorok önértékelési és alvás zavarokat, félelmet, szorongást, hallucinációkat szülnek. Az USA-ban a közegészségügyi tisztségviselők szerint az erőszak egyike a legfontosabb közegészségügyi terheknek. Az erőszak a társadalom minden rétegét érinti, de különösen a városi szegény minoritást. A gyermekek nagy száma szenved el erőszakot. Sokak számára ezért ez már maga a normális. Egyre nagyobb számban mutatnak ugyanakkor kóros tüneteket (posttraumatikus stress disorder-nek nevezik: PTSD ) akkor is, ha csak tanúi voltak ilyennek. Másokban valódi betegség fejlődik ki. Az erőszaknak való kitettség depresszióval, viselkedési problémákkal jár, gyengébb iskolai előmenetellel, sőt csökkent IQ-val és olvasási képességgel, több iskolai hiányzással akkor is, ha nem fejlődik ki a típusos PTSD (27).

Sok kutató szerint a tv nézésnek vannak előnyös oldalai is, más vélemények szerint a gyerekek nap mint nap az elektromos média ártó hatását szenvedik el .

Azok a felnőttek, akik gyermekkorukban sok erőszakos jelenettel tarkított filmet láttak könnyebben követnek el bűncselekményt, hajlamosabbak az agresszív autóvezetésre, a családtagjaikkal való durva bánásmódra. Az amerikai Nemzeti Televíziós Erőszakot Vizsgáló Tanulmány a legtöbb erőszakos cselekményt a gyermekeknek szóló show-kban találta és az évek során ezekben a műsorokban egyre nőtt a szándékos sérüléseket okozó akciók részaránya. Az amerikai médiumokban a hősöket úgy ábrázolják, mint aki az igazát erőszakkal éri el és ezzel egyszersmind igazolják is a konfliktusok megoldásának és a másokon való felülemelkedésnek ezt a módszerét. A fegyver tartását és használatát elfogadott normává emelik a televízió, a mozi műsorai és a videojátékok. A legközkedveltebb videojátékok egyötöde nők elleni erőszakról szól. Egy népszerű CD, amely az eladási listavezető, a Music TV díjait söpörte be rablásról és gyilkolásról szóló dalaival. Miután a gyerekek sokszor látják ezeket, úgyszólván csak ilyeneket látnak, a megfigyelt modell példáját utánozzák. 8 éves kor alatt még csak különbséget sem tudnak tenni a fantázia és a valóság között. Minél valószerűbb az erőszak ábrázolása tehát a médiában, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyermek elfogadja és megtanulja. Minél több erőszakot látnak a gyerekek, annál jobban kialakul bennük az ellenségesség, a másik agresszivitására való rákészültség és erőszakos válaszadás. Már pitiáner okok kiváltják az agressziót. A félelem az áldozattá válástól teszi agresszívvé, indítja fegyverviselésre, -használatra a fiatalokat, még mielőtt a másik használná ellenük. Ezek a műsorok depresszióssá, de érzéketlenné is teszik a gyerekeket a (másokat ért) erőszakkal szemben. A szexuális, vagy komikus színezetű erőszak különösen veszélyes, mert kellemes érzések fűződnek általuk a másik ember megsebzéséhez. Miután a gyermekek és serdülők különösen sérülékenyek és érzékenyek a televízióból érkező üzenetekre mindez magyarázat a nevelési tanácsadókban tapasztaltakra.

Az interaktív médiumok, mint a videojátékok és a hatásai a passzív médiumokhoz képest, mint a televízió, még negatívabb a segítőkészségre, fokozza az agresszív gondolatokat és a provokációra adott megtorló választ. Az ábrázolt történetek sokszor a fikciós kategóriába tartoznak, azonban gyakran olyan környezetben, amely azt az érzést keltheti a nézőiben, hogy a látottak velük is megtörténhetnek. Az aktív részvétel fokozza az ilyen irányú tanulás hatásosságát. Erre ideálisak a videojátékok. Továbbmenve, a videojátékok addiktívnak is bizonyultak, a gyerekek és fiatalok újra és újra játszani akarják, hogy minél jobb eredményt érjenek el.

