Rekvényi Katalin: A betegség módosítható tudatállapot

Allergiakezelés hipnózissal

Az allergia ma már népbetegségnek tekinthetõ Magyarországon.
Az utóbbi tíz évben megduplázódott az allergiás
betegek száma; jelenleg 30% körüli a magyar népesség
körében e betegség elterjedtsége. Ezzel sikerült
„”felzárkóznunk”” a nyugati országokhoz,
ahol már évtizedek óta hasonló, vagy még
magasabb arányszámban regisztráltak különféle
allergiás betegségeket. Ez a szinte minden harmadik embert érintõ
probléma tipikusan civilizációs betegségnek nevezhetõ.
Minél fejlettebb, városiasabb egy ország, annál
gyakoribbak az ilyen jellegû panaszok.

 


Markó Lili Ajsa: Antibiotikum

A legtöbb ember a gyógyszerreklámokból értesül
először az allergiákról, sokan ezek alapján azonosítják
be saját tüneteiket is, amelyekre késobb megerősítést
is kapnak egy részletes orvosi kivizsgálás során.
Ezután gyakorta élethosszig tartó gyógyszerszedés,
vagy az allergéntől való kényszerű elzárkózás
következik. A gyógyszeres kezelés a tüneteket szünteti
meg, az okot nem.

NLP terápiával azonban hatékonyan, akár egy kezelés
után is (!) véglegesen megszüntethető az allergiás
betegség. Az NLP betűszó a “neuro-lingvisztikus programozás”
kifejezést takarja. Amerikában, a ’70-es években
két tudós, a nyelvész John Grinder és a pszichológus
Richard Bandler fejlesztette ki ezt az egyedülállóan hatékony
módszert, a leghatékonyabban működo terápiás
technikák elemzésével és integrálásával.
Így az NLP egyesíti a Milton Ericson-féle hipnózis,
Fritz Perlz “itt és most”” fókuszú gestalt-pszichológiáját
és a Virginia Satir–-féle rendszerszemléletű családterápia
leghasznosabbnak bizonyult elemeit. Ma már a pszichológiatudomány,
a terápiák világa és a kommunikációs
tudományok, illetve az üzleti élet számos színterén
alkalmazott módszer ez. Hátterében a következő felismerések
állnak: Az emberek soha nem a valóságra reagálnak,
hanem a valóságról kialakított képükre.
Ez a kép, amennyiben helyesen „”dekódoljuk””,
a kód átírásával megváltoztatható.
Minden viselkedésünk neurológiai folyamatokban gyökerezik:
az érzékelésben és az észlelésben
(látás, hallás, tapintás stb.), ill. a gondolkodásban
is az idegrendszerünket használjuk. Gondolatainkat a nyelv segítségével
fejezzük ki, ugyanilyen módon kommunikálunk. Ha valamit mondani
szeretnénk, a fejünkben lévo képet/hangot/érzést
szavakba öntjük. A hallgató ezeket a szavakat alakítja
vissza saját maga számára hanggá, képpé
vagy érzéssé. Gondolataink és viselkedésünk
nem véletlenszerűen alakulnak, hanem bennünk lévő, mélyen
gyökerező – a fenti értelemben vett – neurolingvisztikus sémákat,
előírásokat követnek. Ezek a régen tanult sémák
újratanulhatóak, vagyis az ember újraprogramozható.
A szubjektív élmény feltárása és terápiás
újraírása vezethet a viselkedés (az allergia esetében
pedig a betegségtünetek) átírásához,
a nem kívánt esemény (vagy tünet) megszűnéséhez.

Az allergiakezelés során a terapeuta módosult tudatállapotban
kezeli a páciensét (ez nem sokban különbözik a
relaxációtól). Felidézik az allergiás tüneteket,
és feltárják annak leképeződését,
illetve eredetét; amire tudatosan senki, de tudattalanul mindenki emlékezik.
Ez alól kivételt képeznek a veleszületett allergiák,
például a penicillin allergia, amelyek kezelése nem lehetséges
ezen a módon. Általában egy téves tanulás,
vagy valamely koragyermekkori trauma, ijedtség, vagy a betegség
által megszerzett előnyös helyzet, betegségelőny (pl. egy
nem kívánt osztálykirándulás elkerülése)
áll az első megjelenés mögött, amit aztán a tudat
generalizál, és minden hasonló helyzetre, és anyagra
kiterjeszt (később ezek lesznek az allergének). Az átírás
során emlékezteti a terapeuta a páciens szervezetét,
hogy tudott ezelőtt, – és így most is képes – allergiás
reakció nélkül viszonyulni az adott anyaghoz. Az allergia
megszűnése általában azonnali és végleges;
viszont ha a háttérben álló traumatizáló
tényező még mindig jelen van a páciens életében,
akkor a tünetváltás elkerülése érdekében
ajánlott a terápiás feldolgozás.