Konzisztens és erős asszociáció mutatható ki az amerikai társadalomban populációs epidemiológiai vizsgálatokban a média használat és az agresszió növekedése között, mely utóbbi már évtizedek óta nő. Ez az asszociáció erősebb, mint pl. a kalcium bevitel és a csont tömege közötti asszociáció, vagy a kondom használat hiánya és a szexuálisan átvihető HIV fertőzés közötti, amely esetekben a klinikusok számára nem is kérdéses a megelőzés szükségessége. Az interperszonális erőszak számottevő egészségi kockázati tényező lett az egészségre nézve, fontosabb a fertőző betegségeknél, a ráknál. A homicidium, suicidium és trauma a gyermekpopuláció mortalitásának vezető okai lettek.
Érdekes, hogy a biztosítótársaságok szívesen támogatják az erőszakos tartalmú műsorokat.

Szex

Magyarországon a felnőttek többsége nem ért a gyermekekhez: az egyik részük alá-, a másik fölétaksálja képességeiket, érdeklődési körük szélességét. Biztosra csak a kereskedelmi televíziók mennek, amelyek a délutáni ifjúsági sávban szexuális perverziókról sugároznak ismeretterjesztő előadásokat show címszó alatt. Erre minden korban vevők a cseperedő gyermekek.

Az amerikai televízió is magasan szexualizált tartalmú. Évente a gyermekek és serdülők 14000 szexuális utalást, közönséges (trágár) célzást és viccet/tréfát látnak, amelyekből kevesebb, mint 170 foglalkozik az absztinenciával, a születésszabályozással, a szexuálisan átvihető betegségekkel vagy a terhességgel. Az ún. családi órában több, mint 8 szexuális eseményt látnak óránként, több, mint 4x annyit, mint 1976-ban láttak. A családi órák közel harmadában van szexuális utalás és a közönséges, trágár beszéd gyakorisága is nagyban megnőtt. A szappanoperák, amelyet a serdülők olyan szívesen néznek, a házasságon kívüli szexet nyolcszor mindennapibbnak mutatják be, mint a házasfelek közöttit.

Magyarországon is változóban van a család szerepéről, a nemi szerepekről való felfogás, csökken a házasodási kedv. A társadalom széles rétegeire ható színes bulvárlapok, az elektronikus médiumok (bárgyú kvízműsorok) egy olyan érvényesülési és erkölcsi mintát sugallnak, amelyben a fiatalok a család és a munka egyidejűségét nem tudják összeegyeztetni. Miközben igyekeznek annak megfelelni, ami a „trendi”, lassan elmagányosodnak.

Új jelenség, hogy a fővárosi óvodákban a szabad párkapcsolatokból született kicsik száma a létszám harmadát teszi ki. Ez akkor válik gonddá, amikor a felnőttek különböző választásaival járó, változó partnereit el kell viselniük.

Feltételezik a szexuális élet korai elkezdése és a tv műsorok közötti összefüggést. Mások kimutatták a tv hatását a tinédzserek szexuális attitűdjére, értékeire és vélekedéseire. A tinédzsereknél a médiumok a második helyen állnak az iskola mögött, ahonnan a szexről az ismereteiket beszerezhetik.
Jó lesz, ha vigyázó szemünket Amerikára vetjük.

Kezdeményezések:

Mindezeket Amerikában tanulmányozták, de ránk is érvényes, vagy hamarosan az lesz.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia fentieket a gyermekek egészségére nézve szignifikáns kockázatnak ítéli meg és szükségesnek tartja, hogy a gyermekgyógyászok ismerjék ezeket a kockázatokat és megelőző tanácsokat adjanak a betegeiknek és családjaiknak.

Felelős kutatók a gyermekek testét és lelkét megóvó akciókat követelnek (19). A tv kikapcsolása mellett számos lehetőség van még az egészségesebb média használatra.

A szülők gyakran nincsenek tisztában, hogy gyermekük mit és mennyit néz a televízión. Ennek gyakran az az oka, hogy a hálószobában magukban televízióznak.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia a következőket ajánlja (1,2):

    1. A gyermekgyógyászoknak fel kell ismerniük a szórakoztató médiumok mélyreható hatását a gyermekek és serdülők testi és szellemi egészségére, népszerűsíteniük kell az olyan egészséges foglalatosságot velük szemben, mint az olvasás, a sport, és ha a káros hatások jeleit észlelik, akkor fel kell mérniük, hogy mekkora már a kár.
    2. ”Egészséges rendelésen„ vegyék fel (!) a média anamnézist. A médiahasználat kiderült szokásai alapján kell azután tanácsokat adni az egészségesebb, kritikusabb médiahasználatra nézve. Meg kell értetni a fiatalokkal, hogy amit látnak az nem a valóságos világ és a hirdetőknek-hirdetéseiknek az a célja, hogy rávegyék őket az áru megvásárlására.

A szülőket befolyásolniuk kell, hogy segítsenek a gyerekeknek a jó választásban, használják közösen a médiumokat, de csak legfeljebb 1-2 órát naponta, ne hagyják szabadjára a gyerekeket a hálószobában. A 2 évesnél fiatalabb gyerekeket ne ültessenek a tv elé. Nézzék együtt a műsorokat és beszéljék meg a látottakat. Kerüljék az erőszakos tartalmú műsorokat. Állítsanak a gyerekek elé pozitív média szerepmodelleket.

  • A rendelők várószobáiban se legyenek erőszakos tartalmú szórakozási lehetőségek (Tom és Jerry is az!), használják fel ezt a lehetőséget nevelésre.
  • A gyermekgyógyász serkentse a szülőket, iskolákat és közösségeket média-edukációra. A média-edukáció, az átgondolt média használat csökkentheti tapasztalatok szerint a gyermekek erőszakos viselkedését.
  • Nemzeti és állami szinten a gyermekgyógyászoknak minden más egészségügyi szervezettel együtt kell dolgozniuk e cél érdekében.
  • A gyermekgyógyászoknak sürgetniük kell gyermekbarát médiakörnyezet kialakítását.
  • A szórakoztató programok mellé ugyanolyan leírásokra van szükség, mint amely az élelmiszerek mellett már elterjedt.
  • Ha nem vásárolnak a gyermekeknek, és nem használnak ártalmas programokat, akkor egy idő múlva a gyártók abba fogják hagyni ezeknek a gyártását.
    Megjegyzem: a szülőknek összehangoltan kell elkerülni ezeknek a megvásárlását, mert a gyerekek versenyeznek egymással.

 

Az USA-ban és az Egyesült Királyságban már évek óta sokadik alkalommal megrendezik a tv mentes hetet. Magyarországon is ismertették a felhívást, sajnálatos módon azonban nem bontakozott ki széleskörű mozgalom. Egyre több civil szervezet csatlakozik ott a kikapcsolási hálózathoz (Turnoff Network) és egészségesebb elfoglaltságot találnak helyette maguknak.

Több értékes felmérés is készült országunkban a hazai népesség életmódi szokásairól. A vizsgálat eredményei azt igazolták, hogy a magyar népesség rossz egészségi állapota szorosan összefügg a társadalom egészét jellemző életmódbeli szokásokkal és magatartásmintákkal. A lakosság körében a megelőzési igény hiányzik, másodlagos feladat mindennapjaikban a testükkel való törődés, csekély a fizikai aktivitást az életmódjukba rendszeresen beépítők száma. Magas az egészségükkel egészségi állapotukhoz képest elégedettek aránya, ezért késik a gyógyítás. Ismerik ugyan a betegségek okait és a kockázati tényezőket, de nem törődnek vele, a gyermekeiket sem tanítják meg rá. Az egészségügyi személyzet, a pedagógusok rendszeresen beszélnek a gyerekekkel az egészségmegőrző életmódról, de a szülők az ilyen nevelést inkább elutasítják, mint támogatnák.