Példák, esetek:

1. Anna édesanyja kérésére került kezelésbe.
A nyolcéves kislánynál közel egy éve diagnosztizáltak
házipor-allergiát, ami az utóbbi időre olyan súlyossá
vált, hogy asztmás fulladási rohammal kórházba
is kellett egyszer szállítani. Annácska korához
képest nagyon csendes, komoly, az iskolában kitűnően teljesítő
kislány, akit édesanyja egyedül nevel. Otthon is „”jó
kislányként”” igyekszik mindenben segíteni
anyjának, aki két műszakban dolgozik, és rendszeresen
rá bízza a lakás takarítását. Faluban
élnek, szerény de rendezett körülmények között.
A kislánnyal játék-technikával váltottam
ki a módosult tudatállapotot (gyerekenél ez nagyon egyszerű,
mert játék alatt folyamatosan módosult tudatállapotban
vannak, a szimbolikus gondolkodás automatikus náluk). Az első
felbukkanás egy öt év körüli játék-élményhez
kötődik, amikor anyja megtiltotta neki, hogy a szép ruhájában
játszon, mert az poros lesz, és drága állandóan
mosni. A játékot meg kellett szakítania, hogy átöltözzön,
és portalanítson, és csak utána folytathatta.
A későbbeiekben a porral kapcsolatos szorongás generalizálódik:
kiterjed mindenféle, már az udvari porra is. A megbetegedés
előnye kettos: mivel kerüli a poros helyeket, nem terheli anyját
az összepiszkolódott ruháinak tisztításával;
illetve megússza az amúgy állandóan ráháruló
portalanítást. Az allergiás megbetegedés így
megvédi az anyjával való konfrontálódástól.
Az átírás során kioltottam az allergiás
tünetet egy semleges ingerrel való átfedéssel, majd
tudatosítottam benne a feladatok szétválaszthatóságát
(””megvan a helye, ideje a játéknak, és a
házimunkának is”). Később megbeszéltem az
édesanyával, hogy kevésbé szigorúan bánjon
a lányával, és csak a hét egy fix napján,
fix időben kérje meg házimunkára Annácskát,
a többi időben hagyja önfeledten játszani egy erre való
játszós ruhában, ami hadd legyen olyan piszkos, amilyenné
válik. Azóta nem jelentkezett a tünet.

2. Nóra húsz éves, tanárképző főiskola
hallgatója. Középsúlyos, minden évszakban,
elmondása szerint a „”stresszes időszakokban””
előtörő pollen-allergiától szenvedett. Nóra vidéki
kisvárosból költözött Budapestre, itt albérletben
lakik másik három lánnyal. Szülei kamaszkorában
elváltak, a hétvégéken felváltva látogatja
őket, de „”inkább csak kötelességből, mint örömmel””.
A fővárosban jól érzi magát, rendszeresen eljár
hastánc-tanfolyamokra és diákkörbe, viszont a „”durva
bulik”” nem érdeklik. Úgy érzi, jól
beilleszkedett, de közeli barátai nincsenek. Komoly, visszahúzódó,
kevés és halk szavú, visszafogott megjelenésű
lány. Az allergia-kezelés során az első tünetképzés
felidézésekor egy kisiskoláskori élmény
jelentkezik, amikor osztálykirándulásra kellett volna
mennie, és a megbetegedés miatt nem ment el. Az utólagos
megbeszélésben kiderül, hogy utálta azt az osztályt,
ahol mindenki csúfolta és a tanár se állt mellé.
Szülei nem értették meg, mi a baja, velük sem tudta
megosztani problémáját, szembeszállni, akaratát
érvényesíteni pedig nem merte, így e betegséggel
tudta egyedül elérni, hogy otthon maradhasson. Később csupa
olyan helyzetben jelentkezik a megbetegedés, amikor a társas
környezete túlterheli. A visszahúzódó lány
így tudja a többieket, azok megsértése nélkül
távol tartani magától, mert a betegségre hivatkozva
nyugodtan el lehet betegszobája csöndes magányában.
A tünet kioltása után a feljött problémák
megoldására lehetőség nyilt terápiát keresni
most már a helyesebb konfliktus kezelés és önérvényesítés
elsajátítására.

Rekvényi Katalin
pszichológus, kommunikációs szakember, integratív
hipnoterapeuta
(rkatalin@gmail.com)

A téma iránt érdeklodoknek:

www.integrativ.hu

www.nlp.lap.hu

www.hipnozis.lap.hu

Szóljon hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

A megjelent cikkek és hozzászólások a szerzők szellemi tulajdonát képezik, sokszorosításuk vagy bármilyen felhasználásuk kizárólag írásbeli engedéllyel lehetséges. Minden cikk és hozzászólás tartalma kizárólag a szerzők magánvéleménye, mely független A Lélekben Otthon szerkesztőségének véleményétől.

A portál készítője és karbantartója: Wired Studio