A valóságos és virtuális világ összemosásának a játékosokra való romboló hatását japán tudósok mutatták ki: akik túl sokat játszanak videó játékokat, azoknak nem fejlődik az agy elülső lebenye, következésképpen hajlamosabbak lesznek erőszakos cselekményekre és egyre kevésbé lesznek képesek kontrollálni a magatartásukat. A játszó gyerekek klasszikus függőségi tüneteket produkálnak: nemcsak elhanyagolják a kötelességeiket, de fizikailag is leépülnek. Ma már módosul a szlogen: Nem mindegy, hogy milyen világot hagyunk a gyermekeinkre, de az sem mindegy, hogy milyen gyermekeket hagyunk a világra. Egy „A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra” címmel megrendezett nemzetközi konferencia nyilatkozatban kérte fel a műsorszolgáltatókat, hogy a gyermek és felnőtt nézők alkotmányos jogait és érzékenységét tartsák tiszteletben és tartózkodjanak a halál, a gyilkolás, a kínzás különböző formáinak naturalisztikus, alantas érzések és indulatok keltésére alkalmat adó ábrázolásától. Szenteljenek megfelelő teret a magyar, az egyetemes és a nemzeti kultúrák bemutatásának, a segítségre szorulók iránti szolidaritás felkeltésének. Szorgalmazzák inkább a szenvedélybetegségekkel, a prostitúcióval, a pedofíliával, a gyemekpornográfiával kapcsolatos felvilágosítást. Azzal a kéréssel fordultak a családokhoz és az oktatási intézményekhez, hogy készítsék fel a gyermekeket a média, az Internet és az audiovizuális ipar termékeinek kritikus használatára (8). Van már néhány ilyen iskola. Hamarosan bevezetik azt a korhatárt kijelölő rendszert, amely megvédheti a gyerekeket a koruknak nem megfelelő játékszoftverektől. A tv csatornákon is van már ilyen. Most már a szülőkön a sor.

2 hozzászólás

Ariana2006. március 9. 00:00

El?ször a kritika: a tudatalattira ható reklámokról („a másodperc háromezred részéig a következ? üzeneteket vágták be”) szóló történet csak legenda, itt írnak róla részletesen kifejtve (angolul): http://www.snopes.com/business/hidden/popcorn.asp

Ami médiumként van említve a cikkben, az magyarul helyesen média, Fiji pedig Fidzsi.

A cikk tartalmáról: nagyon tetszett, jól összefoglalta ezt a társadalmi jelenséget. Az ORTT sajnos nem csinál semmit, különben rég nem lennének valóságshow-k, annál ostobább, sekélyesebb m?sort elképzelni sem tudok. A korhatár-rendszer nem vált be, itt hiába tette meg a tv az els? lépést, az a szül?kön múlna, ellen?rzik-e, mit néz a gyerek.

Misanszky2005. november 10. 00:00

Nagyon tetszett ez az átfogó cikk. Bár szerintem az a megjegyzés, hogy még a legszegényebb családokban is állandóan bekapcsolva találjuk a televizíót, magyarországon másképp hangzik, ugyanis f?leg a szegényebb családoknál találjuk állandóan bekapcsolva a televíziót. A televízió sokak számára a legolcsóbb szórakozási forma, és ha a szül?k is így nevelkedtek fel, akkor nem is tudják szorgalmazni a hasznosabb id?eltöltéseket. A tévépásztor tehát tovább oktatja a gyermekeket. Én nem tartom megoldásnak a tv nézés, vagy bármilyen médium korlátozását. Úgy vélem a problémát úgy kellene megoldani, hogy a szül?k segítsenek feldolgozni a gyermek médiából vett információit. Ha egy gyermek megfelel? nevelésben részesül, akkor akár felnött korában is maga fog szelektálni, egy lövöldöz?s játék, vagy egy könyv elolvasása között. Az is igaz, hogy a médiumok között kevés a min?ségi csatorna kiadvány, weboldal. Ezért sokan úgy érzik, hogy két választásuk marad; vagy elzárnak minden információs forrást, vagy befogadják, ”jobb úgy sincs” alapon a média termékeit. Több valós alternatívát kell nyújtani a szül?knek, és gyermekeknek, mind életvezetésben, és szórakozási formákban.

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio